Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 22. rész

- Megjöttem- kiabált édesanyám az ajtóból.

Összekapartam magam a hűséges kanapéról és jó fiú léttemre, kimentem segíteni neki.

- Szia- vettem át a jobb és a bal kezében tartott szatyrokat és bevittem azokat a konyhába, hogy elpakoljam a benne rejlő dolgokat.

- Szia Tae. SunMi?- érdeklődött húgom felől

- Fogalmam sincs. Alszik valószínűleg- vontam meg a vállam

- Még mindig? Mit csinált tegnap este?- értetlenkedett miközben a lentebb lévő polcokra felrakott néhány odavaló dolgot.

- Tulajdonképpen azt se tudom, hogy én mit csináltam nem, hogy még ő- kuncogtam, ami anyám arcára is mosolyt csalt.

- Mostanában figyelmetlen vagy édesem- simította meg arcom.

- Nem is igaz- fintorodtam el.

- Oh, dehogy nem. Valami szép lány, aki ennyire elvette az eszed? - játékosan oldalaba bökött, de az ő felhőtlen nevetése mellett az enyém közel sem volt olyan őszinte.

Meddig fogom én titkolni előtte az életem? Egyszer muszáj megtudnia, de az Istenért nem vagyok képes összeszedni magam? Egész életemben hazugságban fogok élni? Vagy hazugságban vagy az utcán mert kitagadnak. Nem is tudom melyik a kényelmesebb.

- Tae, minden oké?- vette észre arcom változását s aggódva kezdett fürkészni.

- Mi? - kaptam felé tekintetem. - Ja, aha. Megyek, megnézem SunMit.

Sietősen a lépcső felé haladtam majd amint tudtam eltűntem tekintete elől. Tudja, hogy hazudtam, de remélem érteni fogja, hogy nem nagyon akarok most róla beszélni.

Szavamat megtartottam és SunMi szobájába kukucskáltam be. Sötét volt, de telefonja világító fénye havány életet mégis adott a komor hangulatú helynek.

- Szóval ezért nem látni téged egész nap?- szólaltam meg.

Láttam, hogy pillanatra felém néz majd újra írni kezdett. Már újra szólni akartam, de letette a készüléket, s baglyos lámpáját felkapcsolta

- Bocsi, nem rég keltem- ásított egy nagyot.

- Mert mit csináltál este? - csuktam be a szobaajtót és bebújtam mellé a takaró alá

- Jennienél voltam- fordult felém. Mosolya furcsa volt, de hogy ha már így kettesben voltunk, mertem beszélgetést kezdeményezni.

- Rengeteg időt töltesz Jennievel- jegyeztem meg. - Most is vele beszéltél?

- Baj? Igen, miért?- ráncolta össze szemöldökét.

- Nem baj, csak...miért? Más barátnőiddel nem ilyen voltál- fürkésztem arcát, hátha le tudok olvasni onnan valamit, de velem ellentétben ő tökéletesen tudja rejtegetni a gondolatait, érzéseit.

- Kérdezhetek valamit Tae? Ígérd meg, hogy köztünk marad- sütötte le szemeit és megszakította a szemkontaktust.

- Ígérem. Baj van? - ijedtem meg azonnal.

- Dehogy van nyugi csak...- köszörülte meg a torkát. - Te hogy jöttél rá arra, hogy nem vagy normális?

Kérdése egyszerre lepett meg és ütött szíven. Mi az, hogy nem normális? Ez fájt...
De, neki miétt vannak ilyen gondolatai?

- Neked tetszik Jennie? - bukott ki belőlem a picit személyes kérdés

- Én kérdeztem előbb!- csattant fel.

Dühös fújtatása elég volt, hogy visszaszívjam kérdésem és a válaszon kezdjek agyalni. Muszáj őszintének lennem, ha neki ez ennyire fontos, bár az őszinteséget visszafelé is várom.

- Nos igazából, hogy nem néztem meg lányokat. Sőt, ugyan arról álmodoztam, mint ők és ez már nekem is elég fura volt. Aztán mikor már végleg nem értettem, hogy mi is van velem, utánaolvastam és szembesültem vele, hogy a meleg jelzővel tudok a leginkább azonosulni. Utána már nem is érdekelt annyira mi van a többi emberrel. Fiúkat kezdtem keresni és találtam is ugye csak miután te rájöttél, inkább felhagytam az egésszel és azzal voltam elfoglalva, hogy ne járjon el a szád- meséltem el egész rövid történetem.

Azonnali reakciót nem kaptam csak egy hümmögést. Na, az is valami.

- És mi van akkor, ha csak hozzá vonzódom? - suttogott, n
ehogy valaki meghallja

- Az a személy különleges- kuncogtam fel. - De annyit tudok tanácsolni, hogy keress ra a kérdéseidre. Nekem anno sokat segített. Neked is fog- mosolyogtam rá bíztatóan.

- Köszönöm- ölelt át hirtelen és mellkasomba fúrtam buksiját.

Meglepetten, de lágy mosollyal megsimogattam hátát.

- Ugye, nem árulsz el?- nézett fel rám hatalmas szemekkel.

- Dehogy árullak. Te sem tetted- kuncogtam.

- Köszönöm TaeHyung. Szeretlek- suttogta

Na, ilyet se hallottam tőle az elmúlt 15 évben.

- Én is szeretlek- hunytam le a szemeim.

Már csak a holnap miatt kell izgulnom. Ha sikerül, végre senki sem fog az utamban állni, hogy elmondja anyának a titkom. Végre esélyem lesz egy boldog életre, de holnap oda kell magam raknom rendesen.

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, ne haragudjatok  ❤

Picit kevesebb történés lett ebben a részben, de ezt a történet szálat is folytatni kell valamikor 😅
Ígérem, hogy a következőben már lesznek történések, vagyis igyekszek 😅

Ha tetszett hagyjatok nyomokat 🙂

Pussz: VALAKI