Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. éved 3. rész

Meredt szemekkel bámultam az előttem álló családra. próbáltam úgy mosolyogni, hogy őszintének tűnjön. Éreztem, lesz valami az este folyamán, de nem vettem róla tudomást. Beletörődtem, ennyi

- Nagyon örvendek Mr. és Mrs. Park- hajoltam meg illemtudóan.
Gondoltam, ha már Jimin Park, akkor a családja se lehet más.

- Mi is TaeHyung. Sok jót hallottunk már rólad- veregette meg a vállam Mr. Park

- Valóban?- zavartan simítottam a tarkómra.

Ezer meg egy rémkép rohamozta meg az elmém, hogy kitől hallottak ők jót rólam...
Egyből Jimin jutott az eszembe, de el is hessegettem a gondolatot. Azt se tudja, ki vagyok. Valószínűleg most se ismert fel.

Bólintottam egy nagyot s újra mosolyogtam. Szerencsére az évek során elsajátítottam az „őszinte" mosolyomat, hisz senki se akart látni több éven keresztül egy magába roskadt fiatal fiút. Mindig más érdekeit nézem, ők fontosabbak.

- És Taehyung...- köszörülte meg a torkát anya, így feleszméltem és leültem az egyik fotelbe.

Zavaromat hiába próbáltam tagadni, nem ment. nem hittem volna, hogy Park Jimin és családja valaha is itt lesznek a házban. És emlékezve anya szavára, nekem akarnak munkát adni.

A család három tagját már ismertem, de a látszólag legfiatalabb fiú még jobban zavarban volt, mint én.
Rávezettem tekintetem, hogy nagyjából beazonosítsam. 15 éves lehetett maximum, mint SunMi. Teljesen átlagos kölyöknek tűnt, de nem mertem előre ítélni, hisz Jimint se ismerem

- Igen?- eszméltem fel újra kis fáziskéséssel.

Bele akart kezdeni, de egy elegánsan felöltözött SunMi zavarta meg.

- Elnézést- hajolt meg a Park család előtt.

Végig mentünk egy újabb bemutatkozáson, de nem tért senki a lényegre, ahogy vártam, hanem a szülők elkezdtek társalogni.
Mi gyerekek hol egymást, hol a padlót fixíroztuk. SunMi megunhatta, mert a kezébe került a telefonja, mire oldalba böktem. Nem igaz, hogy ennyi tisztelettudás sincs benne.

Felfoghatta, hogy ez „nem helyes", eltette minden szó nélkül. legalább ennyiből ért jelenleg.

- Tae, menjetek kérlek a konyhába és terítsetek meg- kért meg minket anyánk kedvesen.

Bólintva felálltunk és elindultunk, de elkaptam Mrs. Park mondatát.

- Jimin, Baekhyun, menjetek segíteni.

És meg is hallottam a két fiú lépteit. Szuper. Ez hiányzott az életemből.

- Tae, nem érem el- nyújtózott húgom a tányérokért Így apró szoknyája felhúzódott. megforgattam a szeme, de fél szemmel láttam, hogy Jimin vet rá egy egész furcsa pillantást. Ch. Na, azt próbálja meg és megölöm.

- Várj, segítek. Magadra ne húzd- felé mentem s levettem a megfelelő mennyiségű tányért.

- Köszi- el akarta venni, de helyette Jimin kezébe nyomtam. Ha már itt vannak, segítsenek

Az alacsony fiú szemöldöke az égig szaladt. Apró kezét a tányérokra tette s izmait megfeszítve megtartotta azokat.

- rendben- hagyta el ajkait a ma esti első szó a fülem hallatára.

Sunmi már elővette az evőeszközöket és Baekhyunnal együtt kirakták a tányérokhoz.
Szalvéta tartóba tettem néhány szalvétát és az asztalra helyeztem azokat. Íriszeimet végig vezettem az asztalon. Egész szép lett.