A Farkas Lady 1. /Befejezett/

15.rész ~ Az álhír

Reggel felkelve rájöttem, hogy Los Angeles mellől Minnesota államba menni azért nem lesz kis meló. Végül is csak az országot kell 'átszelnem', nem nagy ügy.

Felöltöztem (ami annyit jelent, hogy a tegnapi ruhámat magamra öltöttem) és bekapcsoltam a fürdőben a TV-t, mert a reggeli hírekre kíváncsi voltam. Különben nem tudom, hogy ki az az okostojás, aki a szobát berendezte, de ha a fürdőben van TV, akkor a szobában miért nem lehet?
Ezt még mindig nem értem, de ők biztos jobban tudják, hogy mi a "divat".

A tegnap esti adást játszották le újra, úgyhogy újra végighallgattam, ezúttal minden egyes szót az agyamba akartam égetni.

- A rendőrség már kiadta a lány keresését az egész országban...

Na álljunk meg egy szóra! Ezt én tegnap este miért nem hallottam?! Ha engem az egész országban keresnek, akkor az Los Angeles-re is érvényes... Tehát egy rendőrséget kell meglátogatnom és meg is van a fuvar hazafelé. Remek!
Már csak egy probléma maradt... hol a francba van a rendőrség?
Oké, ha megkérdezek majd valakit, és ha az a valaki lesz szíves válaszolni, akkor nagyon szuper, de térkép nélkül vicces lesz megtalálni az épületet.

A hírek után össze pakoltam a szobában, nagyjából minden a helyére került. A férfi ruháit pedig a szemetesbe tettem, azok a cafatok (annyi maradt a ruhákból) nem lesznek már senkinek sem a hasznára. Maga a pasas pedig hát.. már a gyomromban volt, úgyhogy vele nem kellett foglalkozni.

Miközben a ruha darabjait dobtam a kukába, megállt a kezem a levegőben. Mégcsak azt sem tudom, hogy ki volt a pasi, aki elrabolt engem. Legalábbis nem akarta, hogy kívülről hallani lehessen a kiabálásomat, szóval biztos, hogy illegálisan tartózkodok itt.
Ebből következik a másik kérdés: Hogy fogok én innen kijutni?

A gondolataim egyszerűen nem hagytak nyugodni, és amikor a vérfoltokat takarítottam a parkettáról, még aközben is támadtak a kérdések, a válaszok pedig egyszerűen cserbenhagytak.

Észre sem vettem, hogy február utolsó napján (még kell várni egy-két évet a szökőévre) kisütött a Nap. A takarítás végeztével vettem csak észre, hogy mennyire világos is a szoba, ahol tartózkodtam és akkor vetettem egy pillantást az ablakon keresztül a kinti világra.

Nem hittem a szememnek, amikor a színtiszta kék égboltot megpillantottam, a rajta lévő Nappal együtt. Egyszerűen mesés volt!

Ekkor ránéztem az órára, ami 10:34-nél járt. Oké, valahogy el kell hagynom a hotelt, de feltűnés nélkül. Alaposan végig gondoltam, hogy mit szeretnék tenni, milyen sorrendben. Felvettem a férfi téli kabátját (furcsán néztem, amikor ez a ruhadarab a kezembe akadt. Vajon miért viselt idebent is kabátot?) és a svájci bicskával, illetve a pénztárcájával a zsebemben kinyitottam a folyosóra vezető ajtót.

Egy gyönyörűen berendezett, bordó falakkal ellátott folyosóra értem, ami egyszerűen lélegzetelállító volt. Lefogadom, hogy egy vagyonba kerülhet ide akárcsak 1 éjszakára is bejutni. Mindenhol festmények álltak, mindegyik 1-1 művészt ábrázolt. Mozart, Beethoven...stb. A parketta fölött pedig egy vörös szőnyeg futott végig, amit arannyal bevont indák díszítettek.

Amikor már kicsodálkoztam magam, akkor néztem csak körbe igazán. Az ajtómtól balra volt egy tűzlépcső, míg jobbra helyezkedett el a lift. Természetesen gondolkodás nélkül a lépcső felé fordultam, amit egy ajtó mögé rejtettek el, amin a "Baleset esetén használandó lépcső" mondat szerepelt.
Nagy baj van, gondoltam magamban és lenyomtam az ajtó kilincsét. Zárva.

Nem, nem, nem! Biztos, hogy csak képzelődöm, nem lehet bezárva!

Egyáltalán nem képzelődtem, ugyanis az ajtó tényleg zárva volt. Mindenféleképpen próbáltam kinyitni, de semmi sem segített. Így viszont csak egy lehetőségem maradt:
A lifttel kell lemennem.

Nagy szerencsémre a férfi kabátja rendelkezett egy kapucnival, amit a fejemre csúsztattam a liftben. Nem állt velem senki odabent, úgyhogy nyugodtan kifújhattam hangosan a levegőt, megnyugtatás céljából. Nem értem el vele a célját, de nézzük a pozitív oldalát: legalább sikeresen elvégeztem pár légzőgyakorlatot.

Amikor leértem a földszintre, a szívem a torkomban dobogott és annyira remegett a kezem és a lábam, attól féltem, hogy összeesek. Amint kinyílt az ajtó, lehajtott fejjel küzdöttem át magam a liftre váró emberek tömegén és feltűnés nélkül kijutottam az épületből. Körbe sem néztem, egyedül a kijáratra és az odakint váró szabadságra bírtam koncentrálni.

Kilépve az ajtón, felemeltem a fejem, ami véget lecsúszott rólam a kapucni és vettem egy nagy levegőt. Miután kifújtam, körbetekintettem és megállapodott a szemem egy szimpatikus lányon, aki talán tud segíteni, hogy merre találhatnák meg a rendőrséget.

A lány vállig érő szőke haja csillogott a napfényben, ám a legnagyobb részét egy szürke sapka takarta, aminek a tetején egy bojt volt. Piros téli kabátban ácsorgott az utcán, kezében egy szintén piros póráz, aminek a végén egy labrador feküdt és várt a gazdája következő utasítására. Körülbelül 20 évesnek tippeltem meg őt, de a mai világban nem lehet tudni, ugyebár?

Odamentem hozzá és kedvesen rámosolyogtam.

- Szia, ne haragudj, hogy zavarlak, de a rendőrőrsöt merre találom? - kérdeztem, amire a lány szeme elkerekedett, de semmi rossz szót nem szólt. Visszamosolygott rám és segítőkészen megadta nekem a választ.

- A rendőrség a következő utcában található. - mondta és elkezdett mutogatni - Menj előre addig a tűzcsapig, majd ott menj át a zebrán és ott kanyarodj balra és menj egyenesen tovább, egészen a rendőrségig - fejezte be a magyarázatot, én pedig megköszöntem neki a segítséget és elindultam abba az irányba, amerre mondta.

A tűzcsapot elérve átmentem a zebrán és a bal oldali irányba kezdtem el gyalogolni.
Ma biztos vasárnap van, gondoltam, hiszen elég kevesen vannak az utcákon.
Meg is találtam viszonylag hamar, amit kerestem, hozzáteszem, nagy örömömre. Egy üvegből álló felhőkarcolóra volt rátéve a Rendőrség  feliratú tábla.
Tehát jó helyen járok.

Bementem az ajtón és egy recepcióval találtam szemben magam. Az asztalnál ülő hölgy csak akkor nézett fel, amikor már közvetlen az asztal előtt álltam.

- Üdvözlöm, tudok esetleg valamiben segíteni? - kérdezte, én pedig aznap már századjára vettem egy nagy levegőt, amit aztán gyorsan ki is fújtam.

- Igaz, hogy keresnek egy bizonyos Lilly Clown nevű lányt? - kérdeztem, ugyanis nem akartam lerohanni avval, hogy én vagyok Lilly Clown. Nagy meglepődésemre megrázta a fejét és nagyot sóhajtott. Nem nézett a szemembe, úgy mondta ki a következő mondatot:

- Nem, már nem keressük őt - jelentette ki a nő, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom; mi a franc van?! - Lilly Clown holttestét ma reggel találták meg Gail Town-ban, Minnesotában - mondta, nekem pedig leesett az állam.

Sziasztok emberek! :)
Ha elnyerte a tetszéseteket ez a rész, kérlek Vote vagy Komment formájában jelezzétek nekem! :)