Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 49. rész

Bár akkora ütést kaptam volna, hogy az emlékeim mind egy szálig tovaszálltak volna. De sajnos ébredésem után is szemeim előtt lebegett az undorító kép miszerint Jimin előttem volt képes majdnem egy lány teljes torkát feltérképezni.   

Szemeimet lehunyva tartva próbáltam felfogni a körülöttem történő dolgokat, de tompa hangokon kívül más nem sikerült.

- Kérem szólj, ha felkelt. A gyógyszereit az ágy mellett találod, de csak, ha fájlalja az ütés helyét- jutott el hozzám az iskola orvos lágy hangja.

Majd ajtó csapódás és újra csend telepedett a szobára.
Végre megembereltem magam és kinyitottam majdnem összeragadt szemeim.
Mi a...

- Végre-  lehelte ki telt ajkai közül majd reménykedő tekintetét at enyémbe fúrta.

- Mit keresel itt? - üdvözöltem a helyzethez és a történtekhez képest határozottan kedvesen. Jobb mint, hogy neki esek.

- Láttam, ahogy neki mentél a bordásfalnak és behoztalak- aham...szóval ezek történtek, miután elájultam.

- Rendben- reagáltam vérszegényen. De azért szívesen megkérdeztem volna, hogy a csók közben hogyan is látta mind ezt. Na mindegy. Annyira köcsög en se vagyok. Na meg, mit érdekel engem, hogy kinek a szájában jár.

- Fáj a fejed? - érdeklődött gondolom a gyógyszer miatt, de nemleges választ kapott.

- Akkor most már beszélhetünk?

Úgy tudtam. Tudtam, hogy csak ezért csinálja. Undorító,kétszínű argh~

Csúnya pillantásokkal bombázva bújtam ki a takaró alól és felülve a cipőimet húztam fel.

- hey ne menj már sehova!- nyúlt utánam, de elkaptam a kezem. - Tudom,hogy érdekellek!

Utolsó, dühös mondata már belőlem is szavakat csalt elő, de nem egészen kedveseket.

- Nem érdekelsz! Nem érdekel kinek a szájába merülsz el! Nem érdekel, hogy kivel vagy! Hagyj békén! - próbáltam azért visszafogni a hangom, hogy ne jöjjön be senki, de ez azért már egy ideje kikívánkozott.

- Valóban?- álltfel majd felém közeledett. Nem hátráltam. Tudja már, hogy nekem ő egy senki!

- Igen! - felhúzott orral, hanyagul válaszoltam.

Néhány centire előttem állt meg majd arcával még közelebb férkőzött hozzám.

- Mindent meg fogok tenni azért, hogy elfogadd, teljesen belém estél- forró lehelete csiklandozta nyakam, de semmi pénzért nem mutattam volna ki azokat az érzelmeket, amiket valójában kiváltott belőlem. Kezdhetek félni?

***

- Kim TaeHyung! Magának nem muszáj megjelenni az órámon?- a fizika tanár karjait összefonta mellkasa előtt majd szúrós pillantásai szinte lyukat égettek a mellkasomba.

- Elnézést. Többet nem fordul elő- mélyen meghajoltam, hogy kifejezzem tiszteletem, ami felé sose lesz őszinte.

- Ha mégegyszer előfordul, ne is álmodjon arról, hogy fizikából kettestől jobb jegyre fogom lezárni- kezével a helyemre intett én pedig némán, elfogadva a sorsom a helyemre ültem. Mivel Kook nem tudta elkapni a tekintetem sétálás közben, megbökte vállam, hogy tudjunk néhány szót váltani, de leintettem mert óra volt. Így is baszogatva leszek ezek után mégjobban.

Jimin az utolsó beszélgetésünk után nem csak fizikára nem jött be, egész nap nem láttam. Kivételesen egész sokan rákérdeztek, hogy mi történt a fejemmel és,hogy jobban vagyok-e már. Persze lepleztem enyhe fájdalmam és lágy mosollyal mondtam, hogy nekem ugyan semmi bajom.
Ez igaz is volt egészen addig míg az iskola kapujában Jiminbe nem futottam.

- Szia- futólépésben jött elém mert én hasonlóan gyorsan száguldottam el mellette.

- Szia- túl bunkóság lett volna kikerülni így eldöntöttem, hogy megvárom mit szeretne, utána megyek el.

- Hazakísérlek- nyújtotta kezét ám nekem eszem ágában sem volt a mancsom beletenni.

- Felőlem. Úgy is arra laksz- vontam meg vállaim és továbbindulva, hagytam hogy kövessen. Egy idő után már túl feszült volt a hangulat így kezdtem magam kellemetlenül érezni.

- Mikor szeretnéd megismételni a randit?- eszmefuttatásom közben hirtelen felszólalt.

- Nem szeretném

- Most miért nem? Nem érezted jól magad? Mehetünk mi máshova is- próbálkozott tovább, de nekem egyre jobban kezdett a fejembe áramlani minden vér a testemből viszont kivételesen nem a zavarom miatt.

- Hagyj fel a próbálkozással! Köztünk soha többet nem lesz semmi! Nem mintha eddig lett volna persze- hangos kiáltásaim után a végére már csak keserűen felnevettem. - Nem akarok tőled semmit. Remélem világos voltam. Fogadd el es keress mást.

Utolsó két mondatomat már higgadt,emberi módon közöltem.
Szerencsémre pont a házunk előtt torpantam meg.

- Nem fogok lemondani rólad. El fogom veled hitetni, hogy te vagy nekem az egyetlen- továbbra is rendületlenül bizonyítani akart.

- Elhitetni. Pontosan- lemondóan megráztam a fejem s minden további szó nélkül mentem be a házba. Már meg se lepődtem, hogy egy másik férficipő is volt az enyém mellett.

- Szia Tae- szólt ki anya a nappaliból.

Beljebb mentem s összebújva feküdtek a kanapén. Aranyosak is lehettek volna, ha nem lenne még egy másik nő a képben TaeWoon részéről.

Némán intettem és szívesen felmentem volna már a szobámba, de anya szavai visszatartottak.

- Mennyire gondolod komolyan ezt a... meleg vagyok dolgot?- köszörülte meg a torkát.

- Teljesen- hátra se nézve, hasonlóan lenézően válaszoltam.

- Ez nem természetes TaeHyung. Hogy lesznek így unokáim? - hallottam, hogy ülésbe tornászta magát.

- Majd lesznek- vontam vállat. - Nem fogok boldogtalanul élni holmi unokák miatt

- Én hány évig éltem boldogtalanul,hogy nektek mindenetek meglegyen?- hirtelen kapta el a végét így talán még neki is feltűnt, mit is mondott.

- Rendben- feleltem ennyi, majd sietős léptekkel mentem a szobámba. Előrángattam kis méretű bőröndöm majd elkezdtem a cuccaim belepakolni...

OH BOII HALII :3

Lehetnek benne hibák, elnézést ^^"

Először is szeretnék mindenkinek boldog karácsonyt kívánni így első körben,mert szerintem én nem fogok írni karácsonyig 😅 remélem nem baj 😅
Nem lett valami huh, de nagy rész,de igyekeztem 😔
Remélem tetszett ♡ ha igen,hagyjatok nyomokat ♡

Pussz:VALAKI

+++

Elértük a 18000 megtekintést ♡ Annyira hálás vagyok nektek ♡♡ mindenért ♡♡de tényleg ♡♡ imádlak titeket ♡♡ picike koaláim🐨 ♡♡

Pussz:DOMINIKA