Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 47. rész

- Biztos nem szeretnél tovább maradni? - kedvesen kérdezte Mrs. Park,de illedelmes fejrázással visszautasítottam ismét.

- Itt is aludhatsz- suttogta a fülembe Jimin miután kimentünk az előszobába. Még mindig nem volt esélyünk erről beszélni, hogy mi is van most velünk. Bár nem nagyon erősködött a tisztázás miatt. Talán ő nem is akarja ezt megbeszélni?

- Nem -  megráztam újra a buksim és sapkám a fejembe húztam.

- Egyszer igennel fogsz válaszolni- nevetett fel hirtelen mely tette eléggé meglepett. Aham...

Inkább komment nélkül hagytam mondatát. Felhúztam a cipellőim, kabát és sál majd ki is mentem a házból Jimin kíséretében.

Meglepetéssel töltött el újra, ismétlem, Újra,hogy csak úgy a kezemért nyúlt és megfogta azt. Igaz, kézenfogva még nem sétáltunk,de annyira meglepnek a hirtelen közeledései,hogy reagálni se tudok.
Most is próbáltam kellő magabiztossággal simítani kezem tenyerébe, de a szívem dübörgése idegesítően hangos volt. Vajon Ő is hallja?

- El ne ájulj- figyelmeztetett.

Elájulni még nem terveztem, de ha filmbe illően fog lekapni a kapu előtt, én megzavarodok. Igen, ettől jobban.

- Nem fogok- húztam ki magam és kívülről nyugodtság tükröződött belőlem, de belül minden erőmmel azon voltam, hogy lenyugtassam kiszakadni készülő szívem.

- Kísérjelek be? - pimasz mosolyát legszívesebben letöröltem volna tökéletes arcáról.

- Megoldom- húztam fel az orrom és keresztbefonva magam előtt a karjaim, hátra léptem egy fél lépést.

- Biztos vagyok benne- pillanatok alatt fogta meg keskeny csípőm és húzott magához. Furcsán jött ki,hogy felfele bámulás helyett, le kellett szegni a fejem s úgy pislogtam barna, érdeklődő szempárjába.

Egész aranyos, hogy valójában mennyi dominancia is szorult egy ilyen apró teremtésbe.

- Miben is? - gondolkoztam, hogy az ajkam beharapása mennyire lenne jó ötlet, de egyértelműen nem akartam kellemetlen helyzetbe kerülni ezért csak egy hatalmas nyelést engedtem meg magamnak

- Benned- lépett hozzám még közelebb.

Testünk között már szinte egy papírlap se fért volna el. Ennyit a személyes tér fogalmáról. Bár nem bánom. Hisz ami az övé az az enyém is. Nem?

- Ezt...örömmel hallom- kuncogtam fel óvatosan és lentebb szegtem a tekintetem. Inkább nyakát keztem tanulmányozni. Mi...mik azok a foltok?

Összevontam szemöldököm és futva visszapillantottam a szemeibe. Láttam bennük az értelmet és a megvilágosodást így mielőtt fel tudtam volna emelni a kezem és meg tudtam volna nézni milyen egyértelmű foltok lapulnak a nyakán, elkapta emelni készülő kezem.

-Engedd el! - mondtam határozottan és próbáltam szorításából kihúzni csuklóm. Mondanom se kell, teljesen sikertelenül.

- Tae azok régiek! - próbált hatni rám ezért még a hangját is felemelte.

- Be szeretnék menni!- hasonlóan válaszoltam mire végre képes volt elengedni. - Szia

Kicsit flegmán fordultam sarkon és mentem be a házba, nem törődve hogy anyáék valószínüleg kérdőre fognak vonni.
Levágtam a kabátom és a cipőmet is majd a szobámba mentem. Magamra csuktam az ajtót, bár nem kezdtem el tombolni. Mit is vártam? Régiek,és? Nem tűntek olyan réginek, ha így is tisztán láthatóak voltak.
Mit is vártam? Na, mindegy.

Ledobtam ruháim az ágy mellé majd egy szál alsóban dőltem be az ágyamba. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy egyáltalán nem hatott meg. Számítottam rá.

***

- Tae- szegődött mellém a suliba SunMi

- Mi az húgi? - csuktam be a szekrényem ajtaját és kezembe fogtam a tesi cuccom.

- Tudnánk beszélni néhány szót?- eléggé összezavarodottnak tűnt, de biccentéssel helyeseltem, hogy szívesen beszélek vele, csak tekintetemmel már kerestem a megfelelő helyet, ahol nem hall minket senki.

- Gyere- fogtam meg a mancsát, s a kiürült osztályterembe vezettem.

Letettem a tesitáskám egy padra majd felültem mellé.

- Anya eléggé... más lett- kezdett bele.

- Gondoltam- horkantottam fel.

Éreztem, hogy anyával ezek után nem lesz minden rendben. Miért is lenne? A fia meleg és megszégyeníti őt,a család nevét és minden egyebeket. Azt se csodálnám, hogy ha kitagadna.

- Kérdezgetett engem, hogy mióta,hogy én tudtam-e róla, hogy Jimin és közted mióta tart ez a vi...

- Jimin és köztem nincs semmi- vágtam közbe.

- Attól még engem kérdezgetett- sóhajtott fel egy nagyot.

- Sajnálom SunMi. Nem akartam, hogy te is  belekeveredj- mondtam megbánva mindent. Hiba volt engednem Jiminnek akár az első csókunkat is. Kitudja kivel randizik vagy smárol vagy fekszik össze naponta.

- Semmi baj,csak félek,hogy ha anya rájön a Jennievel való kapcsolatomra, akkor az apjával meg fog szakadni a kapcsolata szerintem- harapta be halvány rózsaszín alsó ajkát majd tanácstalanul nézett rám várva a segítségemet.

- Figyelj, szerintem nem a legjobb titkolni semmit. Vagyis a mostani dolgokból kiindulva, jobb elmondani. Lesz, ami lesz, de tudod, hogy te csak teljesen őszinte voltál. És, ha anya képes emiatt eldobni mink...

- Anya nem olyan!- hevesen vágott mondatom közepébe, de ezzel muszáj voltam egyetérteni. Ezért is nem értem most anyát.

***

Beszélgetésünk után ő ment a saját órájára, én viszont átballagtam a tornaterembe. Az öltözőkből heves kiabálások, zene és nevetés zaja szűrődött ki így valószínüleg nem késtem annyira sokat. Benyitottam a négyes számú öltözőbe, ahol általában az én osztályom szokott lenni. Belépésem idejével egyszerre hallottam meg két különböző hangtól, de ugyan azt a mondatot.

- Beszélnünk kell- elkezdték megszüntetni a hármónk közötti távolságot majd JungKook és Jimin rám kérlelően,egymásra undorodva nézve várták a válaszom.

OH BOII HALII :3

Lehetnek benne hibák, elnézést :3

Na ezt a részt is megszültem *^* elkezdtem kialakítani fejben az első évad végét szóval most be vagyok zsongva :3
Ha tetszett ez a rész hagyjatok nyomokat ♡♡

Pussz:VALAKI

++

Meglett a 17K megtekintés *^* lassan 20K *^*olyan boldoggá tesztek *^*
Imádlak titeket ♡♡

Pussz:DOMINIKA