Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 51. rész

- Itt vannak a kulcsok, ha még nem lenne otthon senki-  nyomott a kezem két kulcsot Kook másnap délután.

Tegnap este igazából annyi történt, hogy egy egyszerű igennel válaszoltam a meghívásra s már álomba is merültem. Túlságosan kifáradtam, de anyáékkal azóta se beszéltem, Sunmit suliba se láttam vagyis könnyű egy napom volt.

Viszont Jimint se láttam sehol. Írta napközben, hogy utolsó óra után a kapuban fog várni vagyis lesz alkalmam megkérdezni, miért nem jár be soha.

- Szia- léptem elé miközben a farzsebembe csúsztattam a nem rég megszerzett kulcsaim.

- Szia Tae. Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást- így, szemtől szembe, még furcsább volt ez az udvarias, talán már túlságosan is udvarias beszéde. Ez nem Jimin. De ezt is meg kell szokni.

- Ezt nem kell megköszönnöd- megráztam a fejem és beültem az anyósülésre miután a kocsihoz vezetett.

- Milyen napod volt?- huppant be mellém majd beindította a motort.

- Átlagos. Miért nem jársz be?- következő kérdése előtt közbevágtam.

- Nincs miért bejárnom- lazán megrántotta vállait.

- Pedig sokan örülnének neked- megforgattam a szemeim s az ablaküvegre szegeztem tekintetem.

- Te is örülnél?- még mindig nem hagyja abba a kérdezősködést, hát nem hiszem el.

- Igen, örülnék. De a szeretőid meg azok akikkel kavarsz, ők jobban- enyhén idegesre sikeredtek az amúgy gúnyosra tervezett mondataim. Újra meg kellene tanulnom uralkodni magamon és at érzéseimen. Akkor talán nem nézne ennyi ember csendes idegbetegnek.

- Jó, felfogtam... elcsesztem és nagyon haragszol rám. De ezért vagyok most itt, hogy én jóvá tegyem amit kezdtem elrontani. Engeded...ugye? - utolsó szavait olyan reményekkel ejtette ki, hogy ehhez még az én szívem se volt túl kemény. Szeretem, bízni akarok benne mégis félek a csalódástól. Na meg... egyszer úgy is utálni fog... én nem fogok búcsúzkodni.

***

- Válasz bátran- húzta ki nekem a széket majd miután leültem, az itallapot adta a kezembe.

Egész kellemes volt a hangulat. Kicsit úgy tűnt elsőre, hogy a dekorációra, tulajdonképpen a külsőre sokkal több energiát és pénzt költenek, mint a belsőre, vagyis az italokra és a különféle sütikre.
Ilyen gondolatok közepette nem nagyon mertem semmilyen speciálist rendelni.

- Az árával se foglalkozz- szólt újra közbe. Látszólag ő már rég tudta, hogy mit szeretne rendelni ezért én is belehúztam a választásba.

Megállapodtam egy classic forrócsokinál. Az csak nem lehet rossz.

- Még valamit? - kérdezte a pincér

- Ennyi lesz- biccentett Jimin.

A pincér kettesben hagyott minket és én már nem tudtam semmilyen itallap  mögé bújni sajnos. Most kajak beszélgetnem kell vele? Még szerencse, hogy ilyen jók a díszek, viszonylag hihetően sikerült beadnom, hogy mennyire lekötnek.

- Mi jár a fejedben? - törte meg a közénk beállt csendet.

Mondanom se kell, hogy mennyire szar kérdéssel.

- Semmi- megráztam a fejem.

- Figyelj Tae, most az egyszer legyünk a másikhoz őszinték. Könyörgök. Csak ma. Utána soha többet nem kell majd látnod. Kérlek- szemeiben valódi kétségbeesés és könyörgés lángja lobbant mely még az én szívem is megolvasztotta.
De ha őszinték leszünk, akkor neki is annak kell lennie.