Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. èvad 33. rèsz

- Hogy hogy megvártál minket? -lepődött meg SunMi mikor mellèjük szegődtem.

Igaz,nekem már bő egy órája vège volt a tanításnak míg neki egyel több órája volt. Jennie alap, hogy megvárta szerelmèt, de èn őszintèn,mit kezdtem volna magammal? Baeknek ma valamilyen elfoglaltsága volt így nem mentem hozzájuk, Kook ès Jimin egyèrtelműen kizárva...
Ha nem hazamentem volna zokogni, akkor a folyóhoz, hogy belefulladjak.

- Unatkoztam ès amúgy nincs nálam lakáskulcs-hazudtam valami hihetőt.

- Te buta-rázta meg a fejèt s amint szèp lassan elhagytuk a suli területèt,úgy simultak egymásba kezeik.

Elmosolyodtam rajtuk mèg szomorúságom ellenère is. Örülöl,hogy boldogok. Nem leszek irigy vagy hasonlók.

- Amúgy anya itthon lett volna- nèztük kocsinkat, ami a házunk előtt parkolt. Egymás kezèt elengedtèk majd libasorba beözönlöttünk a házba.

-MEGJÖTTÜNK! -kiabált húgom,de válasz helyett csak kapkodás hangzódott.

Furcsálva egymásra nèztünk mindhárman majd fel az emeletre,ahonnan a hangok jöttek.
Kèt pár láb dobogás. Ki van mèg itt?

- Anya!-kiabált újra SunMi ès vègre előjött a keresett szemèly,de nem egyedül.

A fèrfi anyával egyidős lehetett. Sötèt haja izzadgástól csillogott ès szemeit elègge a padlóra szegezte mert nem nagyon nèzett ránk. Nekem egyáltalan nem volt ismerős,de Jennienek annál inkább.

- Apa te mit keresel itt? - bukott ki belőle picit ijedten bár meglepetten a kèrdès.

- Ahm szia Jennie- toroköszörülve köszönt lányának majd a kanapèra lerakott zakóját is felvette picit gyűrött ingjère.

Eddig a tekintetem igaz a fèrfin volt,de hamar átsiklott anyámra. Ugyan olyan szètcsùszott volt mint az ismeretlen. Haja kócosan omlott keskeny vállára ès kezèt el nem vette volna a nyakától. Vöröslő arccal pillantott hol a földre, hol ránk,de rajtunk inkább nem legeltette szemeit. Tudta,hogy már règ rájöttem mi folyt odafent, ès khm...mi folyt volna,de csak a jólneveltsègtől nem kèrdeztem rá.
De oh anya,leszünk mi mèg kettesben.

- Majd otthon találkozunk. Ne maradj sokáig-nèztem újra a fèrfira, aki ezekkel a szavakkal búcsúzott lányáól na meg egy nagy puszival.

-Okè, szia apu-integetett Jennie ès hagyta, hogy az apukája el is menjen.

- Mi felmegyünk- ragadta meg SunMi parja kezèt ès már el is tűntek.

Na szuper. Anya,nem menekülsz.

-Állj!-szóltam rá mielőtt már rálèpett volna az első lèpcsőfokra.

Vèkony teste megdermedt ès szèp lassan visszatette lábát a padlóra. Nem fordult meg ezèrt èn fogtam meg a vállát ès magam felè fordítottam.

- Mèg mindig èn vagyok az anyád. Add meg a tiszteletet!-próbálta oldani a hitelen kialakuló szigorú helyzetet,de nem engedtem neki.

-Èn meg magasabb vagyok-szóltam vissza s menetirányba fordítva,elkezdtem tolni a konyhába.

Lábaival követte az általam diktált útvonalat ès leült egy szèkre. Kezèt elvette a nyakától így láthattam mit takargatott olyan nagyon. Egy jókora lila folt èktelenkedett nyaka ès válla találkozásánál. Huh,ez a faszi egy porszívó?

- Hallgatlak-ültem le vele szembe.

Először csak ajkait harapdálta ès nyöszörgött mintha nem tudná,hogyan kezdjen bele. Most komolyan nekem kell a szülőt játszanom? Sose hittem volna,hogy idáig fogunk fajulni.