Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 23. rész

Miért is nem lepődök meg, hogy nincs még fent? Bár ez nekem csak jó. Az anyukája simán felengedett. Lehet kulcsot fogok kérni, annyit járok ide.

Kezeim között szorongattam a Kook által rámbízott kis üvegcsét. Kinézetre nem változott semmit. Ugyan úgy kavargott benne a világos színű árnyalat, de míg teteje rajta volt, nem lehetett érezni semmit.
Mély levegőt vége halkan benyitottam a hálószobájába.
Kísértetiesen ugyan olyan volt minden, mint mikor utoljára voltam itt.
Szuszogása megtöltötte a közepes méretű helységet és, ahogy közeledtem, úgy hangosodott édes hangja. Álmai felhőtlenek lehettek mert gyermei mosoly ült férfias arcán.
Istenem, hogy lehet egy ennyire romlott belső, egy ilyen hibátlan csomagolásba? Kegyetlen a világ.

A hátán feküdt s picit felém csuklott feje. Nagyon halkan letérdeltem s amennyire csak tudtam, gyorsan távolítottam el az apró kupakot.

Saját illatom megcsapta nózim, de olyan erősségben, hogy még magam is elfintorodtam. Tényleg nem jó mikor az egész flakont magamra fújom. Most már hiszek Kooknak.

Közelebb tartottam áldozatom orrához a bűvös löttyöt, de sajátomat befogtam. Nem a legjobb illatú.

Megvártam míg egy mélyet szippant bele. Amint légvételét egy mélyről jövő köhögés követte lezártam a fiolát és a zsebembe süllyesztettem. A gyanús helyzetet nem tudtam teljesen gyanútlanná tenni mert az, hogy valaki az ágyad mellett ül és telefonozik, ugyan olyan gyanús mintha csak nézne téged.

Szemem sarkából rápillantottam, de csak ébredező ám rendkívül aranyos arcát véltem felfedezni. Ha nem lennék rosszkor rossz helyen, még megjegyzést is tennék rá.
Álmos tekintete csakhamar találkozott az enyémmel s egy kérdő pillantással ajándékozott meg.

Hirtelen azt se tudtam mit válaszoljak ezért egy ideig csak szólásra nyitottam a szám, s be is csuktam.
Az ötödik után már én is hülyének néztem magam ezért torokköszörülés után egyetlen értelmes mondatot próbáltam kicsikarni magamból.

- Anyukád küldött fel... Hogy keltselek fel nyogodtan... De olyan aranyosan aludtál...- oké, az értelmesség eddig volt.

Olyan szívesen visszaszívnám az utolsó mondatrészem, de nem tehettem. Kimondtam mindent s utána égett is az arcom rendesen.

Elsőre úgy nézett rám vissza, mint valami ufora, de hamar megbékélt folytonos szerencsétlenségemmel és elvigyorodott.

- Oké, csak máskor ne ilyen közel ülj le mert a frászt hoztad rám- nyújtózott.

Huh, megúsztam a lecseszést és minden mást. Végre valamit nem basztam el~.
Boldog mosollyal álltam fel s leültem a székébe. Szemeimmel további ébredező mozdulatait lestem. Haját hátratúrta így jobban kivillantak világosabb színű tincsei. Ha éreznék iránta valamit, most a szívem tuti ezerrel verne, de így legalább nyugodt lélekkek nézhettem póló nélküli kidolgozott testét. Najo, nem teljesen nyugodtan, hisz ez a tökéletes test, kinek nem indítaná be a fantáziáját? Oh Jézus...
Éreztem, hogy egyre melegebb lesz körülöttem a levegő, s hogy arcom színe jelentőségteljesen elváltozott.
Amilyen gyorsan csak tudtam, hátat fordítottam a székkel, de a hatalmas lendülettől beütöttem a térdem az alacsony asztalba.

- Ah- nyögtem fel fájdalmasan és szám elé tapasztottam a kezem.

- Hey, jól vagy?- csapta meg fülem az ágyon fekvő aggódó hangja

- Ühm- nyöszörögtem ki mielőtt a benttartott fájdalmas ordítás kiszabadult volna.

- Máskor ne ilyen gyorsan- állt fel s visszafordított eredeti helyzetbe.

Kidülledt szemekkek felnéztem rá, s amint lenyeltem a fájdalom egy pici részét, kifújtam a tüdőmbe rekesztett levegőt.

- Jól vagy?- kérdezte újra, hogy szavakban is fejezzem már ki magam.

- Aham. Miért ilyen alacsony az asztalod?- pillantottam hátra az említett bútorra.

- Nem alacsony, te vagy nagy- kuncogott s pici kezét a hajamba vezette majd összeborzolta azt.

Meglepettségem nem nagyon látszódott az arcomba hulló barna tincsektől. Még jó. Nem akarok magyarázkodni, de ez kísérteties. Tegnap ilyenkor már rég elküldött volna most meg... Még aggódik is!
Kook egy zseni!

- Csillognak a szemeid- hajolt közelebb, s kitűrte a zavaró dolgokat az arcomból.

- Mi? - lepődtem meg, de nem szabadott elhúzódnom. Hagynom kell közeledni, ha azt akarom, hogy minden jól menjen.

- Csillognak- hajolt még közelebb. Hm mi ez a férfias illat?

- M..megeshet- dadogtam piruló orcával.

Huh, jó színész vagyok.

- Kérsz reggelit? - simított végig arcomon puha kezével és ajkait éppen hogy, de piros arcomhoz érintette.

Mit mindott Kook? Néhány óra? Baszki ezek alig voltak néhány percek! OMO~

- N..nem, köszönöm- hunytam le a szemeim s zakatoló szívvel szívtam magamba jellegzetes illatát.

- Akkor várj itt. Sietek vissza- nyomta ajkait hozzám, de egy apró puszi után elhagyta a szobát.

Az ajtó csukódásával együtt testem elernyedt és teljesen belesüllyedtem az egész puha székbe. Ezt... A szívem nem bírja. Túl sok...fangörcs? Bár nem baj.  Egy hét. Max. Utána a hatása kimegy, s az egy hét alatt készített bizonyítékok napvilágot látnak, ha nem tartja a száját. Csodálatos terv és még azaz egy hét is élvezhető lesz. Jobban nem is alakulhatott volna az életem

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, ne haragudjatok 😊

Huh, remélem kielégítettem mára a Vmin-es lelketeket 😂 Jövök holnap a következővel 😁

Ha tetszett hagyjatok nyomokat 💖

Pussz: VALAKI

+++

Nagyon szépen köszönöm a 4000 megtekintést ❤❤ imádlak titeket 💙

Pussz: DOMINIKA