Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 2. rész

*TaeHyung PoV*

Mennyire kellene kiöltöznöm?
Azt se tudom kik jönnek, de ha meg is kérdezem anya úgy se válaszol, csak elküld. Ah~

Ajkamba harapva vettem ki egy inget meg egy fekete nadrágot. Ez elengáns de nem annyira. Megteszi, nem?

Minden mindegy alapon átvedlettem abba és szemüvegemet megigazgattam.
Hajam elsörpörtem a szememből s muszáj voltam megállapítani, hogy eléggé megnőtt már. Ideje fodrászhoz is mennem

- TaeHyung, a húgod? - kiabált fel anya a lépcső aljáról.

Aish most mit hazudjak? Azt nem mondhatom, hogy tuti épp valami pasi dugja.
Véresre harapdált alsó ajkamat újra fogammal kezdtem kínozni.

- Hyuna-val van- mondtam ki az első dolgot, ami eszembe jutott.

- Nem tudom elérni. Megpróbálnád felhívni?- hangjában aggódás csengett így nem volt választásom.

- Persze- sóhajtást hallattam majd az asztalomra kirakott telefonomért nyúltam.

Kikerestem az idegesítő nőszemély számát, de gondolhattam volna, hogy nem veszi fel. De, ha nem ér haza időben, anya nagyon ideges lesz rá és eltiltja mindentől, majd ez természetesen mind az én hibám lesz és elmondja anyának, hogy meleg vagyok. Imádom, hogy ilyen megértő és szerethető húgom van.

Morogva nyomtam ki majd zsebre vágva azt, elindultam le a lépcsőn.
Mielőtt anya észrevehetett volna kiszöktem az ajtón majd sebes léptekkel haladtam az utcákon. Nem tudtam pontosan hova kell menni, de nagyrészben tudtam, hol laknak a hím nemű osztálytársaim és hogy kik azok akiknek valamilyen közük van az én drága testvéremhez.

Első megállom azonnal az utcánkban volt, de nem jártam sikerrel, ahogy már a környék másik felén sem.
Ez nem lehet igaz! Nem szívódhatott fel! Hiába utálom azért aggódok is, nem csak a saját érdekeimet nézem.

A telefon el sem szakadt a fülemtől, ahogy az ujjam az újrahívás gombtól. Kicsörög, de nem képes felvenni. Bezzeg most nem kell felvenni.

Morogva vágtam újra zsebre a készüléket és azon járt az eszem, merre mehetnék még. Ha Kooknál lenne ő már rég szólt volna szóval azt az ötletet elvetettem, de azt valójában nem tudom, hogy Jiminhez van-e valami köze Sunminak. Hát, próba szerencse. Valószínüleg, ha odaállítok azt se fogja tudni ki vagyok, de nem baj.

Gyorsan átpörgettem a fejemben az emlékeimet, hogy mikor hallottam én a lakcímét, de sehol sem tudtam felidézni. Már anya is ezerrel csörgetett, hogy hol vagyok, nekem meg már tököm ki volt. Mi vagyok én? Nem fogok mindenki után járkálni! Ha akar hazajön és kész!

Kinyomtam anya hívását is és haza indultam. Na de, merre van a haza? Szemeimet körbe vezettem a helyszínen, de semmi ismerőset nem láttam, hogy tudjam, merre is kell haza mennem. Szuper, én is eltévedtem. Az eső nem akar már esni?

Féltem igazából elkiabálni, mert ha még az is elkezd esni én itt halok meg. Szóval behúztam a nyakam és ajkamat rágcsálva indultam el vissza addig, ameddig tudtam merről jöttem. Onnantól már vicces volt a helyes utata keresni.

Persze, minek is találnék én meg bármit is? Hisz örök szerencsétlen vagyok...

Hirtelen újra rezegni kezdett a telefonom így elővettem s, ha anya lenne már akkor is felvenném. Bár utána hallgatnom kellene, hogy mekkora szerencsétlen vagyok, na mindegy.

Meglepetésemre Kook neve villogott a kijelzőn így azonnal elhúztam a kis zöld ikont és néhány oktavval fentebb csengő hanggal szóltam bele.