Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 60. rész

*Taehyung POV*

" - Ha meg mersz bukni, kiheréllek"

Ezekkel a szavakkal engedtem el Jimint május 6.-án majd az elkövetkező négy napban nem is találkoztunk.
Mindkettőnknek nehezek és megterhelőek voltak az elmúlt hetek, de mint végül kiderült, a legjobbat sikerült belőle kihoznunk.

- Akkor már csak Kooknak kell befutni- ült le az asztalunkhoz csapatunk negyedik tagja, Jennie.

- Én legalább nyugodt vagyok- kacagott halkan húgom, de mindegyikünktől erős leszólást kapott.

Vitába elegyedni is felesleges lett volna vele ezért egy szimpla sóhajtással letudtam.

- Merre van már ez a szerencse csomag?- telefonján újra ellenőrizte az időt az eddig mellettem ülő csendes fiú.

Mondanom se kell, hogy még mindig nem vergődtünk zöld ágra ezzel az "együtt vagyunk vagy nem" témával hiába mutatja úgy a külvilágnak, hogy mi együtt vagyunk.
Kibaszottul nem értelek Park Jimin!

- Csak emlegetned kellett!- vigyorogva kapta fejét az ajtó felé SunMi, amin nem épp egy rendezett JungKook lépett be. Haja a szélrózsa minden irányába szét állt, inge gyűrött és mintha megtépázott lett volna. Azt hittem volna, hogy verekedett, ha nem látom meg vöröslő ajkait és néhány halvány, de szembetűnő foltot a nyakán. na ennek is jó pillanatai lehettek, így bizonyítvány osztás után.

- Bocsi a késésért- ült le köreinkbe ezzel bezárva azt.

- Kárpótolj minket a magyarázattal- vetette fel az ötletet Jennie és könyökölve az asztalon várta a szaftos információkat.

- Legyen elég annyi, - köszörülte meg a torkát Kook huncut mosollyal. - hogy van párom a bankettra.

Végre! Végre ő is képes volt igennek válaszolni valakinek, vagy végre ő vette kezébe a feladatot. A lényeg ugyan az. Mindenki boldog, nem?

- Na muti végre milyen jegyeitek lettek- tapsolt kettőt SunMi, hisz őt pusztán ez érdekelte.

Mind az asztal közepére tettük a sajátunk majd elkezdtük mindet átnézni. Azért az megnyugtatott, hogy Jimin nem bukott meg. Használt a fenyegetésem, amit amúgy sose tettem volna meg. Túlságosan szeretem ahhoz.

- Büszke vagyok- hajolt hozzám közelebb.

Értetlenül pillantottam rá, hogy ugyan miért mondja, de megláttam, hogy az enyémet fogja pici kezei közt.

- Oh- jöttem zavarba egyrészt bókjától, másrészt pedig rettentő közel hajolt. Még nem sikerült hozzászoknom a közelségéhez. Vajon ez a maradék kevés idő elég lesz hozzá?

- A töri tanár veletek is szórakozott szóbelin?- kérdőn nézett ránk Kook, de mind megráztuk a fejünket. - Fasza. Engem összezavart.

- Csak azt lehet összezavarni, aki hagyja- nem reagálta le láthatóan beszólásomat, hisz csak a sípcsontom bánta.

- Én is büszke vagyok rád- nyöszörögve a fájdalomtól fordultam vissza Jiminhez.

- Lehetett volna jobb is- görbültek le az ajkai.

- Hidd el, ez már több, mint amit hittem volna- csuktam össze majd visszatettem a többi közé.

- Hahaha nagyon vicces- komor arccal akart elhajolni, de kezem térdére tettem ezzel maradásra bírtam.

- Tudod, hogy értettem- próbálkoztam nem létező bájomat bevetni, de sikerült, mert egy apró csók csattan az ajkamon. Wow, eddig nyilvános helyen nem nagyon csókolt meg.

- Itt hagytok- esett le SunMinak újra, hogy mi tényleg otthagyjuk a gimnáziumot.

- Nem téged. A sulit. A kettő teljesen más- próbálta újra lenyugtatni Jennie majdnem elpityeredő kishúgom.

- De majd ugye sokszor ülünk össze ezek után is?- hatalmas barna szemeivel ránknézett, de mindenkitől határozottan helyeslő választ kapott.

-Én tudjátok mit nem értek?- túrta hátra kusza haját Kook. - Hogy mi van köztetek.

Kizárásos alapon ezt a kérdést Jiminnek és nekem szánhatta, de nem mertem válaszolni. Jimin se nagyon sietett a válasszal ezért még próbálkoztam én is.

- Ez engem is nagyon érdekelne- fordultam ötödik tagunk felé, hátha most már mond is valamit.

- Mi most járunk?- ejnye Jimin. nem tanították meg, hogy kérdéssel kérdésre nem illik válaszolni?

- Mi most járunk?- kérdeztem vissza. Nem fogom hagyni, hogy a válaszadást rám hárítsa. Most nem

- Oké, akkor mivel ez egy nagyon szép nap- köszörülte meg a torkát. - De mivel semmi kedvem letérdelni és full nyálassá tenni az egészet... Lennél újra a barátom?

Na, ez aztán romantikusra sikeredett.

- Ez igazán szép nap- értettem vele egyet mosolyomat elfojtva. - Tudod, erre sose akartam szimplán igent mondani, de mivel nem vagyok kreatív...ezért igen.

Túl csorduló romantika helyett csak mind felnevettünk ezzel felzavarva az egész kávézót. De mi tagadás, ezek vagyunk mi. hangosak, néha túl idegesítőek, de nem szerethetetlenek.

Ezek után már csak az tette nehezebbé a dolgom, hogy mindenki elkezdte felidézni az elmúlt idők történéseit. Igaz, őszinte mosoly ült az arcomon, de nem tudtam a gondolataim elterelni arról, hogy nekem ezt itt kell hagynom. Azt, ami néhány hónap alatt az ölembe hullott, el kell hagynom azért, amiért majdnem, hogy öt évet dolgoztam. Megérné? Nem? Egyszerűen tanácstalan vagyok. Én csak szeretném kiélvezni a maradék időmet. Ami lesz lesz. Ez még a jövő zenéje.

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, előre is szeretnék elnézést kérni miattuk ^^

Huh gyermekeim... annyi minden kavarog a fejemben... Így ezt a köszönöm meg az összefoglaló részt picit elnapolom, ha nem probléma ^^ Össze szeretném szedni a gondolataim <3

Utolsó rész... Nem, egyáltalán nem vagyok büszke erre a könyvemre, de ezt is majd kifejtem az elkövetkezendő fejezetben.
Ha tetszett a rész, és tulajdonképpen az egész történet. Ha végig szenvedted velem (lol xd) akkor hagyj valami kis nyomot magad után :3
Nem sokára találkozunk újra ^^ Szeretlek titeket <3

Pussz: VALAKI