Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 28. rész

Végül magányosan ültem be első órára, ami ugyebár nem nagyon érdekelt. Fizika, fúj.

A tanár beszédétől a hányinger kerülgetett ezért az ablak felé fordítottam a tekintetem. Most még Kook se ült előttem, hogy széles háta mögé eltudjak bújni. Vagyis... Merre is kószál a barátom?

A suli előtt elvesztettem. Lehet be se jött? Ah, ő nem olyan... Vagy mégis? Máskor is lógott már óráról ugyebár... De, hogy be se jöjjön az nem rá vall.

- Mr. Kim, elmondaná, hogy miről is van most szó?- szólított meg hangosabban Mrs. Fish... Khm vagyis Mrs. Byul csak annyit köpköd, hogy egy medencét lehetne vele megtölteni.

- Kizárásos alapon fizikáról- vágtam rá reflexből.

Az egész osztály halk kuncogásba kezdett. Nem féltek ettől a kiöregedett nőtöl, ezért volt az, hogy az óráján az egész osztály mással foglalkozott.

- Ezt jól látja Mr. Kim, de kérem figyeljen, hogy többet is tudjon- és eddig tartott a közjáték, máris újra belekezdett az érdekesnek nem mondható tanításába.

Ja persze, majd figyel a halál.
Megforgattam a szemeim és újra Kook hollétéről kezdten különböző elméleteket gyártani.
Mielőtt eljutottam volna oda, hogy Kookot már a földönkívüliek kínozzák, megbökte a vállam a mellettem ülő fiú. Tekintetem felé kaptam és elvettem a felém nyújtott cetlit.

Kihajtogattam a pad alatt és elolvastam a rajta éktelenkedő egyetlen szót.

KOOK?

Csupa nyomtatott betűvel írta az illető így nem tudtam sajnos beazonosítani.
Rövidke "nem tudom" válaszomat felírtam és összehajtva vissza adtam a fiúnak. Figyelmesen követtem a cetli útját ami megállt... Jimin?

Kikerekedett szemekkel néztem végig, ahogy olvasás után az égbe emeli kezét és a tanár kiengedi mosdóba. Mi a faszért érdekli őt Kook?
Ez egyre bonyolultabb és gyanúsabb!

- Tanárnő, én is szeretnék- emeltem én is fel a kezem.

- Majd, ha Mr. Park visszaért- intett le.

Baszná meg az ovis szokásait.
Ha eddig nem tudtam koncentrálni, ezek után még jobban nem ment. Csak a kicsengő körül járt az eszem és azon, hogy vagy Jiminnel, vagy Kookkal muszáj beszélnem.

- És a házi feladat... - mondta volna Mrs. Byul de az osztály már a terembe sem volt.

Most kivételesen az elsők között törtem magamnak utat és kezdtem átszelni a hosszú folyosókat, de a rengeteg diák nem segített előrébb a keresésben.

Fél füllel meghallottam, hogy következő órában edzés lesz a focistáknak így már tudtam, hogy Jimin hol találom.
Szünetben felesleges őket keresnem.
Elhatározásom után a büfénél álltam meg és vettem magamnak egy üveg vizet. A sok rohanástól kifulladtam

Amint elfogyott a palack vizem, a diákok is kifogytam a folyosókról.
Kezdetét vette a második óra, amit én ki is hagytam. Jimin és Kook ügye fontosabb.

Rohanást mentem át a tesi terembe és az öltözőkből kiszűrődő zajok alapján próbáltam megkeresni Jimin, nagyon kevés sikerrel. A végén már benyitottam mindenhova, bár nem nagyon ragadott meg egy fiú sem. Minek ha van Jimin?

- Hol van már az a túlméretezett kerti törpe? - mérgelődtem hangosan az utolsó öltöző átnézése után.
Még nem ért ide? Kizárt. Sose késik.

Várakozásom közepette benéztem a tornaterembe és persze, hogy épp akkor kell Jiminnek is ott lennie.
Ha talán nem lenne ilyen csendben megspórolhattam volna egy kis időt, meg annyi félmeztelen focistát.

- Jimin!- szólt oda neki a bejáratnál állva.

Mielőtt elrúghatta volna a lábánál heverő labdát, felém nézett.

- Ah- mosolyodott el és elindult felém mert én utcai cipővel ugye nem léphetek pályára. - Hát te? Nem órán kellene lenned?

- Ahm...de- nevettem zavartan.

- Akkor mijáratban? - kérdezte bályos mosollyal.

Szuper, még csak azt nem találtam ki, hogy mit is mondjak neki. Istenem Tae, most ne hagyd el a józan eszed!

- Ahm...visszahoztam a pulcsid- kezdtem lehámozni magamról az ő pulcsiját. Igaz, hogy tegnap ezzel aludtam meg most is rajtam van, de egyszerűen olyan jó Jimin illata van.

- Oh hagyd csak. Majd. visszakerül, meg ne fázz- állította meg a kezeim és megigazította rajtam a pulóvert

Zavartan elmosolyodtam és lehajtottam a fejem. Könnyen zavarbahoz. Hm...

- Ezért jöttél csak? - kuncogott és elvette testemről a kezeit

- Igen, vagyis nem- vágtam rá egyből, de tudtam, felesleges hazudnom.

- Mi? Tae fáradt vagy? - kacagott fel és gyönyörű szemei a jókedvtől két kis apró vonallá húzódott össze.

Megzabálom! Olyan kis Mochi~
Vagyis...khm...igen. Aranyos...oké??

- Nem csak azt szeretném kérdezni, miért érdekelt merre van Kook? - böktem ki végre.

Arca másodpercek alatt megváltozott.
Na várjunk, ha én nem hazudok, ő sem teheti!

- Mert fura volt, hogy nem volt bent- vonta meg a vállát.

- Nem mondasz igazat- vádoltam meg azonnal.

- Hey TaeHyung, félsz?- rendezte vonásait és már a huncut mosoly ott is virított aranyos arcán.

- Félni? Mitől? - néztem rá furán, de picit megremegett a hangom.

- Tudod te- közeledett felém lépteivel.

- N...nen tudom- ráztam meg a fejem.

- Akkor miért dadogsz édesem? - fogta meg a vállaim és a legközelebbi halnak tolta a hátam.

Mi van veled Jimin??? A frászt hozod rám törpe...

- Nem dadogok! - embereltem meg magam, de így is hallatszódott félelmem apró jele.

- Félsz, hogy elvesz tőled- kuncogott majd nyakamhoz hajolt

Dús ajkai közül kiszűrődő levegő a nyakamhoz csapódott és villámcsapás szerűen rázta végig egész testem.
Akaratlanul hunytam le a szemeim és élveztem orromba szökő édeskés illatát.

- Igenh- leheltem ki, amit hallani szeretett volna.

- Nyugalom, csak a tiéd vagyok. Most pedig nyomás órára- nyomta végre érzékeny nyakamnak parázsló ajkai és egy halvány puszi után végre kaptam levegőt mert távozott a környezetemből.

Minden szó nélkül hagyott magamra és ment vissza gyakorolni. Köcsög. Határozottan az... De mégis...
Hogy mondhattam igent? Elveszi a józam eszem még úgy is, hogy egyáltalán nem tetszik. Vagyis...nem...nem tetszik Jimin!
Csak... A szivem más miatt dobog ilyen hevesen, nem attól, hogy azok az édes ajkak feltüzelt testemhez értek.

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, bocsánat 😅😅

Hosszabb lett picit, mint általában, de nem baj 😂😂
Remélem nem csalódtatok.

Ha tetszett, hagyjatok nyomokat 💜

Pussz: VALAKI