Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 10. rész

Elhatároztam az óra további részében, hogy én beszélni fogok JungKookal és megérdeklődöm, hátha hallott valami pletykát rólam, ami megmagyarázza a diákok ellenséges viselkedését egy szinte láthatatlan diákkal szemben.

Éreztem, hogy szökni akar, de elkaptam a csuklóját és visszarántottam a székére csengő után.

- Hol voltál és mi van veled? - egy szuszra kimondtam mert éreztem, hogy hamar meg fogok futamodni.

Végigmért majd számomra ismeretlen okokból megbánás suhant át a szemén. Vagyis akkor nem tudtam meg a valódi okát.

- Elaludtam és semmi nincs velem- válaszolt röviden

- Már nem is bízol bennem?- estem neki, mit egy hisztis lány, de akkor nem épp érdekelt mert nagyon felbaszott a viselkedése.

- De bízok- eresztett meg egy fáradt sóhajt.

Ez nem elég ahhoz, hogy elhigyjem, valóban fáradt és csak elaludt.

- Akkor hol voltál?- néztem rá mellébeszélést nem elfogadó tekintettel. A legjobb haverom, nehogy már hazudozzon meg titkolózzon. Ő is tud mindent!

- Haver, ezt majd... Megtudod oké? Majd elmondom, ha eljön az ideje- eléggé gondterheltnek tűnt, amitől összezavarodtam. Ennyire komoly lenne?

- Jó... De mi van veled? Azt legalabb elárulod? - szinte könyörgővé vállt a hangom mert tudni akartam mi lelte őt

- Haragszom- mondta egyszerűer.

Na ezt gondoltam.

- Bocsánat, de majd idővel elmondom- használtam ellene saját fegyverét.

- Akkor majd idővel egyszerre- bólintott, de nem tűnt nyugodtabbnak.

Aish...utálom ilyennek látni...
Reflexből öleltem át a nyakánál szorosan. Ettől mindig jót derül, remélem most is így lesz.

És~ tervem bevállt mert meghallottam a falakat megrengető édes kacaját és erős kezeit testem köré fonta. Fura, hogy itt mindig biztonságban érzem magam. Kook mindig egy biztos pont volt az életemben és tudom hogy örökre az lesz. Ő az, akihez mindig érdemes idejönnöm. Ezen majd a közeljövő sem fog változtatni.

- El ne kezdj valami nyálas beszédet mert itt hagylak- figyelmeztetett nevetve.

- Farok- csaptam vállon kacagva és az ölébe ültem.

Nem érdekelt ki néz meg minket vagy ki téved a terembe és könyvel el minket egy párnak. Én szeretem Kookot, de egy bizonyos határig. Sose tudnám elképzelni vele a párkapcsolatom. Egyszerűen lehetetlennek tűnik. Ő más világ.

- Amúgy nem tudom, hogy láttad-e, de úgy néznek rád, mint akit meg akarnak ölni- szembesített ő is a nyilvánvalóval.

- Tudom- sóhajtottam. - Tuti Jimin miatt. Hisz nem kis számban pletykálnak arról, hogy tegnapelőtt együtt voltunk- forgattam meg a szemem.

- Tényleg együtt voltatok? - kérdezett rá szemöldökráncolva.

- Anya és a szülei egy helyen dolgoznak így nálunk vacsiztak- vontam meg a vállam

- Ezt normálisabban is megfogalmazhatta volna, ha már minden áron mégnagyobb figyelmet akart- sóhajtott.

- Igen, de ez Jimin- vontam vállat. - Hagyjuk Jimint

- Látom nem kedveled- kuncogott, de a mosolya picit szomorúnak tűnt, de nem tettem szóvá.

- Nem. Nagyon nem- fintorogtam, de akkor se fogom tudni elkerülni, hogy megkérdezzem. Kitől tudja, mióta tudja és hogy kinek mondta el eddig...
Nem nyugszok míg meg nem tudom

***

Ha egy picit hiányzok utolsó óráról az vajon baj? Jimin edzőjük elkérte őket, de tudom, hogy meccs előtt bemelegítenek. Az öltözőben hátha el tudom kapni néhány percre, hogy kérdőre vonjam a történtek miatt.

A tervem addig jó is volt, míg kikéreszkedtem mosdóba és a tesiterem felé mentem.

Az öltöző azonban üres volt.
Fülemet megcsapta a tornacipők dobogásának a hangja. Lehet még melegítenek.
Közelebb mentem a teremhez és megálltam a mellkasig érő, becsukott ajtó előtt.

Rengeteg izzadt, kigyúrt fiú kerget egy labdát. Ez a foci.
Mivel elég nagy volt a pálya és messze jászottak az ajtótól, volt időm "gyönyörködni".
Jimint azonnal megtaláltam. A legkisebb mégis a legügyesebb játékos. Nem hiába csapat kapitány.
A mozdulatai élesek és megtervezettek. Viszont nem kiszámítható. Olyan... Légies...nem, ez nem jó szó. Kecses. Még fiú léttére is.

- Hey Kim! - fújta meg a sípját az edző és ezzel leállította a mecset. A focisták szemüket meresztve bámultak rám, hogy hogy merem én megzavarni a kemény játékukat.

Muszáj voltam összeszedni magam és nem dadogni mert akkor rájönnek, hogy hazudok.

- Mr. Jung látni szeretné Park Jimint- embereltem meg magam és valami hihető hazugságot kinyögtem.

Az edző homlokán egy ér kidagadt miszerint nem nagyon akarja, hogy akár egy percre is le kelljen jönnie a legjobb játékosának, de Mr. Jung neve olyan ebben az iskolában, amit ha meghallasz, vagy megijedsz, hogy miért hivat, vagy az adott gyereket könnyedén lököd elé. Nem akarsz te bűnhődni.

- Park menj, többieknek 10 perc szünet!- fújt fülbaszó sípjába mire mindenki kidőlt ott ahol van.

Jimin elindult felém kissé ijedt, de gyilkos szempárokkal. Szuper. Öröm lesz így kikérdezni.

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, nekem is reggel van még 😅😅

Huh, igykeszek a következőt holnapig megírni 😊😊
Remélem azért sikerülni fog 😅

Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤
És köszönöm azoknak akiknek tetszik a könyvem <3

Pussz: VALAKI