A Farkas Lady 1. /Befejezett/

10.rész ~ A támadás

- Mert tudnotok kell az igazságot.

Érkezett a válasz, amitől némileg ideges lettem.

Rögtön az a nap jutott eszembe, amikor Apa megmentette az életünket. Lehet, hogy elkapták (valószínű) és nem térhet vissza a családjához (hozzánk) és a várost is valószínűleg el kell hagynia.

De ha ez így van, akkor miért nem mondja el egyszerűen? Egyáltalán miért nem tudhat Anya arról, hogy felvette velem a kapcsolatot?

Ilyen gondolatok közepette ültem az ágyamon, amikor megint rezgett a telefonom, ami majdnem kiesett a kezemből a meglepetéstől.

- Holnap délután 4 órakor a Tisztáson?

Valamiért sejtettem, hogy ott akar velem találkozni. A Tisztás szolgált a párbajozók ( megjegyzem, az illegális párbajozók) kedvenc helyéül. Itt szokták lerendezni a férfiak ( néha még akár a nők is) az egymással való problémáikat. A rendőrök igyekeztek elcsípni a párbajozókat, ugyanis ezek általában az egyik fél halálával zárultak.
Én magam szerencsére még nem kerültem ilyen helyzetbe, de Apát többször is kihívták. A szüleim nem tudják, de Apa összes párbaját meglestem a fák árnyékából. Nem engedték, hogy velük menjek és Anyával együtt szurkoljak, mert féltek, hogy rossz vége lesz és nem akarták, hogy lássam, amint Apa meghal. Én bíztam Apában, ezért is szöktem el mindig otthonról. Egyszerűen a kötelességemnek éreztem, hogy nézzem az apámat, amint küzd a saját- és családjának a becsületéért és mindeközben az élete forog kockán.

Apa meghatározó tagja volt a Vezetőségnek, ahová Rebecca (Ms. Pare) is tartozott. Valószínűleg onnan szerezhetett rengeteg riválist, akikkel élet-halál küzdelmet vívott. Szerencsére mindig Apa győzedelmeskedett, ám ilyenkor szintén rengeteg ellenségre tett szert, az elhunyt miatt. Az ellenfelek családjai bosszút esküdtek azért, amit Apa tett.

Eddig nem váltották be az ígéreteiket.
Érzem, hogy a közeljövőben ez változni fog...

- Akkor ott találkozunk holnap. Anya nem jöhet velem?

Tettem fel a kérdést, ami számomra nyilvánvaló volt, de reménykedtem, hogy megváltozik a véleménye. Pár perc múlva meg is kaptam a várt választ.

- Én örülnék a legjobban drágám, ha mindkettőtöket láthatnám egyszerre. De sajnos nem jöhet, majd holnap meg tudod, hogy miért.
Szeretlek: Apa

A szívem megfájdult, amikor az utolsó sort olvastam. Annyira hiányzik! Már alig várom, hogy holnap délután a tisztáson láthassam őt több hónap után. A nyakába akarok ugrani és csak ölelni és ölelni akarom őt. Semmi másra nem vágyom per pillanat.

...

- Figyelj Anya, nem bánnád, ha holnap elmennék egyet sétálni? - tettem fel félve a kérdést a velem szembe ülő anyukámnak, aki még nem fejezte be a vacsorát velem ellentétben, aki gyorsan befalta az egészet. Hot-dogot ettünk, ami Jenette-re és a többiekre emlékeztetett, ezért nem akartam jobban elfájdítani a szívemet, úgyhogy gyorsan megszabadultam az ételtől.

Anya is befejezte az evést, meg törölte a szalvétával a száját és egyenesen a szemembe nézett.

- Ugye nem Sarah és Kelly van a dologban? - kérdezett kertelés nélkül - Mert ha igény, velük nem engedlek el. Lehet, hogy csapdába akarnak csalni, vagy még rosszabb...

- Anya! - emeltem fel a hangomat - Nem, velük azóta nem beszéltem, mióta külön vagyunk a falkától - mondtam, ami igaz is volt - Egyszerűen csak szeretnék egy kicsit levegőzni, végig gondolni a dolgokat. - szomorú arcot vágva folytattam az érvelést - Már nagyon régóta vagyok ide bezárva és szeretnék egy kis friss levegőt szívni - mondtam a 'bezárva' szót kihangsúlyozva. Anya mélyen sóhajtott, majd lehunyta a szemét. Vett egy mély levegőt és továbbra sem rám nézve szólalt meg.

- Activity-ünk, vagy elmondod, hogy kivel akarsz találkozni? - kérdezte viszonylag nyugodt hangnemben, de éreztem, hogy nem sokáig tudja tartani magát. Végre a szemembe nézett, én pedig visszanéztem a gyönyörű mogyoróbarna szemeibe. Most rajtam volt a sor, hogy nagyot lélegezzek, majd kicsit idegesebben válaszoltam.

- Miért hiszed azt, hogy valakivel akarok találkozni? Emlékeztetnélek rá, hogy mivel szó szerint be vagyok ide zárva, ezért még csak távoli ismerőseim sincsenek, nem hogy barátaim, akikkel talákozhatnák! - a végén már felálltam és bár ott maradtam közvetlenül az asztal mellett, ordítottam.
Anya nagyot sóhajtott, majd csak ennyit mondott:

- Ne haragudj, egyszerűen csak... Á, hagyjuk is - legyintett egyet, majd megfogta a bal kezemet, amit a két keze közé fogott - Nyugodtan menj sétálni, holnap valószínű, hogy későn érek haza. Lehet, hogy majd elfogjuk kerülni egymást. - bíztatóan rám mosolygott, mire minden indulat kiszállt belőlem. Átöleltem, majd megpusziltam a homlokát és felmentem a szobámba.

...

15:58

Már pár perce megérkeztem a Tisztásra és Apára vártam, amikor egy morgást hallottam a mögöttem lévő hatalmas bokorból. Gyanakóan méregettem a hóval fedett bokrot, ami egy nagyon mini dombnak is megfelelt volna. Tovább hallgatóztam, amikor valami hátulról rám vetette magát és morgott, miközben éreztem, hogy valamik a hátamba vájódnak.

Mint utóbb kiderült, karmok voltak, amik egy farkastól származtak. A földön fekve megfordultam, ledobva magamról a hatalmas ragadozót, ami jól láthatóan engem szemelt ki a következő vacsorájának. Nem vesztegette az időt, újból rám ugrott, ezúttal mindkét vállamat a földhöz szegezte, karmait a bőrömben vájva.

Eszeveszetten ordítottam, a könnyeimtől, amik a fájdalom következtében csorogtak végig az arcomon, csak homályosan láttam a rajtam lévő világos barna farkast, amint éppen...
Te jó ég, a karomat ESZI!!!

Hirtelen eltűnt a farkas, ami eddig engem evett és nem tudtam, hogy most mi történt. Az ép bal kezemmel feltápászkodtam, amíg a másik kezemet a mellkasomhoz szorítottam. Többször is kellett pislognom, hogy az irányíthatatlanná vált könnyeimtől lássak valamit. Egy halvány szürke farkast láttam, amint a támadómat kergeti el. 
Apa

Felkeltem, a bal kezemmel a jobb karomat szorongattam, miközben a már emberi alakban ácsorgó apukámhoz futottam, majd zokogva átöleltem. Apa eltolt magától, lehangolt hozzám és halkan, ámde nyugtalanul kezdett beszélni.

- Lilly, nagyon figyelj rám! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon, mire nyeltem egyet - Nagyon nagy veszélyben vagyunk, úgyhogy jobb lesz, ha minél előbb eltűnünk innen - mondta majd meglátta a sérült jobb karomat - Úristen, te megsebesültél! Az a rohadt ezredes, pfuj, ha egyszer meglátom, adok neki akkorát, hogy... - folytatta volna a mondatot, de félbeszakítottam őt.

- Ezredes?! - kérdeztem - Ő nem az, aki... - gondolkodtam el, de Apa megragadta a sérült karomat, mire felordítottam. Szitkozódva elengedte és a másikért nyúlt.

- Jaj, ne haragudj! Nem akartam fájdalmat okozni - kért bocsánatot - De muszály elmennünk valahová, ahol biztonságban tudunk mindent megbeszélni. Ugyanis sok mindent át kell beszélnünk - jelentette ki, én pedig némán bólintottam.

- Én ismerek egy ilyen helyet - mondtam csillogó szemekkel - Nem messze innen van a lakásunk, ahol... - folytattam volna a mondatot, de Apa nem várta ki a végét.

- Mondd a címet! - kiabálta, bár éreztem, hogy nem személy szerint rám kiabált, hanem a szituáció ezt hozta ki belőle. Elmondtam a címet, majd hazamentünk.

Sziasztok! Ha egy kicsit is tetszett a rész, kérlek jelezd felém! :)