A Farkas Lady 1. /Befejezett/

31.rész ~ A szomjúság ára

- Honnan tudják a neved?! - ordított rám Apa, aki előttem állt, miközben én a kanapén ültem és összehúztam magam. Nagyon féltem attól, hogy Apa mit fog művelni velem. Tudom, a következményeket mindig vállalni kell, amit meg is teszek, egyszerűen csak félek tőle. - Honnan a francból TUDJÁK A NEVED? - a kérdés végét már ordítva mondta, amitől még jobban összehúztam magam.

- Én... én.. - kezdtem volna magyarázkodni, de amint Apa szemeibe néztem, azonnal elszállt a maradék bátorságom is.

- Nos?! - nézett rám kérdő tekintettel továbbra is - Várom a választ még mindig és már egyre jobban fogy a türelmem! - kiabált rám, én pedig próbáltam összegyűjteni a maradék erőmet is ahhoz, hogy elmondjam, hogy miért tudják a nevemet. Vettem egy nagy levegőt és neki kezdtem a mesélésnek.

...

Mindent elmeséltem Apának, A-tól Z-ig, ő pedig többször is közbe akart szólni, de nem engedtem. Végig akartam mondani, és tudtam, hogy ha egyszer félbe fog szakítani, akkor nem lesz majd erőm arra, hogy folytassam tovább a történetmesélést. Elmondtam attól kezdve, hogy kinyitottam a szemem, addig, amíg Apa be nem tette a lábát abba a szobába, ahol feküdtem.

Elmeséltem azt is, hogy hezitáltam, mikor az igazi nevemet mondtam, ennél a pontnál ökölbe szorította a kezét és várta, hogy befejezzem.

Miután végeztem evvel egy negyed óra leforgása alatt, utána csak ültem a kanapén és ismét összehúztam magamat és vártam a sorsomra. Apa szintén ült, a velem szemben lévő kanapén és látszólag nagyon el volt mélyülve a gondolataiba.

Mindeközben a Nap már teljes egészében fent volt az égen és a sugarainak melegsége az általunk megszállt házat sem kerülte ki. Hiába volt március eleje, ahhoz képest nagyon jó idő volt. Legalábbis egyenlőre.

Megszomjaztam, úgyhogy gondoltam, hogy amíg Apa döntésére várok avval kapcsolatban, hogy mit tegyen (velem), addig keresek a konyhában valami italt, ami remélhetőleg kellőképpen fogja tudni a szomjamat oltani.

Lassan felálltam a kanapéról, közbe mindvégig Apát néztem, aki alig-alig pislogott egyet. Két szemével előre felé meredve ült, a térde felett összekulcsolt kezein pihentette állát.

Esküszöm, úgy néz ki, mint egy zombi!

Halk léptekkel bevonultam a konyhába és a hűtőt kinyitva semmit, de tényleg, semmit sem találtam. 

- Jó, akkor nézzük máshol. - gondolkodtam hangosan.

Benéztem a pult feletti szekrények mindegyikébe, de egyik sem szolgált semmiféle innivalóval. Víz nincs a telken, avval már Apa próbálkozott, miközben aludtam, mert különben az volt az első gondolatom. De az túl egyszerű lenne, nem igaz?

- Hol a francba lehet még? - kérdeztem magamtól felháborodva. Oké, értem én, hogy elhagyatott, meg minden, de ha a hűtőben tudtak konzervet hagyni, akkor talán valami üdítő is akad itt valahol.

Már lassan kezdett kiszáradni a szám a szomjúságtól. Nem értettem, hogy miért vagyok ennyire szomjas (és a mai napig nem is értem).

Ekkor jobbra elfordultam, az előszoba felé és ekkor megláttam velem szemben egy ajtót, amire a "Kamra" nevet vésték.

- Bingó! - ordítottam, majd hirtelen a számra tapasztottam a kezemet. Mivel nem hallottam mozgolódást a hátam mögül (nem mertem megfordulni), ezért letettem a kezemet, megrántottam a vállamat és elindultam a "Kamra" felé. Biztos Apa még mindig a gondolataiba van merülve, ezért nem reagált semmit a kiabálásomra. Szuper.

Átmentem az előszobán, majd benyitottam a kamrába. Rengeteg polccal találtam szembe magam, amik természetesen üresek voltak. Nyitva hagytam az ajtót, meg sem próbáltam felkapcsolni a lámpát. Ha víz nincs, akkor valószínűleg áram sem lesz.

Bármennyire is sötét volt, annyit láttam, hogy semmit sem láttam a polcokon, mert teljesen üresek voltak.

- Ezt nem hiszem el! - lecsaptam a lábamat, közben szitkozódtam. Igazán hagyhattak volna itt akár csak egy kis üveg vizet, hamár egy rakás konzervet a hűtőben tudtak hagyni. - Miért?!

Vettem pár nagy levegőt, majd hangosan kifújva kitaláltam, hogy mi lesz a következő lépésem.

- Akkor próbáljuk meg a csapot. - gondolkodtam továbbra is hangosan. Gondoltam, minden lehetőséget meg kell nézni, hátha az egyik működik. Úgyhogy vissza mentem a konyhába és megnyitottam a csapot. Pár csepp víz elkezdett csöpögni, de ezen kívül más nem történt.

Oda hajoltam a csaphoz és megpróbáltam úgy fordítani a fejemet, hogy a cseppek a számba essenek. Sikerült is, úgy, hogy szó szerint kicsavartam a nyakamat.

De megérte, mert azért a pár csepp vízért is nagyon hálás voltam. Amikor már alig-alig jöttek a cseppek, akkor elzártam a csapot, majd visszamentem a nappaliba, hogy ránézzek Apára. Reméltem, hogy azóta már 'észhez tért' és nem csak maga elé bámul mozdulatlanul.

Ám amikor beléptem a nappaliba, senki sem volt bent. A tévé be volt kapcsolva, de nem volt, ki nézze.

- Kurva életbe! - kiáltottam el magamat, majd átkutattam a házat, hátha még itt van. Természetesen nem tartózkodott már a telken, legalábbis nem találtam meg. Visszamentem a nappaliba, hogy körbenézzek, hátha találok valami nyomot, amiről tudom, hogy merre ment.

Ekkor felnéztem a tévére és ledöbbentem. A távirányítóért nyúltam, hogy felhangosítsam az adást, majd leültem Apa helyére és onnan néztem a híreket.

- Megtalálták a tegnapi nap folyamán elrabolt lány, Lilly Clown elrablóját, aki megtámadt egy idősebb házaspárt, ugyanis az autójukat szerette volna elrabolni. A férfi farkasként támadt a házaspárra, akik szentül hiszik, hogy vérfarkasról van szó...

Ekkor bejátszottak pár képet a támadás helyszínéről. Vagyis arról az utcáról, amiben jelenleg is tartózkodtam, pár háznyira innen, ahol most vagyok. A farkas szó említésére görcsbe rándult a gyomrom és tudom, hogy csak egy farkasról lehet szó, ha én itt ülök viszonylag békésen. Apa.

- Apa, mi a francot csináltál? - kérdeztem az apukámat, akit a hírek szerint fogva tartanak a rendőrök.

Sziasztok emberek! 😁
Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket, a igen, kétlek jelezzétek felém!
Puszi mindenkinek! 😘