Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. èvad 35. rèsz

- Park Jimin...- sziszegte anyja fia nevèt,de az ugyanolyan eltökèlten nèzett a szemeimbe.

Fájt. Piszkosul fájt,hogy ennek ilyen vège lett.
Èn nem akartam rosszat. Sőt... nagyon is kedveltem Jimint. Ahogy bánt velem,ahogy szeretett. Hamis volt,de èn mègis igaznak èreztem. Ennyire jól nem tudja magát megjátszani. Vagyis èn úgy èreztem nem tudja. Tèvedni emberi dolog.

- Nem akarom,hogy Tae itt legyen- mondta újra.

Most tövig akarja nyomni azt a tőrt a szívemben? Felfogtam elsőre is!

- További szèp estèt-hajoltam meg derèk szögben ès az előszobába totyogva leguggoltam ès felhúztam a cipőm.

- Tae...kèrlek-jött utánam Baek. - Mit tett Jimin? Legalább mond el...

Apró kezèvel hátamat kezdte cirógatni ès leguggolt mellèm. Így pont egy szinten voltunk.

Fèl szemmel láttam,hogy az anyukája utánunk kukucskál.
Ha tènyleg beavatom mindenbe Baeket, az anyukájának nem nagyon kellene hallania.
Márpedig be fogom avatni. Az elmúlt időknek hála kellően összebarátkoztunk bár kitudja, hogyan fog reagálni.
Muszáj kockáztatni

-Hazakísèrsz?-nèztem komolyan a szemeibe.

- Persze- vette fel lábbelièt.

-Majd jövök-kiabált vissza mèg az ajtóból,de engem maga előtt tolva terelgetett útjaimon.

- Na, mondhatod-követeltelte válaszomat azonnal.

Èn persze okos voltam ès szèpen megvártam míg legalább elèrjük az utca vègèt ès befordulunk a sarkon.

- Mennyire vagy elítèlő szemèlyisèg?- kezdtem bele egy ártatlannak tűnő kèrdèssel.

- Semennyire- vágta rá.

- Hogy hogy?-ráncoltam össze a szemöldököm. Jimin után őszintèn nem erre a válaszra számítottam.

- Mièrt itèljek el másokat, ha arra már ott van a többi ember? Na meg, engem is elítèlnek- jelent meg ajkain szomorú, de beletörődő mosoly.

-Mi? - bukott ki belőlem az illetlen kèrdès.

- Úgy volt, hogy te mesèlsz szóval hajrá- lökte meg könyökèvel picit az oldalam.

- De aish... jó... Az törtènt,hogy meleg vagyok- böktem ki,de szavaim után azonnal a földre szegtem a tekintetem. Szègyeltem magam, nem is kicsit.
Már kezdtem volna beletörődni a kínos csendben, de Baek ezt is megtörte.

- Olyat mondj,amit nem tudok- felelte hanyagul.

Najo, lehidalok. TESSÈK? Kizárt, hogy tudta. Csak nem akar megbántani. Èn sose mutattam,hogy a saját nememhez vonzódok! Igaz?
Aish...

- Honnan jöttèl rá? -haraptam be cseresznyepiros alsó ajkam.

- Ahogy Jiminre nèztèl mindig... azok valódi èrzelmek voltak-meggyötört sóhaj követte mondandóját,amit már vègkèpp nem tudtam hova rakni.

- Èn... sokáig nem nèztem úgy Jiminre- jegyeztem meg.

- De elèggè nyilvánvaló volt.

-Az lehet... akkor tudsz mindent? -pillantottam az alacsonyabb fiúra.

- Persze. Ès azt is, hogy Jimin nem fog kitálalni senkinek- magabiztosan megcsillantak szinte már fekete szembogarai a sötèt èjszakában.

- Ezt honnan veszed? -szaladtak ègbe a szemöldökeim.

- Nem csak ő tud megzsarolni másokat- ajkait ördögi mosolyra húzta.

Oh Baek, ha tudnád mennyi minden jár most ettől az árva mosolytól a fejembe.
Rengeteget köszönhetek neked. Èg áldjon drága barátom.