Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 4. rész

A vacsora elfogyott mind egy szálig. Nem hiába főz anya a legjobban.

- Nagyon köszönjük az estét Jisoo- mosolygott Mrs. Park anyára.

- Áh, semmiség Rose. Majd megismételjük- ragyogott fel anya arca és megölelte a tőle magasabb nőt.

- Mindenképp, de a következő nálunk lesz- azzal felém fordult Rose néni

- Akkor várunk holnap suli után- simította meg az arcom.

- Rendben- bólintottam egy nagyot.

Gyorsan meg volt a búcsú ezért miután becsukódott a bejárati ajtó, eldöltem a kanapén.

- Anya, most komolyan?- néztem felé de csukott szemekkel.

- Higyj nekem. Jó lesz. Élvezni fogod- ült le a lábamhoz.

Sunmi most furcsa mód nem ment fel a szóbájába, csak csendben ült a fotelba.

- Igaz, az eleje nem a legjobban indult az estének, de köszönöm a többit. Hálás vagyok nektek- mosolygott ránk. - És SunMi...

Kezdett volna bele anya, de húgom közbe vágott.

- Sajnálom. Nem Tae hibája. Ő csak meg akart keresni. Nem fordul elő többet. Ne haragudj- hadarta el majd felpattanva felsietett a lépcsőn.

Mindketten döbbenten néztünk utána. Eskü sose hallottam még bocsánatot kérni...

- Mi lett vele? - néztünk össze anyával.

- Fogalmam sincs..  De aggódok miattatok- vallotta be.

- Huh? Aggódsz? - összeráncoltam a szemöldököm.

- Igen... Valójában és mindig azt akartam, hogy rendes testvérek legyetek. Apátok halála után picit... Szét csúsztak a dolgok. Nem tudtam mihez kezdjek. Igaz SunMi akkor még kicsi volt, de én probáltam megadni neki mindent, hogy ne szenvedjen hiányt semmiből, azért mert nincs apja és...

- És engem elhanyagoltál. Tudom. Éreztem- nevettem fel keserűen. - De nincs baj. Én voltam a csendes, észrevehetetlen, jó gyerek

- De nem...elrontottam- temette tenyerébe arcát. - Elkényeztettem a húgod téged meg elhanyagoltalak. Rossz anya voltam.

- Na, jó anya- felültem hirtelen. - Voltak hibáid, de sose voltal rossz anya. Neked is fel kellett valahogy dolgoznod a férjed halálát...

- Köszönöm Tae...de vajon Sunmi is így gondolja? - megtörölgette a szemét s szipogva hajtotta vállamra a fejét.

- Biztosan. Kamasz, majd elmúlik minden buta dolga. Csak adj neki időt. Igyekszek jó testvér lenni, de ehhez nem csak én kellek...- sóhajtottam.

Tudtam, hogy az kevés lesz, ha csak én játszom a jó bátyót. Neki is vissza kell venni az arcából, de ez nehezen lesz kivitelezhező

- Menj..feküdj le- nyomott puszit arcomra anya.

- Te is. Nehogy megpróbálj nekem éjszakázni mert nagyon meg haragszok- fenyegettem meg és homlokára puszit nyomtam.

Összekapartam fáradt lényem és feltántorogtam a lépcsőn. Láttam, hogy SunMi szobája ajtaja nyitva van így nem halasztottam el az alkalmat.
Halkan mentem közelebb és bekukkantottam. Mit csinál? Tanul?
Elképedve hallgattam ahogy a könyvét becsukva mormolja maga elé a töri anyagot.

- Bejössz vagy még hallgatod? - hangján érződött a szíveket megmelengető mosolya ezért már bátrabban léptem beljebb.

- Hallgatom még - vettem el tőle a könyvet és ledobtam magam az ágyára. - Na nézzük akkor...

- Ha olyan okos vagy minek neked könyv? - kérdezte gúnyosan.

- Oh, okey- leraktam magam mellé és fejem alá rakva cicás párnáját, gondolkoztam. - Mi volt Magyarországon 1989-ben?

- Honnan tudjam? - esett le az álla.

- Benne van - böktem a könyvbe

- Ja, az elején- hülledezett.

- A mostani anyagotokhoz is kell- nem hagytam magam továbbra sem.

- Aish...akkor... 2. Világháború?- próbálkozott megráztam a fejem.

- Magyarország újra többpártrendszerű ország lett- mondtam a helyes választ.

- Jó, de akkor mikor volt a II világháború?- kérdezte mérgesen.

- Honnan tudjam? A két dolog amit sose tudok az a két világháború és az azokban történő események- nevettem fel

- Háh, valamit nem tudsz!- mutatott rám kárörvendően

- De te se- forditottam vissza felé az ujját. - Tanulj még, de ha fáradt vagy hagyd a fenébe. Aludj és majd óra előtt tanulsz.

Hajára simítottam és visszaadtam neki a könyvet

- Rendben- bólintott és besüllyesztette a táskájába a vastag könyvet

Visszaigazítottam a cicás párnáját és megbökve nóziját elindultam kifelé.

- Jó éjt- szólt még utána.

- Neked is- mosolyogtam rá és nyitva hagyva ajtaját elmentem a saját szobámba.

Ruháimat ledobáltam és az ajtót becsukva a sötétség ellepte a szobám. Elbotorkáltam az ágyig s a kislábujjamat beütve szitkozódtam.

- Kurva életbe már- morogtam és fél lábon ugrálva dőltem el.

Megnyugodva, hogy végre az ágyam vesz körbe, elkezdtem elhelyezkedni és bebújni a takaró alá.

Már épp hunytam volna le a szemeim, mikor a telefonom megrezdült. Az elsővel nem is foglalkoztam, de a 3. után már kezdett érdekelni.

Hunyorogva oldtam fel és negnyitottam az üzeneteket.

Park Jimin engedélyt kér az üzenet küldéshez.

Park Jimin: Holnap találkozunk pápaszem

Mi a pokol...

Oh Boii Halii :3

Szóval elég sok hibám van benne szerintem, de nézzétek el. Reggel negyed 9-kor írom meg 6-kor kelltem szóval na 😅

Kicsit késtem vele tudom, de sűrű volt a hetem második fele meg még most is az csak nincs net és tudok írni 😂😂

Ha tetszett hagyjatok nyomokat 💞💕

Pussz: VALAKI