Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 52. rész

Jennie PoV

- Akkor a házi feladat a tankönyv...- mint minden osztálytársam,már én se hallottam a biológiatanár utolsó szavait hisz már rég kint voltam a teremből. Rövid lábaim picit sietősen szedtem a szekrényemig, hogy mihamarabb összeszedjem a holmijaim.

- Szia Nyuszi- csapódott mellém törpe szerelmem, ami végre őszinte mosolyt tudott csalni az arcomra még, ha a napom teljesen eseménytelen, unalmas volt.

- Szió. Van még órád?- nyitottam ki kis kulcsaimmal a szekrényem zárját. Nem nagyon tagadtam soha, hogy nagyon közel állok SunMihoz. Ezt persze a szekrényem belső része is eléggé tükrözte. Minden egyes kis négyzetcenti a közös, baráti stílusú képeinkkel volt fedve. Nem hiába. Ő a mindenem.

- Nincs - szinte csilingelt a hangja így egyre nagyobb melegség töltötte el a lelkemet.

- Akkor mehetünk együtt- tapsikoltam röviden ám aprókat. Hátamra vettem a táskám és gondosan visszazártam a szekrényem.

- A napom fénypontja- indult előre gyorsan ezért muszáj voltam a lábaim gyorsabban szedni. 

Miután beértem és már jóval az iskola területén kívül kerültünk, megfogtam pici mancsát s összefontam ujjaink.

- Nekem a mosolyod számít fénynek a szürke napomban- sose hittem volna, hogy valakinek képes leszek ilyeneket mondani, de nála olyan természetesnek tűnik, hogy már egyáltalán nem érzem magam kellemetlenül miatta. Nem mintha SunMi esetében valaha is rosszul éreztem volna magam, ha ki kellett mutatnom a szerelmem.

- Még mindig képes vagy meglepni az ilyen váratlan mondataiddal- torpant meg a házuktól néhány házzal odébb s hajolt az ajkaimra.

Nem voltam rest azonnal viszonozni. Vékonyka derekára siklottak a kezeim kapaszkodást keresve bennük hisz állandóan azt érzem, hogy akármikor elveszíthetem. Muszáj vagyok vigyázni rá nehogy valaki szemetvessen egy ilyen páratlan és gyönyörű lányra.

- Innen már mész? -pillantottam a házuk felé, de nem állt kocsi a padkán ezért gondoltam az anyukája tuti nincs otthon.

- Persze. Vigyázz magadra. Majd írj-utolsó csókokat nyomta kiéhezett ajkaimra s szinte elszökdécselt.

Végignéztem ahogy bement a kapun és csak azután indultam én is haza. Nem volt az út olyan hosszú, de amikor a ház előtti terület teljesen láthatóvá vált számomra, kíváncsiságom miatt még sietősebb lettem.
Kié ez a kocsi? Ennek jelenleg tuti nem itt kell lennie.

Kulcsaim szitkozódva tettem a zárba majd léptem be a meleg házba. Igaz hogy már javában tavasz volt, mégis néha elég csípős az időjárás és nem csak reggelente.

- Megjöttem!- kiabáltam kabátom levétele közben s nem csalódtam a megérzéseimben. Ismeretlen női cipő hevert a többi mellett.

- Szia- kiabált vissza apa, de tompán hallottam, hogy valaki mással beszélgetett.

Szuper, a konyhában vannak.
Félúton a táskámat a kanapéra dobtam s megálltam a konyhaasztal mellett.
Az állam leesett, de ők nem nagyon zavartatták magukat.

- Mindent megmagyarázunk- fordult felém apa. Hangja nyugodt volt, mintha számított volna erre.

A nő, ki apa mellett állt kizárásos alapon nem lehetett anya.
SunMi anyja pislogott rám enyhe félelemmel. Oh félhetsz is! Minek kell beleavatkozni a nyugodt családi légkörbe?!

- Hallgatlak- keményedtek meg a vonásaim s egyáltalán nem barátságosan néztem rájuk.

- Ez nagyon nagyon hosszú történet. Nem is akarok részletesen belemenni- szuper apa. Máris jól kezdődik, hogy amúgy őszinte vagy, de nem mondassz el mindent vagy csak egy részletet osztasz meg velem. - Anyáddal válni fogunk.

- És tudja, hogy már egy jó ideje csalod?- felvontam bal szemöldököm.

- Nem nagyon szeretném, hogy megtudja- mondta komolyan arra utalva, hogy tartsam a számat.

- Szuper. Egyéb dolgok? - sóhajtottam fel. Ha nekik ez jó, felőlem csinálják.
Na de vannak dolgok, amiket nem tűrök.

- És még valami- szólt gyorsan mielőtt még megindultam volna a lépcső felé.

- Igen? - néztem vissza.

- SunMi és te meddig fogjátok folytatni ezt az...- fintorodott el Tae édesanyja. - egészet.

- Tessék?- kérdeztem vissza mert nem akartam hinni a fülemnek.

- Tudjuk, hogy együtt vagytok- sóhajtott apa. - Te ezt nem gondolod abnormálisnak? Hogy ezt egyáltalán nem kellene?

- És te azt nem gondolod annak, hogy csalod a feleséged? Szerintem én se szóltam bele a dolgaitokba!- emeltem fel a hangom.

- Te velem ne kiabálj! Még jó, hogy nem szóltál bele! Az apád vagyok, jogom van megmondanom a véleményem!- lett hasonlóan ideges.

Ilyenkor le se tagadhatnánk egymást. Mindketten hirtelen haragúak vagyunk, de leginkább egymásra. Családi vonás.

- Nekem nincs jogom elmondani?- hüledeztem. - 18 éves vagyok apa! Már rég nem a te kislányod, akinek megmondod mit csináljon!

- Akkor még normális voltál- szorultak ökölbe a kezei.

- Ezt meg hogy értsem? - halkultam el, de leginkább a csalódottság beszélt belőlem.

- Akkor még nem voltál ilyen. Akkor még normális kislány voltál aki hallgatott ránk! Ez már undorító. Hogy lesznek így unokáink?!- idegességtől csillogó szemekkel kezdett el hadonászni.

Na igen. Mint említettem nekem is vannak dolgok, amik már néha túl soknak bizonyulnak. Ilyen, mikor a szerelmemet szidják. Engem ócsároljanak, de őt hagyják ki ebből!

- Mert az nem undorító,hogy megcsaltad a feleséged. Végülis- sarkon fordultam és meg sem álltam a szobámig. Becsaptam az ajtót és elmondtam egy imát, hogy a vakolat hangját halljam ahogy leesik a földre.

OH BOII HALII :3

Lehetnek benne hibák, elnézést kérek ♡

És itt a szilveszter~ én valszeg antiszociálisan töltöm szóval, aki este unatkozik, az írjon rám pls xd unatkozzunk együtt xd

Furcsa szemszögből írtam ezt a részt, de remélem tetszett azért.
Elkezdtem tegnap felvázolni magamnak,hogy mi is lesz a folytatás és mire észbe kaptam,az első évad kész is lett. Összesen 59 részes lesz szóval igyekszem majd mindet, egytől egyig minnél hamarabb megcsinálni.
Ha tetszett a rész,hagyjatok nyomokat ♡♡

Pussz:VALAKI

++++

Fogalmam sincs,hogy volt-e 19000 megtekintés köszönet,de ha igen akkor mégegyszer nagyon nagyon szépen köszönöm♡♡ tényleg ti vagytok az én reményeim♡♡ You are Hopes xdd najo, nem erőltetem a gyenge angol tudásom xdd
De tényleg nagyon hálás vagyok nektek♡ szeretlek titeket ♡♡

Pussz:DOMINIKA