Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 59. rész

*TaeHyung POV*

Nem hazudok, ha azt mondom, sose féltem még semmitől ennyire, mint attól, ami következni fog.
Azok a kifejezéstelen szemek és komor arc, amivel végignézte, ahogy reszkető térdekkel is, de közeledek felé.
Nem fogok semmit kezdeményezni, ezt már eldöntöttem a megtett út felénél. Az nem tekinthető első lépésnek, hogy idejött amíg nem tudom a szándékát.

- Szia TaeHyung- nagyon próbálkozhatott visszafogni valamilyen előtörni kívánó érzelmét. Megdöbbentő.

- Szia- viszonoztam gesztusát és mivel egy jólnevelt gyerek vagyok, persze ez az ő érdeme, mélyen meghajolva üdvözöltem.

- Szeretném, ha velem jönnél- köszörülte meg a torkát és engem figyelő tekintetét elkapta egy másik irányba.

És még nem is kellett kérlelni vagy utalni neki arra, hogy mondja meg mit szeretne. Valóban felkészülten és határozottan jött ide. Ha büszke nem is vagyok, csalódott semmiképpen.

- Miért?- gondoltam feszegetem azt a bizonyos határt addig, ameddig lehet. A lehetőségek miért vannak, ha nem azért, hogy kihasználjuk őket?

- Beszélni szeretnék veled- tárta szét a karjait majd a kocsi felé bökött, hogy üljek be.

- Itt miért nem lehet? Hova megyünk? - folytattam kérdéseimmel való bombázását miközben bevágódtam mellé az anyós ülésre.

- Akkor pontosítok. Beszélni szeretnénk veled- ült be mellém majd a kocsikulcsot a helyére illesztette.

Hm most fel keltette az érdeklődésem. Ki lehet az? SunMi? Ah... akkor beszélt volna nekem erről. Nem szokása titkolózni előttem ráadásul most nincsenek olyan viszonyba anyával, hogy ők ketten akarjanak esetleg meggyőzni engem valamiről.

- Nem akarod felvenni?- szakított félbe anya.

- Mit? - kaptam felé a fejem.

Az utat figyelve bökött ujjával az ölemre.
Ujja irányába vezettem a tekintetem.

"Jimin"

Aish, látta volna, hogy anyával jöttem? Ugyan,az kizárt. Ő már rég elment edzésre.
Ajkamat rágva és tépelődve a helyes válaszon húztam el a piros ikont. Majd visszahívom. Most szeretnék egyszerre egy dologra koncentrálni.

- Kiszállás- húzta be anya a kéziféket majd a kulcsot is kihúzta a helyéről.

Egy másik autó szintén a ház előtt parkolt, de ezzel meg is lett oldva a hosszú és bonyolult gondolatmenetem, amit nem mellesleg anya félbeszakított.

- Most komolyan? - felvont szemöldökkel pillantottam anyámra.

- Gyere be- engedte el a füle mellett és előre terelt.

Ch...szokása a fontos kérdéseket hanyagolni. Miért nem lepődök meg? Kérlek.

Lehúztam a cipőm és a helyére tettem azt. Kabátommal ugyan ezt tettem, de TaeWoon kabátja az enyém helyén volt.
Morcosan vettem le onnan és adtam anya kezébe.

- Az az én helyem- mondtam duzzogva majd nem létező hosszú hajam hátradobtam s a konyhába mentem, ahol találkoztam is az emlegetett férfival.

- Szia Tae- köszönt kedvesen.

-Uh- viszonoztam hasonlóan "kedvesen" majd leültem a tőle legtávolabbi székre.

- Tae kérlek ne legyél ennyire bizalmatlan- ült le Woon mellé anyám.

- Olyan leszek, amilyen szeretnék. Ha úgy gondolom ezt érdemli, akkor nem fogok máshogy viselkedni- szemrebbenés nélkül voltam képes beszélni így gondoltam nem lesz baj ezzel a beszélgetéssel sem, ha végig ennyire rideg és távolságtartó leszek.