A Farkas Lady 1. /Befejezett/

41.rész ~ Meglepetés!

- Mike!!! Hol vagy már?! - ordítottam, miközben próbáltam felemelni a fejemet. Vártam a fájdalmat, ami erőlködés közben szokott jönni, de szerencsére most nem éreztem semmi ilyesmit. Vagy tényleg nem fájt semmim, vagy csak egyszerűen a kimerültségtől nem éreztem a fájdalmat.

Hirtelen egy kéz megragadt a karomnál fogva és elkezdett magával húzni. Nem láttam, hogy ki az, és furcsa módon nem is érdekelt, egyszerűen csak ki akartam jutni ebből a káoszból. Az emberke, aki a karomat fogta, nagyon sietősre vette, ezért össze-vissza ugrándoztam utána a sérült lábam miatt. Amikor ráléptem a jobb lábamra véletlenül, akkora fájdalom nyilalt belé, hogy biztosra vettem - valaki belém lőtt. A felismerés annyira megijeszett, hogy konkrétan lefagytam, és ha nem húz az a valaki maga után, ott maradtam volna.

Közben továbbra is hallottam a lövéseket magunk mögött, azonban szerencsére senki sem talált el bennünket. Legalábbis úgy gondoltam, de később beigazolódott, hogy helyes volt a megítélésem.

Éreztem, hogy nem Mike az, aki maga után húz, hanem egy nagyobb és valamennyivel erősebb férfi után loholtam.

- Ki a franc vagy?! - kérdezetem, miután kicsit jobban kitisztult a fejem és a látásom is helyre jött. Nem láttam az alakot, pontosabban az arcát, de nagyon ismerősnek tűnt még így is. Tudtam, biztosra tudtam, hogy Mike nem lehet az, azonban nem tudnám megmondani azt, hogy miért gondoltam így.
Akkor viszont már csak egy ilyen ismerős férfi kerülhet szóba, aki ki is akar menekíteni innen.

- Apa?! - kiáltottam nagy örömömben és legszívesebben (a helyzetünktől függetlenül) magamhoz szorítottam volna és olyan erősen öleltem volna, hogy levegő nem maradt volna benne.

(Tudom, volna,volna,volna....😂)

- Nem talált! - mondta egy civil ruhába öltöztetett rendőr, aki a másik kezében fegyvert tartott és egyenesen rám szegezte azt - Úgyhogy most befogod azt a kicsi szádat és hagyod, hogy kivigyelek innen, vagyÁÁÁÁÁÁ... - hirtelen felordított és elengedte a karomat, majd összeesett.

Apa állt előtte, egy vasból készült rudat tartott a kezében, aminek a végét a rendőr vére vörösre festette.

Apa narancssárga rabruhát viselt, ami néhol szintén vörösen csillogott.

- Hol van Mike?! - kérdezte Apa, de én még mindig az előbbi jelenetet forgattam le a fejemben, így csak néztem őt és nem szóltam semmit. Közben ráadásul a sebesült lábamra támaszkodtam véletlenül és a hirtelen fájdalomtól összeestem.

Na várjunk csak... honnan tudja Apa, hogy Mike az Mike és nem John? Hiszen már Apát bevitték a rendőrök, mikor őt megkerestem és a tárgyalás előtt, illetve után is John-nak szólítottam... Érdekes...

- Lilly, kapd össze magad! - ordított rám Apa és felhúzott a földről a karomnál fogva és húzni kezdett maga után, mont ahogy az előbb a rendőr is tette.

Próbáltam tartani vele a tempót, de hiába, ugyanis a sérült jobb lábam nem akart engedelmeskedni.

Hirtelen valaki megragadta a szabad jobb karomat és Apa mellé érve szintén elkezdett húzni előre felé. Mostmár biztos voltam benne, hogy Mike az, nem volt egy szemernyi kétségem sem.

Mögöttünk a lövöldözés tovább folytatódott, ezt a hangokból tudtam megállapítani. Illetve még abból is, hogy Apa és Mike gyakran fordultak hátra, felemelték a fegyvereiket, céloztak és lőttek.

Elértük azt az ajtót, ahol korábban bejöttünk, ám nem jutottunk ki rajta valami könnyen. Sorozatosan elestem, ami miatt Apáéknak felkellett húzniuk engem a földről és ez idő-és energiaveszteséget jelentett mindhármunk számásra.

Még mielőtt kimentünk volna az ajtón, elestem és mögöttem hirtelen megjelent egy fegyveres rendőr, aki egyenesen engem vett célba. Azonban Apa és Mike elhúzott onnan (még időben, szerencsére) és Apa nekiugrott annak a rendőrnek puszta kézzel, majd mikor nagyjából sikerült leterítenie a férfit, ránk ordított:

- Futás!!!!

- Nem megyünk el nélküled! - ordítottam vissza, azonban Mike elkezdett szó szerint elráncigálni onnan. - Hagyj békén! - kiáltottam Mike-ra, azonban semmit sem ért a kiáltozásom. Mike egyszerűen felemelt és kicipelt egészen az autóig.

Ott beült a vezető ülésbe, engem áttett az anyósülésre (mindeközben benyomta a központi zár funkciót és elindultunk... valamerre.

- Te rohadt szemétláda!!! - ordítottam neki és már felemeltem a kezemet, hogy megüssem, de hirtelen megálltunk. Ugyanis szögeket tettek az útra és így defektet kaptunk.

- A rohadt életbe!!! Gyere, gyorsan, el kell menekülnünk! - azzal kioldotta a zárat és mindketten kikecmeregtünk az autóból. Mike odajött hozzám és a derekamra tette a kezét, míg én rá támaszkodtam és így próbáltunk elmenekülni.

Üdv. Drágáim! 😊
Tudom, majdnem 1 hónap telt el az előző rész óta és nagyon sajnálom, de Skóciában jártam és ott nem volt időm nagyon evvel foglalkozni. 😔
Remélem, hogy ennek ellenére tetszeni fog nektek ez a rész, ha így van, kérlek jelezzétek felém, ahogy eddig is tettétek! 🙂👍🏻✍🏻
Puszi!💋