Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 31. rész

Lesokkolódott állapotomból Jimin hangja zökkentett vissza a valóságba.

- Mi?- ráztam meg a fejem és visszakérdeztem, mert egyáltalán nem értettem mit mondott.

- Mehetünk? Vagy még játszod a foggyost egy kicsit? - tárta szét a karját tanácstalanul.

- B..bocsi- dadogtam félénken és kiiszkoltam az ajtón. Igaz, nem mentem előre nagyon, mert bevártam őt, de legszívesebben elrohantam volna minden felmerülő probléma elől.

- Fura vagy-állapította meg és saját kezeit meleg zsebének a mélyére süllyesztette.
Hasonlóan cselekedtem, de jóval szomorúbban. Azt hittem legalább a suliig egyszer meg fogja fogni a kezem...

- Nem is- húztam fel a nózim és tovább csak néma csendben mentünk az iskoláig. A diákok már hozzászoktak ahhoz hogy együtt érkezünk, mi pedig a hátunk mögött terjengő pletykákhoz. Mi tudjuk mi van köztünk és ennyi. Senkinek semmi köze hozzá.
Bár valós is lenne...

- Hali- köszönt mosolyogva Kook és mellénk szegődött. - Kész a kémiátok?

Hatalmas, érdeklődő szemeinek nem tudtam sajnos ellenállni, de semmi pénzét nem mutattam volna meg neki a készítményt, hisz azonnal rájött volna.

- Aham- bólogattam.

-Megmutatod? -kèrlelt, de megráztam a fejem.

-Majd órán- húztam ajkaim sejtelmes mosolyra. Hát lesz is meglepi...

-Gonosz-húzta fel orrát.

Halvány, eröltetett nevetèst kicsikarva magamból hajamba túrtam. Egyre jobban rettegek. De szerintem ez termèszetes. Vagy nem? Javítson ki valaki, ha nem.

- Na majd találkozunk-simította meg óvatosan ès szinte láthatatlanul a karom Jimin.

- Okè-nèztem rá. Ehj,de szeretnèktőle egy csókot...

- Szia-intett Kook is de Jimin már el is tűnt a folyosón lèzengő embertömegben.

- Ah... majd beszèlünk-nyögte be Kookie is. Látszólag már ègett a talpa, hiszen nagyon ment volna már.

- Hova mèsz?-vontam fel a szemöldököm.

-Jimintől se kèrdezted meg!- dörgölte az orrom alá.

Azèrt mert őt nem fèltem, hogy elveszi a pasim! Na de ezt csak nem mondhattam.

-Ch akkor menj- sèrtődtem be, szerintem jogosan. Tuti Jimin után akar menni.

Megforgatta szemèt majd elindult, milyen meglepő,ugyan abba az irányba,mint Jimin.
Igaz, Jimintől se kèrdeztem meg,de őt nem is követtem.
Tüdőmbe szìvtam egy nagy adag friss levegőt majd tisztes távolságot hagyva mentem ès követtem útján.
Azt nem tudtam,hogy Chim merre ment, de gondoltam erre.

A legalsó emelet? Itt általában senki se jár. Anno,mikor mi kezdtük a sulit, a gólyákat ezekbe a termekbe pakolták be. Hála az ègnek erről leszoktak. Nem hiába nem áll a suli biztos lábakon ha a barom kilencedikesek szètszedik a teremfalakat.

Na de visszatèrve az eredeti dologhoz, Kook mit keres itt? Ès a mosdóban mit akar???
Ledermedtem ezèrt mèg ha akart volna se tudott volna èszrevenni hisz nem estem a látószögèbe. Ha ő ès Jimin...

Dühömet visszafolytva mentem az ajtóhoz s fülemet a koszos, fehèr, beazonosíthatatlan anyagból kèszült lapra helyeztem hátha jobban hallok valamit. Bár felesleges volt. Így is szinte ordítoztak.

- Komolyan Chim? Mièrt? Tèrj már èszhez!- kiabálta Kook idegesen. Hallottam hangjából, hogy a könnyei már kirobbani kèszek.

- Eressz el!-morgolódott Jimin.