Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 20. rész

- Ennyi van. Ha akarsz nézz szét te is- rakott le az ágyra, pontosabban mellém egy kis dobozt, tele mindenféle, nagyjából használható dologgal.

Mozgása akár egy kísértetnek ezért hason fekvő pozíciómból hamar a hátamra kerültem az ijedtségtől, s várható volt egy felettem térdelő Jimin is. Meg se lepődök.

- Légyszi ne ijesztgess- suttogtam mert nem akartam, hogy megint én legyek a nyomulós meleg azért, amit tulajdonképpen nem is én csináltam.

- Olyan vagy, mint egy macska- állapította meg alapos végigmérésem után.

- K..kösz- másztam le az ágyáról szélsebesen, s a székében foglaltam helyet. Lábaimat felhúztam, amiket ezután átöleltem.

- Onnan nehéz lesz megnézni miket hoztam fel- feküdt el.

Tisztán látszott rajta, hogy a feladathoz egyáltalán nincs kedve, de a jelenleg kialakuló helyzetet eléggé elvezi. A kis sunyi.

- Elegé ha elsorolod- ráztam meg a fejem. Mentem a menthetőt, szokásomhoz híven

- Némelyiket azt se tudom mi. Van aminek az illata tetszett meg- nézett körbe a dobozba.

- Oh... Fahéj van? - érdeklődtem.

- Ja- mutatta fel a tasakban tárolandó őrölt fehéjat.

- Szuper... Hm és ha karácsony?- ugrott be egy ötlet.

- he? - értetlen fejét látva picit elnevettem magam, de az azután jövő mérges arca belémfolytotta a jókedvem.

- Szóval, khm... - köszörültem meg a torkom, hogy rendes hangon tudja beszélni. - számomra a szerelem és a karácsony összeköthető. A lakást belengő fahéj és mézeskalács illat. Különböző gyerták kellemes illata keveredik még ezzel. Feldíszített karácsonyfa. Forrócsoki és egy forró ölelés a szerelmedtől, ami a hatalmas hideg ellenére melegséggel tölt el...

Hosszabbra sikeredett elmélkedésem végére esett le, hogy tulajdonképpen, miket is mondok ezért ismét megjelent a jól ismert pipacspiros színem.

- Huh- csúszott ki ajkai közül. - Ez nem rossz. Biztos nem voltál még szerelmes?

Megráztam a fejem hevesen. Reméltem, hogy nem kérdez többet. Ez számomra kényes téma.

- Oké... Akkor azt hiszem szedjük össze ami itt van, nagyjából csináljunk egy tervet, aztán holnap...

- A holnap nem jó- vágtam közbe.

Hatalmas szemeit rámemelte. Kegyetlenül balfasz vagyok.

- Miért?- várható volt a kérdése mégis lesokkolódtam.
A hazugás akármennyire nem látszik, messze áll tőlem.

- Családi ügy- próbálkoztam be az örök klasszikussal. Muszáj valami hihetőt kitalálnom. Azt még sem mondhatom el, ami igaz... Kicsit Eléggé furán venné ki magát...

- Oh, oké. Akkor mikor érsz rá? - érdeklődött illedelmesen.

- J..jövőhéten végig. Azt hiszem. Úgy is jövök Baekhez- gondoltam végig a jövőheti "sűrű" tervemet.

- Kajak...- elszomorodni látszott, de nem egészen mutatta. - Akkor jövőhéten. Most pedig kezdjünk bele.

- Oké- bólintottam és elhatároztam, hogy akármennyire szörnyen megy ez a tantárgy, kihozom magamból a legjobbat

***

- Azt hiszem mi minden megtettünk azzal a kevés tudással ami nekünk van- állapította meg a rengeteg teleírt papírlapot nézegetve.

- Még többet is- kuncogtam fel és egy kötegbe szedtem mind.

- Akkor hétfő? - kérdezett rá, ahogy az ágya előtt mászkáltam.

- hétfő- álltam meg előtte.

Hasonfekve helyezkedett el ágyán, s onnan nézett fel rám. Ez a póz így... Bizar.

Akaratlanul is gondoltam mocskos dologokra, amiktől pír halvány jelei látszódtak kisfiússá változó arcomon.

- Jól vagy? Nem vagy lázas? - tápászkodott fel s kis tenyerét a homlokomnak nyomta.

Hm, de puha a bőré.
Muszáj voltam észnél lenni, ha nem akarok mégjobban kellenetlen helyzetbe kerülni.
De mellette nehezen megy hiába nem táplálok iránta érzelmeket. Még a vak is látja, hogy vonzó.

- Jól vagyok- vettem egy mély levegőt és összeszedve magam hátraléptem.

- Biztos? Ne kísérjelek haza? - ajánlotta fel.

Oh még csak az kéne!

- Nem kell. Jól vagyok - bizonygattam és minden egyes cuccomat összeraktam a táskámba.

- Hát jó- sóhajtott. - Azért kikísérlek.

Ez ellen már nem akartam szólni mert biztosan rossz néven venné.
Vállamra kaptam a jó öreg iskolatáskám és lebaktattam zokniba a lépcsőn.
Belebújtam utcai cipőmbe és a magammal hozott vastagabb ruhadarabot csak a kezembe fogtam. Kint hiába volt már este felé, az idő ahelyett, hogy lehült volna, egész kellemes melegnek örvendhettem.

- Vigyázz magadra- támaszkodott a nyitott ajtó szélének.

- Fogok- bólintottam.

Nem tudtam, hogyan kezeljem a helyzetet ezért a rettentő zavarom miatt csak az ujjaimat tudtam piszkálgatni.

- Jó éjt- halvány mosolya láttan én is elmosolyodtam, de lassan reagáltam, mert az ajtó becsukódott az orrom előtt.

- Jó éjt Jimin- suttogtam és hazaindultam még éppen időben, hogy holnap frissen és üdén tudjam Kookkal tervezgetni a szerinte bombabiztos tervünket.
Kíváncsiság töltötte el a testem akárhányszor erre gondoltam. Végre nem kell azt tennem amit csak mond. Végre szabad lesz a maradék néhány hónapom.

Oh Boii Halii ;3

Lehetnek benne hibák, ne harizzatok 😂😂

Sikerült valamennyire hamar megírni, szóval büszke vagyok magamra 😂
Remélem nektek is tetszett ❤

Ha igen, hagyjatok nyomokat ❤

Pussz: VALAKI

+++

Köszönöm szépen a 3000 megtekintést ❤❤ nagyon hálás vagyok ❤❤❤
Imádlak titeket ❤❤

Pussz: DOMINIKA