A Farkas Lady 1. /Befejezett/

8.rész ~ Bujdosás

Anya lement a földszintre, hogy utánajárjon, hogy mi az oka a kiabálásnak, addig én az ágyamban feküdtem tovább. Persze, leakartam menni vele, de nem engedett, így kénytelen voltam fennt maradni és hallgatózni.
Amikor kicsit jobban éreztem magam, a csukott ajtómhoz osontam és onnan próbáltam kihallgatni, hogy miről beszélgetnek. Egy férfi hangot hallottam, ami nem Apa hangja volt, ez egy sokkal mélyebb, erőteljesebb változata volt annak a hangnak, amit úgy szerettem hallgatni. Hallottam, hogy ordít, először nem tudtam, hogy kivel, majd hamar rájöttem, hogy Anya már egy ideje nem szólalt meg és akárhányszor próbált közbeszólni, a hang még hangosabb lett.

- Hányszor mondjam, hogy a szabály az szabály!!! - ordította a férfi elég hangosan ahhoz, hogy az emeleten kristály tisztán érteni tudjam. - Nem léphetnek kapcsolatba normális emberekkel, legyenek azok rokonok, barátok vagy idegenek... - ordított tovább, én pedig elgondolkodtam egy percre.

"Nem léphetnek kapcsolatba normális emberekkel..."

Tehát valamelyikünk beszélt egy rendes emberrel? De azt tiltják a szabályok és a szüleimet nem éppen szabályszegőként ismertem, ahogy mások sem. Valószínűleg tévedésről van szó és Anya is ezt próbálja elmondani az egyfolytába ordító férfinak.

- De uram, csak a lányom eddigi családjával akartam beszélni egy keveset, én nem akartam semmi rosszat - mentegetőzött Anya, amit meghallva ismételten nagyon meglepődtem.
Tehát Anya kapcsolatba akart lépni vagy lépett is (nem tudom, hogy melyik) az előző családommal és elcsípték, de Anya hangsúlyából ítélve nem sikerült a találkozó.

Na jó, ez nekem egyre zavarosabb...

Úgy döntöttem, hogy kiderítem az igazságot és lementem a lépcsőn. Jobbra fordultam, ahol a bejárati ajtónak háttal állt közvetlen az ordibáló férfi, tőle egy kicsit távolabb állt Anya. A férfi meglátva engem abbahagyta az ordítozást és csodálkozó tekintettel nézett rám. Anya is megfordult, neki is elállt a lélegzete, amikor meglátott.
Gondolkodás nélkül megszólaltam:

- Anya, te tényleg kapcsolatba léptél a régi családommal? - kérdeztem lassan és számomra meglepően nyugodt módon. Anya csak bólintott, szerintem nem bírt volna megszólalni és amúgy sem akart.

A férfi észbe kapott, megköszörülte a torkát és odalépett hozzám, majd a kezét nyújtotta.

- Khm, elnézést az udvariatlanságért, a nevem Joe Fear ezredes - mutatkozott be, mire elfogadtam a felém nyúló kezet. - Elnézést, hogy megzavartam, de az anyukája bűnt követett el, amit előbb be is vallott magának - fordult Anya felé, akire rosszalló pillantást vetett.

- Mi jár azért, ha valaki kapcsolatba lép normális emberekkel? - kérdeztem, mert nem voltam tisztában ezekkel, csak annyit tudtam hogy mit szabad, illetve nem szabad csinálni. Fear (há, milyen érdekes, hogy pont ő kapta a "Félelem" szót, mint vezetéknevet) ezredes felém fordult és a csípőjén pihentette a kezét a szavakat kutatva a fejében.

- Ne aggódj, nem olyan súlyos, mint annak képzeled - mondta a korábbi hangerejéhez képest suttogva - Csak el kell beszélgetnem vele a szabályokról, egy írásbeli figyelmeztetést adnom neki és ennyi. - fejezte be mondandóját, mire megértően bólintottam. Figyelmeztetés? Mint az iskolában? Ne már, ez olyan béna! De nézzük a jó oldalát, legalább nem kínozzák halálra meg ilyesmi, szóval bőven jó lesz neki az a figyelmeztetés. Az ezredes megigazította a fején lévő fekete kalapot és folytatta a mondandóját - De ehhez viszont be kell vinnem  a Fekete Zúgba - mondta továbbra is szigorú hangnemben. Ettől egy kicsit görcsbe rándult a gyomrom.

A Fekete Zúg a mi, vagyis a farkasemberek központja. Ott ismerkedtem meg pár hónapja Ms. Pare - rel és ott döntöttem el, hogy elhagyom a régi családomat az igaziért. Azóta a nap óta gyűlölöm azt a helyet. Tudom, hogy én hoztam meg a döntést, magamat is hibáztatom, amiért csak úgy eldobtam őket, de mindenféleképpen Anyáékkal akartam lenni. De mégis könnyebb, hogy azt a helyet teszem felelőssé.

Fear ezredes zavart meg a gondolkodásomból, aki egy bilincset vett elő és Anya felé biccentett.

- Sajnálom Mrs. Clown, de muszály lesz bilincsben bevinnem - mondta, majd Anya megértően bólintott és megfordult, közben a két kezét a háta mögé tette. Az ezredes rátette a bilincset, majd olyat tett, amire nem számítottam.

Elővett egy kisebb pisztolyt és egyenesen a két szemem köze célzott vele. Anya azonnal átalakult farkassá, amit igazából nem tudatosan tett.
Ha nagyon idegesek vagy mérgesek leszünk, vagy egyszerűen nem érezzük biztonságba magunkat, akkor automatikusan átalakulunk farkassá. Így, farkasként a két mellső lába össze volt bilincselve, tehát ugyanúgy tehetetlen maradt.
A farkasemberekre olyan bilincseket tesznek, amik ha az illető farkassá alakul, akkora lesz, hogy a farkas-lábainkat nem tudjuk kivenni belőle.

- Semmi személyes, Lilly - mondta Fear ezredes egyenesen a szemembe nézve - De Ms. Pare parancsba adta, hogy mivel veszélyt jelentesz az egész falkára, ezért meg kell ölni téged - mondta, majd élesítette a fegyvert, amitől nyeltem egyet.

Remegett kezem-lábam, kivert a víz és szédültem egyszerre. Anya a háttérben morgott az ezredesre, aki csak rám figyelt.

Hirtelen Apa ugrott be farkas alakban az ablakon keresztül, amihez iszonyatos erő kellett, mert elég vastag ablakunk volt. A szilánkok össze-vissza hevertek a földön, miközben a két férfi egymást verte, immár mindketten farkasként. Apa halványszürke bundája csillogott a lemenő Nap fényében ( az én bundám inkább Apáéra hasonlít), ami teljes egészében eltér az ezredes éjfekete, néhol ezüstszürke szőrétől, ami szintén csillogott. A földön birkóztak, jelen pillanatban Apa volt felül, aki elvetemülten ütötte az alatta fekvő farkast a karmaival.
Látszólag eszébe jutott, hogy én is ott vagyok, (az egyetlen, aki ember alakban maradt), mert rám villantotta világoszöld szemét és ordítani kezdett felém.

- Lilly, ROHANJ!!! - ordította, szerintem ennyit szeretett volna mondani, de ha akart se tudott volna többet szólni, mert az ezredes visszatámadott és most ő került felülre.

Többet nem láttam, mert miközben megfordultam, hogy a hátsó ajtón megyek ki, megláttam Anyát, aki még mindig a bilinccsel bajlódott. A bundájánál fogva megtagadtam és kirohantam a folyosó végén álló ajtón. Tudom, hogy illetlenség szülővel ilyet csinálni, de nem akartam ott hagyni egyedül.

...

Már régóta futottam, amikor elkezdett szúrni az oldalam és így megálltam egy kidőlt tölgyfánál. Leültem rá és letettem Anyát is, aki nem ellenkezett, hogy így viszem. Észre sem vettem, de út közben valahogy sikerült kioldania a bilincset, aminek örültem. Mínusz egy dolog, amivel az elkövetkező időkben foglalkoznunk kéne. Igen ám, de egy csomó más kérdés merült fel, amit gyorsan meg kéne válaszolni.

Most mihez kezdünk?

Sziasztok! Ha egy kicsit is tetszett ez a rész, kérlek jelezzétek felém! Nagyon sokat jelentene nekem! :)