Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 53. rész

TaeHyung PoV

Nyújtózkodásom után elhúztam a sötétítőt, hogy a kora reggeli napsugár betöltse fénnyel Kook közepes méretű szobáját.
Az említett fiú lement reggelizni így volt néhány perc nyugtom.
Elrendezgettem az ágyat és magamra kaptam az aznapi egyszerű ruhadarabjaimat. Nem nagyon terveztem elhagyni a házat hiába volt hétvége. Az egyetlen személy, akivel terveztem időt tölteni, az Kook volt és hát ő meg itt volt velem.

Kisebb táskám a földről feltettem az ágyra s kisebb zsebeit kezdtem átnézni. Sose számoltan eddig össze,hogy vajon...van-e elég pénzem. Vagy tulajdonképpen azt, hogy mennyi van összesen. Nem keveset kerestem Baekkel eddig, de a kiköltözés és a Japán út nem kis kereteken belül mozog.

- Te meg... jézus te gazdag vagy? -toppant be Kook.

Bazd meg nem tudtad volna azt az egy palacsintát meg megenni?? Szuper,magyarázkodhatok.

- Nem vagyok gazdag- halvány mosollyal az arcomon számoltam tovább.

- Akkor melyik bankot raboltad ki?- ült le velem szembe majd egy bankjegyet felvéve a fény fele fordított,hogy biztos valódi-e.

- Te kajak 18 éves vagy?-kuncogtam fel majd még egy oszlop pénzt pakoltam odébb.

- Most komolyan kérdeztem TaeHyung. Honnan van ennyi pénzed?- próbálta elkapni a tekintetem, de én semmi pénzért nem néztem volna fel.

- Kilencedik óta gyűjtöm- zártam rövidre, de neki még bőven volt kérdése.

- És mire neked ennyi pénz?

- Nem akarod te azt hallani- nevettem fel halkan, ám rettentő keserűen.

- De,hallani akarom- erősködött, de már számíthatott is a legrosszabbra.

- Nem itt folytatom a tanulmányaim- fejeztem ki magam zárkózottan s visszatettem a pénzem miután minden egyes bankjegyet számba vettem. Nem is olyan kevés. De nem elég. Néhány óra kell még Baekkel. Talán valami másod állás. Mondjuk pizzafutár vagy ilyenek.

- Mármint... más városban. Igaz?- az elején elég határozottnak tűnt, de utána visszakérdezett, hogy biztos-e.

Halkan, keserűen felnevettem. Utálni fog. De egyszer úgyis el kellett volna mondanom neki. Itt az ideje. Gyerünk,szedd össze magad Tae.

- Nem - még nekem is fájt kimondani. Rendesen még fel se fogtam, hogy tényleg el fogok menni. Itt fogom hagyni a családom hisz... ezzel sose fogok tudni csak úgy visszajárni. - Japánban.

- Most szopatsz- komorult el teljesen. - Tae, ez nem vicces

- Még ha csak vicc lenne- felkuncogtam.

- És te mi az istent akarsz kezdeni Japánban??- szaladtak égbe a szemöldökei majd minden áron próbált olyan kérdést feltenni, ami teljesen kifogásolható volt.

- Táncolni. Ez bonyolult JungKook. Egyszer ígérem teljesen kifejtem- zártam le ennyivel. Most egyáltalán nincs kedvem magyarázkodni. Ennek is el fog jönni az ideje.

- Rendben...- hagyta ennyiben. Legalább ő tudja mikor kell abbahagyni. - Gondolom... ne mondtam el senkinek.

- Eltaláltad- bólintottam s visszatettem a táskám a helyére.

- Kitudja még?- dőlt hátra, de telefonom egy csippanással jelezte, hogy új üzenetem érkezett.

- Nézd már meg- legyintettem hanyagul felé majd a fogkefémet kezdtem keresgélni.

- Hey, nem megyünk újra paintball-ozni? Most ne tűnj el- olvasta fel hangosan bár hallottam a hangján az értetlenséget.

Ledöbbenve fordultam felé.

- Add ide- léptem mellé s kikaptam a kezéből a telefonom majd megnéztem az üzenetet.

Tényleg Jimin írta. Most kajak ki kell mozdulnom? De kibaszottul nem akarok....

- El fogsz menni- mondta Kook. - Eszedbe ne jusson lemondani. Szépen kicsinosítod magad és elmész vele.

- És ha újra baj lesz? - ajkamba harapva próbáltam kifogást találni, de nála ez nem használt. Sőt, semmi nem. Szuper. Akkor készüljünk.

***

- Ugye nem zavartam bele a napjaidba?- legalább rákérdezett, hogy nem zavart-e bár a semmittevésbe nem tudott volna annyira bezavarni.

- Dehogy- mosolyogtam rá s ellazultam az ülésbe. Csak egy nap. Hamar meg lesz az. Bár fura, hogy ilyen késő délután indultunk.

- Szuper. Na a szokásos séta- parkolt le a múltkori, megszokott és felejthetetlen helyünkre.

Kiszálltam és kivettem a hátsóülésről a kisebb táskám. Nem tettem bele semmit csak egy vastagabb pulcsit, hogy ha esetleg hideg lenne.

- Kész vagy?- sunyi mosollyal pillantott rám.

- Igen- mosolyodtam el. Egész édes.

- Akkor vágjunk bele ebbe a két napba- fogta meg a mancsom.

Várj. Mi? Két nap????

OH BOII HALII :3

Lehetnek benne hibák,előre is elnézést kérek ♡

Huh,utolsó rész az évben. Ez azért durva ♡ szeretném majd maximum februárig befejezni az első évadot ♡  Remélem sikerülni is fog ♡

Boldog újévet mindenkinek ♡♡ jövőre ígérem aktívabb leszek ♡♡

Ha tetszett ez a rövidebb rész, hagyjatok nyomokat ♡♡

Pussz:VALAKI

++++

Úristen~~~ qwq 20000 ~~ *^* azt hiszem tökéletesebben nem is tudtam volna zárni az évet ♡♡ nagyon nagyon köszönök szépen mindent ♡♡ imádlak titeket ♡♡♡

Pussz:DOMINIKA