Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 50. rész

A bőröndöm agresszív összehúzását követte a lépcsőn való lesietésem.
Se anya, se a mellette ülő férfi nem volt hajlandó megkérdezni merre megyek.
Úgy se jövök vissza. Akkor meg?
Belebújtam cipőimbe, felvettem a kabátom, ami már itt bent is kevésnek bizonyult a kinti hideg ellen.
Nem finomkodva bevágtam az ajtót majd elindultam saját útjaimra.

Szerencsémre a fejemben nen egy terv alakult ki,hogy hol húzom meg magam és meddig szóval mondhatni semmilyen félelem nem volt bennem. Viszont mérlegelnem kellett.

A buszmegállóban csak néhány percet kellett csak várnom szerencsére és rajtam kívül is csak egy idős néni ült a buszsofőr mögött. Eltotyogtam a hátsóajtóhoz majd oda leülve egy ülésre kezdtem bele az előbb említett mérlegelésbe.

Tulajdonképpen két opcióm volt. De az egyik sok sebből vérzett.
Ha felhívom Jimint, szól a szüleinek anyáék meg ha esetleg keresni akarnak, akkor tuti felhívják Jimin szüleit, hogy merre mentem.
Akkor marad Kook. Az anyukája biztos megfogja érteni,ha elmagyarázom neki a történteket és majd beszél anyával, ha arra kerül a sor. Szuper. Akkor ez könnyen ment.

Telefonomat előhalásztam a zsebemből. 6 százalék vajon elég lesz?aish gyorsnak kell lennem.
Feloldottam s kikeresve Kook számát,már hívtam is. Szegény nevét a telefonom kitette a kedvencek közül, annyira rég hívtam.

-Gyerünk... vedd fel- motyogtam idegesen mikor már a negyedik csörgésre se vette fel.

- Szia Tae- szólt bele fáradtan. Huh, na én is jókor hívom.

- Szia. Lenne egy sürgős kérdésem. Odaköltözhetek néhány napra? - hihetetlenül hadartam,de ügyeltem arra, hogy még érthetően beszéljek.

- Miért? - kérdezett vissza,de erre nem érünk rá!

- Igen vagy nem? Majd elmagyarázom-annyira beleéltem már magam,hogy legyintgettem kezemmel, de úgy se látta.

- Igen igen- lett az ő beszéde is heves. -Aztán tényleg magyarázatot kérek- meg se várta,hogy én bontsam a hívást, már le is tette.

Még épp időben, mert pont ki is kapcsolt a kezemben tartott készülék.
Szuper. Akkor mehetek.
Kinéztem az ablakon miután letöröltem a rácsapódott párát s lattam, hogy nemsoká szállnom kell.
Kiküszködtem az ülések közé beékelődött táskám s meg is nyomtam a jelző gombot.

***

- Kezdheted- tette le az ágyára Kook a táskám, amit már az ajtóban ávett.

- Anya- fáradtan nyögtem ki bajom okozóját s huppantam le a székébe, hogy egy mélyről jövő sóhajjal stresszem egy ezrednyi mennyiségétől megtudjak szabadulni. Már ez is hatalmas megkönnyebbülést okozott ezekben a szorult percekben.

- Veszekedtetek?- húzta el a száját szomorúan.

- Valami olyasmi- biccentettem s hátratúrtam szemembe került tincseim.

- Most min? -  faggatott tovább, bár tudtam, hogy az én érdekemben teszi. Ha kibeszélem magamból, sokkal könnyebb lesz.

- Hogy én komolyan gondolom-e azt, hogy meleg vagyok. A saját anyám nem fogad el! - akaratlanul szorultak ökölbe kezeim.
Rendkívül frusztráló egy helyzet.

- Adj neki időt Tae. Nem mehet minden azonnal- biztatónak akarta szánni szavait, de csak jobban felnyomta a vérnyomásom.

- Időt? És ő adott időt, hogy feldolgozzam azt, hogy kavar egy nős férfival?? Huh? Nem! Nem adott! És én voltam a szörnyű gyerek, hogy bele mertem szólni! - hiába pihent már az egész ház és csendesség volt, az én hangom egyre magasabbra és magasabbra kúszott.

- Tudom TaeHyung, tudom- mondta sziszegve ám sietősen,hogy minnél hamarabb elcsendesedjek. - Higgy nekem, jobb lesz. Idővel, de jobb lesz. Itt pedig addig maradsz, ameddig csak szeretnél.

Tiszteltem önzetlenségét. Tőle jobb barát soha az életben nem fog adatni nekem. Nem is értem eddig, hogy lehettem nélküle.

- Köszönöm...- sóhajtottam fel majd az utolsó csepp erőm is kezdett elhagyni. Csak aludni akartam. Semmi mást.

- Ez természetes te buta. Ha éhes vagy lesz lent makaróni. Mehetsz zuhanyozni, de ha nem akkor csak bújj ágyba és minden rendben lesz. Ne aggódj- állt fel s megsimította kusza hajam.

Reflexből akartam rávágni a hálálkodásom, de inkább csak egy erőtlen mosoly kíséretében biccentettem.
A gyomrom össze volt szűkülve, ezért esélyem de lett volna enni. Zuhanyozni rettentő lusta voltam már ezért azt elnapoltam holnap reggelre. Suliba így is innen megyek.
Szóval maradt az alvás.

Míg Kook kiment, megbeszélni a szüleivel, hogy mi is lesz majd az elkövetkező napokban addig én átvedlettem pizsamába. Ledőltem a nekem kijelölt ágyrészre s telefonom előtte feldugtam töltőre. Szegény régi készülék lassú percek alatt kapcsolt csak be majd kihozta az elmúlt egy óra értesítéseit. Volt néhány nem fogadott hívás anyától és SunMitól, de ezek érdekeltek most a legkevésbé. Sunminak ehhez semmi köze, anya meg már rég nem érdekel. Egy valami azonban így is szemet szúrt. Jimin üzenetet küldött?

"Szia... szóval azt szeretném kérdezni,hogy jól vagy-e és hogy...holnap lenne-e kedved eljönni kávézni vagy esetlegesen sütizni... nem szeretnék semmi komolyat csak esetleg beszélgetni vagy hasonlók... nem muszáj igent mondanod, azt is megértem"

Huh... mi ez a hangvétel Jimin? Ezzel megleptél és... elgondolkodtattál.

OH BOII HALII :3

Lehetnek benne hibák, előre is elnezést ♡

Huh,meglepi~~ gondoltam a karácsonyi ajándék is meglepi, szóval ez,így este és aki holnap olvassa annak méginkább, amolyan ajándék lenne tőlem. Tudom, nem valami huh de nagy rész,de igyekeztem. Remélem elnyerte a tetszéseteket.
Ha igen, hagyjatok nyomokat ♡♡

Pussz: VALAKI

Mégegyszer Boldog karácsonyt kis drágák ♡♡