Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 14. rész

Hát ez meg mit akar? Ki se jött a szobájából, míg anya veszekedett rám bár ezt meg is értem. Amennyire mérges volt még szegény SunMit is belerángatta volna. De akkor se rá vall az, hogy komolyan akar beszélgetni. Ha meg mégis akkor miért nem jön át? Csak egy szoba van köztünk. Nem értem...

SunMika: Fent vagy még?

TaeHyungie: Persze csak elgondolkoztam... Miről akarsz beszélni?

Láttam, hogy a három kis pontocska hol megjelenik, hol eltűnik. Ennyire megválogatja a szavait? Fura.

SunMi: Hogy hívják... azt az alacsony lányt az osztályodban?

Na, ez meglepett. Lány? Még fiúról se kérdezett soha nem, hogy lányról. Most komolyan?

Taehyungie: Sok alacsony lány jár az osztályba

Kajak azt, hitte, hogy ennyiről tudni fogom? Okos vagyok, de nem ennyire. Gondolatot olvasni meg még nem tudok.

SunMika: Barna a haja...

Huh, ez így hosszú lesz.

TaeHyungie: Még????

SunMika: Pompomlány ő is. Csapatkapitány

Oh... Jennietől meg mit akar? Amúgy meg, ha egy csapatban vannak, akkor miért nem beszél vele? Miért tőlem kérdez ilyen dolgokat? Ennyire közeli lenne a kapcsolatunk, csak én nem tudok róla? Bár jó lenne vele nem összeveszni, mint most az közelemben lévő emberek 90 százalékával.

TaeHyungie: Mit szeretnél Jennietől?

SunMika: Jennie... köszi bátyó

Na, nem kicsi lány. Nem fogsz ennyivel itt hagyni. Magyarázatot fogok tőled követelni és kiszedem belőled.

Taehyungie: Miért kérdezted?

SunMika: Csak

Taehyungie: nem fogod ennyivel megúszni, remélem tudod. Vagy elmondod így,vagy átmegyek, és ott szedem ki belőled

SunMika: Miért érdekel ez téged?

Taehyungie: Mert a húgom vagy és érdekelnek a dolgaid

SunMika: Majd egyszer elmondom

Most hagyjam ennyiben? Bár legalább jól reagált és nem küldött el már az elején a rákba.
Egyszer majd úgy is behajtom rajta. Addig majd csendben figyelem őket.

Taehyungie: Jó éjt Mika <3

SunMika: Neked is bátyó ^^

Ez felettébb furcsa volt, de legalább ma este talán fogok tudni aludni.

Leraktam az éjjeli szekrényre a telefonomat és bekucorodtam a takaró alá, hogy ott érjen el az édes álom.

***

Köcsög ébresztő!
A hangosan sípoló telefonomat épp, hogy nem vágtam a szoba másik felébe. Minek ilyen hangos ez mindig?

- Tae erre még én is felkeltem!- kiabált át SunMi álmos hangon.

Legalább nem késünk el. Hisz mindenben a jót keressük.
Összeszedtem magam és már felöltöztem, mert nem akartam visszajönni még olyan hosszú időre a szobámba hisz akkor az ágyam könnyedén vonzana magához és tuti, hogy nem indulnék el. De péntek van, ami azt jelenti, hogy hamarabb végzek suliba, hamarabb mehetek dolgozni és hamarabb jöhetek haza egy kiadós alvásra.

Mindent szépen elterveztem magamban, míg lementem a lépcsőn, de az álomszerű képet elrontotta anya bejelentése

- Ma parkéknál vacsorázunk - itta a kávéját közben újságot olvasva.

- Mi?- torpantam meg összetörve

Persze, hogy mindig el kell rontani mindent

- Nincs kifogás. Tae, te amúgy is ott lennél ma is- adott a kezembe anya egy tányért, amin a reggelim volt

- Szuper- morogtam és levágódva egy székre, duzzogva kezdtem magamba tömbi a lekváros pirítósomat

- Nyugi, hamar meg lesz- bíztatott SunMi már iskolába menet

Gondolom. Nem akarok még ott is Jiminnel találkozni. Elég az iskolában és délutánonként. Tuti ott lesz a nője is... Aish...

Mosolyt erőltettem magamra és úgy engedtem el húgom az iskola kapujában. Kicsit gondolkoztam, hogy menjek-e be, de lábaim elindultak az iskola mögé. Az ilyenkor tele van dohányzó és bandázó fiatalokkal így nem voltam kivétel.
Igaz, jó diák vagyok, de valahol nekem is ki kell eresztenem a gőzt. Tudom, hogy a dohányzás nem egy megoldás, de nem csinálom olyan sűrűn, hogy bajom legyen belőle. Kell egy apró megnyugvás, ha egy másik embertől nem kapom meg.

Hagytam, hogy a tüdőmbe szívott füst végigjárja minden porcikámat azt suttogva, hogy a következő még rosszabb lesz. Mivel ritkán kerül a testemben ehhez hasonló méreganyag nem szoktam még hozzá, de nem is szándékozom sűrűbben megtenni. Elég ezt a néhány szálat titkolni mások elől. Ami eddig ment is...

Park Jimin: Csak anyád este meg ne tudja, hogy az ő kisfia nem ártatlan annyira

És hát persze, hogy kép is jött az amúgy is gyomorforgató üzenet mellé. Néhány méterre, balra?
Odakaptam a fejem és csak az önelégült arcát véltem felfedezni, amint besétált a suliba.

Még egy titkom nála. Gratulálok Kim Szerencsétlen TaeHyung.

Oh Boii Halii :3

Ma már nekem is mennem kell de igyekszek ma is egy reszt irni ^^ remelem osszejon ^^

Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤
Koszonom azoknak akik szeretik ezt a konyvet ❤❤

Pussz: VALAKI