Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 56. rész

*TaeHyung PoV*

Mit kellene mondanom?
Látszólag ő is szenvedett a megszólalással mert húsos ajkait intenzíven kezdte ostromolni fogaival. Csinálhatná ezt az enyémmel is... mi? Jézusom Tae... nem így volt, hogy elfelejtem?
Valamikor még anno ezen rágódtam. De olyan rég volt már... ideje volt belátnom, szerelmes vagyok. Vagy valami olyasmi. Ilyen érzés még sose lapult a mellkasomban akárkivel is voltam kettesben. Fura dolgokat hoz ki belőlem. Furcsán,de nem ijesztően ismeretleneket.

- Najó, mindjárt jövök- rázta meg a fejét Jimin, majd azzal egy időben eltűnt a házban. Hm...talán szól Nancyéknek, hogy nekünk ez kettesbe nem megy?
Oké, ez hülye gondolat...

- Itt is vagyok- meglepetten néztem, hogy gitárral a kezében huppant le mellém. Ilyenkor jövök rá, hogy egyáltalán nem ismerem még eléggé.

- Mióta gitározol? - bukott ki belőlem a kíváncsi kérdés.

- 3 éve úgy rendesen, de hobbi szinten mindig is érdekelt- tette az ölébe a viszonylag nagy hangszert majd végighúzta ujjait a húrokon ezzel egy lágy dallamot kicsalva belőle.

Elégedett mosollyal lehunytam a szemeim és vártam, hogy ugyan mibe fog belekezdeni.
Nem kellett szerencsére sokat várnom, a számomra furán ismerős dallam fel is csendült. Jé, ennek még nagyjából a szövegét is tudnám énekelni, ha nem lennék ennyire félénk.

- Addig fogom ismételni az első részletet míg bele nem kezdessz- pillantott fel egy röpke pillanatra Chim, de ez elég is volt ahhoz, hogy elkapja a tekintetem. Francba... akkor szedjük össze magunkat.
Gyerünk Tae. Nem lehet mindenkinek mesés hangja, ezzel biztos ő is tisztában van.
Ilyen "pozitív" gondolattal kezdtem bele a szöveg bizonytalan éneklésébe, de nem úgy tűnt, mint akit zavarná, hogy nem tudom tökéletesen a dal szövegét. Helyenként kisegített (sajna csak szavakkal. Jami.. khm...) így egy egész vállalható dal lett belőle.

- Nem is rossz- szemeiben elismerés csillant, ami felettébb furcsa volt. Nem hogy ő, de más se nagyon nézett így rám az utóbbi időkben. Anya végképp nem...

- Köszönöm- éreztem,hogy pirosas árnyalatot kezd felvenni az arcom és, hogy néhány fokkal melegebb lett.
Nem tehetek róla. Nem nagyon vagyok hozzászokva a dicsérő és kedveskedő szavakhoz.

- Még egy? Mielőtt forróbb leszel mint a tűz- kacagott fel, de ettől csak jobban elérte azt, hogy majdnem a zavarom utolsó fokát is átlépjem. Csak az nem egy aranyos látvány.

- Még egy- motyogtam szinte alig hallhatóan, de hála annak amilyen közel ült és a nagy csendre,ami körülvett minket. A tűz lágy ropogása volt az egyetlen, ami megtörte az éjszaka csendjét. Viszont miután újra rákezdtünk énekelni, már a tűz hangja elhanyagolható lett.

***

- Teljesen elaludt? - emeltem fel a fejem a vastag párnáról. Nem mondom azt,hogy olyan érzés volt a sátorban feküdni, mint egy ágyban, de nem volt olyan elviselhetetlen, mint amire számítottam.

- Igen. Nyugi, nem fog ránk gyulladni a sátor- aggódásomon jól szórakozott,amit egy szemforgatással díjaztam és vissza is tettem a fejem a párnára. Takaróm a nyakamig húztam nehogy a hideg be tudjon szökni a ruháim alá.
Végignéztem ahogy ő is lefekszik mellém ugyan olyan pózban, mint én és hasonlóan nagy szemekkel bámulhatott rám. Nem láttam szinte semmit a félhomályban, de éreztem magamon azt a bizonyos perzselően jó érzést, ami mindig akkor kapott el, mikor az ő szemei mérték végig a testem minden egyes porcikáját.

- Egy hónap... és vége- szólalt meg váratlanul, de közel sem boldog témával.

Szemeim lesütöttem és nyeltem egy nagyot.
Nem éreztem én olyan jól magam ez alatt a négy év alatt ez tény. De most...most mikor már kezdenek alakulni a dolgok...egy hónap múlva itt kell hagynom mindent. És,ha ezt most közölném, már rég késő lenne. Elcsesztem. Ezt rohadtul elcsesztem.

- De utána minden marad a régi- szólaltam meg végül, mielőtt a hallgatásom túl feltűnő lett volna.

- Egyértelműen- helyeselt rá bólogatva.

Ez jobban fáj már most mint gondoltam. Ha ezek után meg fog tudni nekem akár ő...akár más bocsátani... akkor tényleg ő számomra az igazi. De azt nem kérhetem,hogy várjon rám.

-És valami tervek érettségi után?- kérdezett,ha már én nem válaszoltam semmit egyetértésére.

- Hát...még nem tudom- vallottam be.

Hazugság hazugság hátán. Már rég beadta mindenki a jelentkezést. Hova süllyedtél TaeHyung.

- De hova adtad be a jelentkezésed? - próbálkozott tovább. Én pedig hazudtam tovább.

- Vegyészmérnöki...- kinyögtem a legelső dolgot ami eszembe jutott. Persze, én meg a kémia... meg egyéb tudományok...

- Oh- láttam rajta, hogy nem ilyesmire számított. Hát persze,hogy nem. Én, aki annyi ideig csak bukdácsolt a kémiával? Könyörgök, Jimin se lehet ennyire hülye.

- Bizony... és te? - tereltem át rá a témát, hátha elfelejt engem.

- Az nem lényeg. Tuti nem olyat jelöltél be első helyre, ami ennyire messze áll tőled. Valószínüleg nem ez az álmod- nézett rám csúnyán, de muszáj voltam állni a tekintetét.

- Pedig de- bizonygattam megszilárdult elkötelezettséggel.

- Miért nem akarod elmondani?- szűkültek össze a szemei.

- Én elmondtam!

- Ch- húzódott hátra majd hátat is fordított nekem.

Dik de hisztis. Ha én elmondtam akkor elmondtam!
Hasonlóan elfordultam és az orromig húztam a takarót.

Igaz, jogtalanul van ez az egész a részemről, hisz a vak is lája,hogy nem tudom átverni, de hihetne nekem! Ha szeret akkor hisz nekem!
Gyerekes, de így van!

- Jimin... ez m...- hallotam meg a sátor mellett halk, lépdelő hangokat. Szerettem volna rá hihető magyarázatot, de, mint derült égből villámcsapás, úgy vinnyogott fel a sátor mellett elhaladó macska. Biztos megijedt valamitől mert visszafordult, de hirtelen tettével a szívbajt hozta rám.
Lendületemmel megfordultam es nem érdekelt,hogy Jimin hisztizik,vagy hogy nem felém van fordulva, fejem hozzányomtam,kezeimmel magamhoz vontam.
Meglepetésemre testével felém volt és kezeit máris rajtam pihentette. Legalább nem nevet ki...

- Nyugi Tae- megnyugtató,halk és tiszta hangja zene volt füleimnek. - Csak a macska. Biztos megijedt megint az egyik faágtól.

Nyöszörögve bólintottam egy aprót majd mégjobban hozzászorítottam a fejem. Heves szívdobogásom alább hagyott már, de nem szerettem volna elengedni.

- Nézz fel kérlel. Segítek- újra megszólalt, ami a testemre szinte parancsként hatott. Elgondolkozás nélkül emeltem fel a fejem és néztem most már csillogó szemeibe és hagytam, hogy ajkaival birtokba vegye az enyémeket. Mintha csak erre várt volna ő is, mem csak én. Hogy kialakuljon a tökéletes időpont arra, hogy ez a különleges csók végre elcsattanjon. Szeretnék többet. Még. Többet Jimin csókjából. Többet Jiminből....

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, jelenleg félálomban irtam meg xd

Huh egész hamar hoztam a következő és hosszú részt. Legalábbis szószámban hosszú xD
Remélem tetszett és, hogy az éjjeli baglyoknak megérte elolvasni 😂
Ha tetszett, hagyjatok nyomokat ♡♡

Pussz: VALAKI