Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 54. rész

Jimin PoV

Egyértelműen az arcára volt írva, hogy ledöbbent s nem erre számított. De mire jó egy pasi? Hogy váratlan eseményeket hozzanak magukkal.

Jó pontnak tartottam, hogy kezét nem húzta el a kezemből.
Csendben telt az út a pályáig, de tompán már hallottuk, ahogy gyerekek sikolya tölti be a teret. A festék golyók csattanása zene volt füleimnek. Kiskoromban ettől szebb helyet sose tudtam volna még elképzelni se. Nyugodt volt. Anya és apa sose jöttek ide ezért amolyan búvóhelynek is számított. Baek persze meg túl visszahúzódó volt így az ilyen helyek közelébe se ment. Na de ez sose volt probléma. Kai-al megoldottunk mindent. Nancy meg állandóan finom vacsorával várt minket. Szeretném ezeket Taenek is megmutatni. Ha már mellette próbálok megállapodni, nem lenne rossz, ha a jó emlékeimet is megismerné.

- Messze van még?- szólalt meg a mellettem sétáló fiú.

- Nem emlékszel?- kuncogtam fel majd ahogy keskenyedett az út, magam elé engedtem. Kezem a kezéből a derekára csúszott, hogy könnyebben tudjam vezetni.

- Oh sziasztok! - integetett keresztanyám miután a látókörébe kerültünk.

Tae félénken, ám integetett míg én hasonlóan tettem. Szorosan anyai ölelésébe volt mindkettőnket s kaptunk egy-egy puszit.

- Korán jöttetek, még van néhány csoport- kuncogott zavartan.

- Oh, szívesen segítünk- legyintettem. Régen is segédkeztem de akkor inkább csak a szabályokat magyaráztam el nekik és a pálya használat néhány kikötését.

- Én is segítek- szólalt fel a karjaim alatt lévő fiú.

- Szuper-csapta össze a tenyerét Nancy. - 2 perc múlva jönnek le. Remélhetőleg meg van mindenki. Jimin te pakolj le és majd a következő csapatnak tartod a tájékoztatót. Tae te pedig már mehetsz is és segíthetsz levenni a ruháikat. De vigyázz a kezekkel- kacagott fel.

Zavartan kacagott Tae is bár az én ajkaim nem görbültek mosolyra. Nagyon de nagyon nem akarom, hogy akárkit megfogjon vagy akárki rámozduljon. Nem véletlenül töröm magam azért, hogy bízzon bennem.

- Akkor...csak ésszel- pillantottam TaeHyungra miután Nancy kettesben hagyott minket.

- Tudod, hogy emiatt nem kell aggódnod- mosolygott rám. Úristen azok az ajkak. Ettől csodálatosabbat nem igazán fogok látni az elkövetkezendő éveimben.

- Tudom. Nem is miattad aggódok. Tudod...- kacagtam halkan ám zavaromban. Megfogtam mancsát s láthatatlanul hajoltam közelebb, ajkaimat arcának nyomtam s lágy puszim után elengedtem. Kacsintottam egy aprót,ahogy megláttam kipirult arcát és elindultam a házba, hogy letegyem a cuccaink. Talán már rég a szívében vagyok. Nem tudom. De igyekszek mindent megtenni,hogy minnél jobban befészkeljem magam oda.

- Jimin, siess- nézett rám Kai mögötte 6 gyerekkel. Láttam a szemükben azt a vágyat és izgalmat, mint ami az enyémben is tükröződni szokott minden pályára lépés előtt.
Köszöntem keresztapámnak is majd belevágtam a tájékoztatásba.

***

Ezek a kölykök nem is ügyetlenek.
Már nem is tudom hányszor mondtam ezt a mondatot magamban és hanyadik csapatra is. Tehetségesek ezt meg kell hagyni. Csak paintballon kívül ne nagyon használjanak fegyvert vagy ezt a tudásukat ne valódi lőfegyveren gyarapítsák.

- Jimin- bökött oldalba Kai.

-Igen? - néztem rá de ő teljesen más felé fordult.
Követtem tekintetét és nekem is összeszaladt a szemöldököm.