Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 48. rész

Mikor döntened kell, hogy melyik hazudozó sztoriját hallgasd meg előbb. Esküszöm felemelő érzés.
De természetesen egybe nem lehet, hisz abból hatalmas veszekedés lenne. Bár már így is érzem, hogy ha nem is mindkettőjükkel, de legalább az egyikőjükkel biztos, hogy veszekedni fogok. Na és az is biztos, hogy ma nem megyek tesire.

- Tae-  mondták újra egyszerre és magukra vonták végre a figyelmem.

- Gyere Kook- döntöttem úgy, hogy JungKook meséje elsődlegesen jobban érdekelt hisz eléggé rég óta megszakadt a kapcsolatunk nen mellesleg Jimin miatt, kivel viszonyt folytatott úgy, hogy én egy idő után elkezdtem Jimin iránt elég erős érzelmeket táplálni.

Még hallottam az alacsonyabb fiú szomorú ám ideges morgását, de nem adva neki nagy figyelmet, elhagytuk az öltözőt.
Kook hűségesen követett egészen a szertárig melybe bekukkantva felmértük.

- Oké,nincs itt senki- léptem be, nyomomba Kookkal. -  Nos?

Megköszörülte torkát, s még a félhomályba is láttam, hogy kerüli a tekintetem.

- Kérlek ne haragudj rám...- motyogta szinte némán.

- Ezek után? JungKook,minden magyarázat nélkül?- vontam fel a szemöldökömet.

- Nem! Megmagyarázom- rázta meg a fejét s vett egy mély levegőt. - De ne szólj bele kérlek...

- Rendben- biccentettem és le tettem fenekem egy jóga labdára.

- Minden akkor kezdődött mikor Jimin a folytonos egy éjszakás kalandok után engem nézett ki magának- még maga is belepirult mondatába. Ennyire jó lett volna? - Én természetesen hagytam magam hisz  egy jó éjszaka senkinek sem árt,utána meg ugyan olyan semmilyen lesz vele a kapcsolatom. Na de nem ez történt.

- Te végig tudtad, hogy Jimin meleg?-szaladt ki a számon az első kérdés, de csak csúnya pillantásokat kaptam válaszol, hogy képes voltam félbeszakítani.

- Szóval ott jártam, hogy a Jiminnel való kapcsolatom más lett, mint a többi. Egyre többet járt át hozzám és egyre többet is bújtunk ágyba. Persze egyikőnk se érzett a másik iránt semmit, de mikor te... elkezdtél érdeklődni iránta, eléggé elborult az agyam. Féltettem tőled Jimint, hogy magamra fog hagyni ezért tanácsoltam a bájitalt hisz tudtam, hogy el fogod egyszer valahol rontani és a kapcsolatotok se lesz ezentúl jó. Jimin állandóan nekem szidott téged, amit szégyenemre szóljon, de nagyon élveztem. De utána te teljesen magadba zuhantál, hisz te már rég többet éreztél iránta. Itt jöttem rá mennyire szörnyű ember vagyok. Jimin lehet miattad se lesz képes elkötelezni magát, de nekem nem kellett volna így viselkednem. Ne haragudj tényleg... megértem, ha ezek után se szeretnéd, ha újra a legjobb barátod lennék, de legalább tisztáztam magam- utoljára szusszantott egy nagyot majd itt abba is hagyta s várta, hogy valamilyen módon reagáljak a hallottakra.

- Figyelj Kook, így elsőre igazából fel se tudtam fogni mindent, de azt igen, hogy rettentően sajnálod- tartottam szünetet s elé lépve átöleltem testét.
- Nincs baj. Hisz nem érdekel Jimin. Elegem van belőle na meg a buta érzésekből is

- Mi történt? - simított végig a hátamon majd ő is körbefonta rajtam karjait.

- Randiztunk. Megcsókolt. Aztán újra és újra. Én kezdtem elhinni,hogy minden tökéletes lesz,de sajnos a foltok a nyakán túl árulkodóak. Nekem meg nincs szükségem arra,hogy csak néha kellek neki- még magamat is megleptem határozottságommal, de az utóbbi időben eléggé megváltozott a világra kivetülő nézetem.

- Helyes. Ne aggódj, segítek mindenben- hallottam hangján, hogy mosolyog. Egy embert legalább boldoggá tettem. Ez már egy beteljesülő cél.
Bár engem is boldoggá tenne valami.

***

Visszaérkezésünkre már nem volt bent senki, nem hogy Jimin. Átöltöztünk a késés ellenére is majd belátva hibánkat, elkezdtük az utolsó húsz perc folyamatos futás. Egyikőnknek sem volt mersze megállni hiszen így sincsenek olyan fényes jegyeink tesiből.

A terem távolabbi sarkában jártunj a vállam felett hátranéztem, de újra és újra megcsináltam hátha rosszul láttam valamit. De sajnos minden egyes pillantásban ugyan azt láttam.

Jimin karjait egy számomra ismeretlen,valószínüleg fiatalabb lány derekán fonta körbe. Nyelvével és szájával viszont a másik ajkait kényeztette. Oké,én feladom. Elegem van.

Mintha at égiek meghallották volna, hogy mit szeretnék, úgy csapódott a fejemnek a bordásfal széle majd estem hátra, akár egy tehetetlen krumplis zsák. Ennyire elvesztettem volna az egyenes utat? Eddig még... aish...

Gondolataim közepette emeltem fel a fejem,de mielőtt még akárkik körém gyűlhettek volna, újra visszaejtettem a buksim és hunytam le a szemeim. Ez nem lehet igaz.

OH BOII HALII :3
LEHETNEK BENNE HIBÁK, ELNÉZÉST ♡♡

Egész hamar hoztam a következő részt 😅  De remélem meg vagytok elégedve vele 😅
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ♡♡

És egy kis közvélemény kutatás. Hogy tetszik az új boritó? Nem épp egy mestermű,de szeretem az egyszerű borítókat 😅😅

Remélem tetszik 😅😅

Pussz: VALAKI