Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 45. rész

- A konyhában leszek-  mondta anya néhány percnyi néma szemezés után s sarkon fordulva az előbb említett helységbe ment.

Talán direkt is, de lassan váltam meg szinte lábamra fagyott cipőmtől és kabátomtól. Felakasztottam a helyére és azért még megnéztem a falon lévő tükörben, hogy vajon milyen lett az ábrázatom, az indulás óta. Határozottan mondhatom, hogy sokkal kimerültebbek lettek az arcom vonásai, szemeim feldagadva ültek gödreikben, arcom a rengeteg érzelemtől vörösen pompázott. Akár egy hulla. Egy igazán nagy bajba került hulla.

- Tae?- kiabált ki anya a hollétem felől érdeklődve ezért el is vethettem azt a buta ötletet,hogy talán megfeledkezett rólam.

Kellett néhány nyugodt lélegzett mire nagyjából rendes testtartással tudtam elé menni a konyhába.

Egyenes háttal, mellkasa előtt összefont karokkal dőlt a pultnak s maga elé, a halvány színű csempére szegezte tekintetét. Látszólag túlságosan is belemerült a gondolataiba mert a szék lábának süketítő hangja se zökkentette ki.

- Anya- szólítottam meg s erre már képes volt rám emelni tekintetét.

- Magyarázattal tartozol, nem gondolod?

Biccentettem azonnal mert határozottan egyetértettem vele. Nem volt szép dolog nem szólnom arról,hogy nem jövök haza,de volt rá nyomód indokom. Bár az is butaság volt,hogy nem azonnal őt hívtam, hogy merre is kószálok.

- Tudom,hogy nagyon haragszol, amiért nem jöttem haza időben,mint kellett volna, de van rá nyomós indokom- készültem neki a magyarázattal pár levegővétel után. -Szóval Jiminnel mentem el a kereszt szüleihez mert van egy paintball pályájuk és szerette volna ezt Jimin megmutatni nekem. Játszottunk ugyan, de nem figyeltem így sajna átléptem a pálya határát és elvesztem. Jimin és Nancy-ék egészen hajnalig kerestek mire végre megtaláltak. Utána azonnal haza jöttük és teljesen kiment a fejemből,hogy szólnom kellene. Ne haragudj anya- szegtem le a fejem hosszú, elhadart monológom végére.

Anya némasága újra kétségek közé vont hiszen én őszintén elmondtam mindent. Vagyis... azt a részét a történetnek, ami rátartozott.

- Értem. Így már világos miért nem jöttél haza. Semmi baj- bólintott mire az a bizonyos kő a szívemről alig gurult le,már jött is vissza. - De az én tizen éves, majdnem nagykorú fiú gyermekem miért csókolt meg egy másik fiút a kapuban?

A fogalmazása díjnyertes volt, de nem nagyon segített a kialakult helyzeten. Egyszer tudtam,hogy nekem beszélnem kell erről, viszont nem gondoltam, hogy ilyen hamar. Miért nem SunMiék buktak le előbb? Akkor sokkal könnyebb lenne anya elé állni nekem is, hogy igen, anya meleg vagyok. De így... csak gombócok keletkeztek a torkomba, szorítani kezdett a mellkasom s könnyeim valahol mélyről felszínre kerültek.

- Anya...az... azt megmagyarázom- nyeltem egy hatalmasat, de nem tudtam leküzdeni a gombócom.

- Hallgatlak- hangja furán lenéző volt, de addig nem terveztem aggódni míg undort nem hallok.

- Nos Jimin és köztem... fogalmam sincs mikor kezdek kialakulni dolgok de ez a megyünk paintballozni dolog.... randi lett volna...- jobban összehúztam magam. Szégyen érzetem támadt de nagyon durván.

- Szóval te és Jimin együtt vagytok és a fiam meleg? - foglalta össze lényegében a dolgokat.

- Nem vagyunk együtt- javítottam ki először. - Én meleg vagyok anya

Fira volt ezt így hangosan kimondani. Utána még zengett is tőle a néma konyha mert a csendbeburkólózott anyám emésztette a dolgokat. Szemeiből semmi érzelmet nem tudtam kiolvasni. Ez túlságosan is rossz jel.

- Rendben Tae- ejtett ki ajkain ennyit majd ellökte magát a pulttól. - Ma mész még valahova?

Furcsán érintett kérdése, de bem kockáztattam meg nem válaszolni.

- Baekhez. Ha szabad...- tettem gyorsan hozzá. Megérteném,ha nem. Bár azt is megérteném, hogy kitagad. Undorító egy fia van...

- Menj csak. Időben itthon legyél- hagyta el a konyhát és szobájáig meg se állt. Annyira szerettem volna végre a fejébe látni. Így annyira tehetetlen vagyok...
Ez a szörnyű és hirtelen rossz kedv nem volt jó hatással a lelkemre mert pityeregve,könnyezve és a zuhany alatt némán zokogva indultam a Park rezidenciára,ahova előtte bejelentkeztem Baeknél. Szegényt picit lehet túlhajtom de muszáj elterelnem a gondolataim. Hisz reggel 7 van... csoda, hogy az a gyerek fent van már ilyenkor.

- Biztos nem baj? -kérdeztem meg már huszadjára mikor felvezetett a lépcsőn.

- Nem,csak hagy aludjak vissza- terelt a szobájába, ami most homályos színben úszott.

Valakinek nagyon szerettem volna elpanaszolni, hogy mi lett anyával és,hogy mit tudott meg meg ilyenek. És talán tanácsra is szükségem lett volna, de ezek közül Baek egyik se volt jelen esetben. Hagytam,hogy visszaaludjon,de elhagytam a szobát miután meguntam a semmit tevést. Jimin a szobájában volt valószínüleg mert az ajtaja csukva volt. Bátorkodtam bemenni de az álmos Jiminiet fel is keltettem. Mentségemre szóljon,határozottan véletlenül.

-Te nem alszol? -lepődött meg.

- Nem. Nem tudnék - ültem be a székébe,de állhattam is felfele mert megpaskolta maga mellett a picike helyet így befeküdtem mellé. Fura volt érezni a közelségét, de egyáltalán nem esett rosszul.

- Történt valami?- furcsa aggódást hallatott.

- Anya..- sóhajtottam fel.

Mozgolódása eredményeként a karjaiba feküdtem és úgy kezdhettem neki a mesélésnek.
Újra és újra felmerül bennem az az egyetlen kérdés, Mi Van Veled Jimin?

OH BOII HALII :3

LEHETNEK BENNE HIBÁK, ELNÉZÉST

NA KI IMÁDJA AZ OLVASÓIT?! Én~
Hoztam nektek egy új részt~ nem ígérem pontos időpontra a következőt,de remélem várjátok és vártátok ezt is ♡♡

Ha tetszett, hagyjatok nyomokat ♡♡

Pussz:VALAKI