Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 58. rész

*TaeHyung POV*

Reggelre szerencsére nyoma se volt az esti viharnak. Csak néhány vizesebb folt éktelenkedett a járdán és az úton.
A napsütés már igen csak azt sugallta, hogy itt a tavasz lassan pedig a nyár.
Máskor ezek a simogató napsugarak meghozták a kedvem az iskolához és feltüzeltek, mert nemsokára újra nyári szünet, nem kell korán kelni, késő estig lehet a szabadban lenni anélkül, hogy bármilyen probléma nehezedne a vállaidra.
Na ez tizenkettedikre teljesen megváltozik. Nem hittem volna soha, hogy valaha is fogom azt érezni vagy gondolni, hogy én nem szeretném elhagyni az iskolát. Miért pont az utolsó évemre kellett mindennek megoldódnia? Mindennek ilyen nyálasan tökéletesnek lenni? Persze csak részben, hisz anyával a kapcsolatom nem nagyon változott. Igaz, SunMival minden nap beszéltem,de anyát már egy jó ideje nem láttam. Elvileg otthon is keveset van, ahogy a húgom mesélte. Persze, ha valami már nem úgy alakul, ahogy azt ő szeretné, megfutamodik. Nem hibáztatom, családi vonás.

- A tegnapin agyalsz még mindig?- Kook megelégelhette, hogy az egész utat némán teszem meg, de nehezen is tudtam volna akár mit mondani anélkül, hogy ne bukjon ki belőlem gondolataim tárgya.

- Dehogy- ráztam meg a fejem így hajam a szemembe hullott. Lassan fodrászhoz is ideje lenne elmenni. Ballagáson csak nem nézhetek úgy ki mint akinek a hajába egy madár rakott volna fészket.

- Akkor? Az arcodra van írva, hogy valami nyomja a lelked szóval ne is próbálj lerázni azzal, hogy semmi- szögezte le gyorsan mielőtt kibújhattam volna a válaszadás alól.

- Csak anya- vontam meg a vállam. Részben igaz is volt, de nem akartam neki beszélni a jövővel kapcsolatok félelmeimről, hiába tudja, hogy elmegyek. Szerencsére a vele való kapcsolatomon eu nem változtatott. Tudja, hogy annyi év után ez nekünk semmi lesz. Majd rendszeresen jövök haza, amikor csak tudok.

- Azóta se beszéltetek? - arca elkomorult.

- Nem... de SunMi se nagyon beszélt vele így nem aggaszt annyira. Nem tudok mit tenni. Ha nem fogadja el a saját gyerekeit- hanyagul megrántottam újra a vállaim. Nem tudok ezzel mit csinálni, hiába öl meg a tehetetlenség.

- Nézd, tudod, hogy nálunk addig maradsz ameddig csak szeretnél- engedett előre az iskola bejáratánál. - És ha szeretnél, hozzánk akármikor visszajöhetsz, ha addigse nem rendeződnek a dolgok anyukáddal.

Bíztató szavai határozottan jól estek. Hálás mosollyal pillantottam rá majd bólintva beleegyeztem ajánlatába.

-Hey Tae! Várj- ismerősen pici kéz ragadta meg a csuklóm és megtorpanásra kényszerített.

- Jimin? -fordultam felé. Még ez is.

Oké, hogy tegnap kijelentettem, hogy bízok benne és abban, hogy megváltozik, de még mindignem tudom mi van köztünk. Erről sose beszél csak teljesen váratlan pillanatokba megcsókol,utána meg majdnem, hogy mintha mi se történt volna. Határozatlan, de akkor ne próbálkozzon, ha nem biztos a dolgában.

- Beszélhetnénk?- ezt inkább Kooknak szánta miszerint menjen órára.

- A terembe leszek- védekezősen felemelte a kezét majd egy lépést hátrálva kettesben hagyott minket. Nem is tudom, hogy ennek örüljek vagy nem, végtére is a folyosó közepén vagyunk.

- Miről szeretnél beszélni? - kérdeztem rá, mert a kíváncsiságom felerősödött.

- Nem itt- húzott be a lépcső alá. Oda csak a régi tornateremből lehetett volna belátni, de mivel az már elavult az ajtón évek óta hatalmas lakat van.

- Itt? - húzódtam be teljesen a falhoz. Elég szűk volt a hely, de nem éreztem magam kényelmetlenül. Felforrósodott a levegő, mégse kezdtem zavarba jön. Mit tesz egy kis fáradtság.