Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 9. rész

Az este folyamán ugyan az történt mint tegnap. Alig ha aludtam néhány órát, de az ébresztőm gúnyos kacajára most is muszáj voltam felkelni.

Átlagos reggelnek indult az egész, de amint újra megnéztem  a tegnap beérkezett üzenetet, minden rámtört. A sírás, az értetlenség, a fáradtság, a harag és ezek testvérei.

Nem tudtam melyik a legerősebb mert ugyan annyira akartam a sarokban sírni, mint behúzni Jimin orrát.

SunMi jelenléte és az ártatlan, hozzá illő kislány viselkeséde is eléggé kezdte bennem felkavarni a dolgokat.
Gyanús, de ha rákérdezek akkor meg besértődhet, hogy hogy vagyok képes ilyet kérdezni. Aish Jimintől kell megkérdeznem...

- Tae indulunk- dugta be fejét az nyitott ajtón SunMi és már száguldott is lefelé.

Anyának most volt ideje elvinni minket ezért nem kellett sétálnunk. Hátteremre pillantva, ami persze Kook meg én, eszembe jutott, hoy még vele is beszélnem kell. Szuper. Még egy probléma az ezer dolog mellé.

- Meg van mindenetek? - csatolta be magát anya.

- Igen- feleltünk kórusban.

Több éve újra az anyósülésen ülhettem húgom engedélyével. Eddig mindig nyavajgott most viszont szó nélkül hátra ült. Baszki, kezd ijesztően fura lenni...

- Vigyázzatok magatokra- állt meg anya a suli kapuja előtt.

- Rendben- ismét egyszerre beszéltünk és kiszálltunk.

Anya elhajtott mi pedig mentünk a magunk dolgára. Szemeimmel Kookot kerestem mikor már egyedül baktattam a folyosókon, de nem találtam sehol. Lehet ma nem is jön. Aish de akkor délután nem lesz időm átmenni hozzá.

Míg Kook járt a fejemben tudtam ignorálni az engem körülvevő embereket, de miután egyre több emberbe ütköztem a folyosón rámtört az idegesség. Úgy néznek rám, mint valami gyilkosra. Mit vétettem? Talán már körbejárt a hírem? Jimin...

Életemben először adtam hálát az égnek, hogy sikerült eljutnom a fehér teremajtóm elé. Sietősen vágtam ki, majd be a nyillászárót és szembefordultam az osztály bent lévő tagjaival, pechemre mindenki ugyan úgy nézett rám.
Érdekes, Jimin sehol. De még Kook se. Oké, hagyjon el mindenki.

A helyemre mentem ahol nem mindennapi módon levágtam magam a székre, táskám a földre.
Fülesem a fülembe került és zenét kezdtem hallgatni, ha már egyedül vagyok.
Sose tartoztam az osztályhoz, de most végképp ezt éreztem.

1. óra vége. Sehol sincsenek.
2. óra vége. Még mindig sehol senki.

Kezdett aggasztani mi lehet Kookal. Jimint leszarom, de Kook a legjobb haverom. És haragszik rám, amiért az ő érdekében nem mondok semmit a magánügyeimről. Ennyire rossz barát lennék?

- Mr. Kim, maga figyel?- intézte nekem a szavakat drága matek tanárom.

Lehet a szemem üveges, mert lélekben máshol járok, de a testem itt van és ez éppen elég arra, hogy sikeresen magamba szívjam az információk áradatát.

- Igen, uram- bólintottam magabiztosan.

- Valóban? Akkor mégis hova merült el szemed világa? - firtatta gúnyosan én viszont nem voltam ilyen hangulatomban még se lehettem vele bunkó vagy gúnyos.
Amit szabad a tanárnak, persze, nem szabad a diáknak.

- Elnézést- le akartam rendezni ennyivel.

Ő még szórakozni akart velem, de ha folytatta is volna, nem ment volna vele sokra mégis megzavarta őt az ajtó nyitódása.
A belépő Kook eléggé meglepett. Kócos haj? Neki sose kócos. Reggel mindig gondosan beállítja.
Rendezetlen ruházat? Ez se rá vall. Mindig ügyel a ruhái gyűrötségére.
Elaludhatott...

Néhány szót váltott a matek tanárral aki késést beírva a helyére küldte. Bár mi már Kookna a két igazolatlan óra után 30 perc késés.

Vártam, hogy tekintetét el tudjam kapni, de nem adta meg rá a pillanatot. Került mindenféle lehetőséget, hogy egymás szemébe nézzünk. Ennyire utál? Baszki, nem is csináltam semmit...

Másodjára is nyílt az ajtó miután már újra belerázódtunk volna a matek rejtelmeibe és belépett az utolsó elveszett báránykánk.

Kookal ellentétben neki a haja jól állt és ruhái makulátlanok voltak, na de a nyaka... Akár a galaxis. A nője jól megdolgozhatott azért, hogy ilyen legyen az eredmény.
Érdekes...

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, ne öljetek meg <3

Huh, még egy rész ❤
Igyekszek sokat, és mindennap  írni. Remélem sokáig is tudom majd ezt tartani 😊

Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤

Köszönöm szépen azoknak, akik szeretik a könyvem 💞

Pussz: VALAKI