Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 57. rész

*TaeHyung PoV*

Hamar észbekaptam, hogy talán jobb lenne azelőtt viszonozni ezt a csókot, mint, hogy elhúzódna ezért saját ajkaim is mozgásra kényszerítettem.
Kezeit kibújtatta a takaró alól és derekam után kutatott.
Egy gyengéd mozdulattal közelebb férkőztem hozzá,de erre még rásegített célbaért keze, ami teljesen magához szorított.
Nem mondanám azt, hogy kényelmetlen volt. Inkább zavarba ejtő, de időm se volt a zavarommal foglalkozni, mert tapasztalt, és nem mellesleg huncut nyelve, elködösítette az elmém.

Őt nem lehet elfelejteni. Főleg, ha ilyen és hasonló dolgokra képes. Bízok benne. Bízok abban, hogy minden jól fog alakulni. Lehet csak egy hónapra, de a legboldogabb ember leszek a világon.

***

Csendes szuszogás csendült fel a fülem mellett, ahogy szemeimet kezdtem lassan, de biztosan nyitogatni.
Uhm... hogy is aludtunk el? Ah...

Elkezdtem felidézni az est emlékei az elmémben, de a csókig legalább minden tiszta volt.

"- Ezth... lehet nem kellene- nyögte ki miután vörösre csókolt ajkaival eltávolodott tőlem.

Akármennyire nem akartam abbahagyni, igaza volt. Bár meglepett. Azt hittem ő mindenkit az első olyan alkalommal képes megfektetni, ahol a másik, bár buta gondolattól is vezérelve, de megadja magát. Tévednem kellett. Újra.

- Igazad lehet- nyeltem egy nagyot és én is jó pár centivel hátrébb húzódtam nehogy engedjek a kísértésnek és újra megtámadjam..."

-

Uhm...jó reggelt- duruzsoltam fülembe álmosságtól felismerhetetlen hangon a mögöttem fekvő fiú.

Akaratlanul görbültek meg az ajkaim és összeszedtem kevéske erőm, amivel szembefordultam vele.

- Neked is- köszörültem meg a torkom. Kifejezetten aranyosnak hatott kómás tekintete és összekócolódott haja.

- Mennyi az idő?

- Az egy nagyon jó kérdés- ülésbe tornáztam magam, de fogalmam se volt arról, hogy este a telefonom hová kerülhetett.

- Ma tartanod kell órát?- kérdezett már valami könnyebbet.

- Aham. Szóval majd időben kellene hazamenni- emeltem fel a takarókat hátha azok alatt megtalálom az elveszett készüléket. Ah, bingo

- Fél 11- kerekedtek ki a szemeim. - Ideje lenne már indulni!

Elkezdtem kapkodni a fejem, hogy hova is nyúljak és mit tegyek elsőnek, de Jimin keresztbe húzta a számításaim.
Lágyan megfogta a vállam és visszahúzott magára. Deréktól lefele pusztán már csak egy vastagabb anyagú takaró választott el minket egymástól ezért zavaromat akarva se tudtam volna elrejteni.

- Elkésünk- húztam el a számat, de tettekkel nem nagyon elleneztem azt, hogy ennyire öleljen.

- Baek tud várni- forgatta meg a szemeim. - Hónapokig csak vele foglalkoztál. Felém se néztél.

- Jó jó, felfogtam- halk nevetés tört elő belőlem.

- Édes- halkult el. Szinte suttogta a szavakat,de ilyen közelről tisztán és érthetően hallatszott minden.

- I...Igen? -felvontam szemöldököm hisz nem nagyon értettem mire mond ilyen bókokat.

Szólásra nyitotta már a száját, de a tetteket valószínüleg hatásosabbnak tartotta mert dús és csodálnivaló ajkaival az enyéméire tapadt.
Nem haboztam annyit mint tegnap este, azonnal viszonoztam gesztusát nehogy meggondolja magát.