Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 13. rész

- Biztos nem maradsz még egy kicsit?- kérdezte Mrs. Park, indulásom közepette. – Néhány perc és Jimin is haza ér a meccsről

Na, az kell még nekem! Nem!

Nos, belső gondolataimat próbáltam kedves mosoly és illedelmes szavak mögé bújtatni.

- Nagyon kedves, Mrs. Park, de sietnem kell. Anya már biztos aggódik- haraptam be szám szélét.

Már 8 óra és én még sehol. Gondolom, milyen ideges lehet anya, csak már nem merem elő se venni a telefonomat ha csörög.

- Rendben TaeHyung- bólintott megértően majd borítékba süllyesztette a nekem szánt összeget és a kezembe adta.

Huh, fel fogják vásárolni a posta borítékkészletét? Najó...
Bár elég sok kerül bele mi tagadás... Nem bánom csak egy kis tanítás és felügyelés miatt ennyi pénzt adni, de azért nem adom vissza.

Mrs. Park magamra hagyott így már tudtam is menni, mielőtt anya a rendőrséget küldte volna rám

Kinyitottam az ajtó, hogy indulok, de a rajta beigyekvő Jimin nem így gondolta. Vállával visszalökött és befurakodott előttem.

- Ez az én házam nyomorék- morogta a földön fekvő lényemnek.

Szívesen visszaszóltam volna, de nem lehetett. Tudta nagyon jól, hogy nem fogok mondani semmit a bántásokra ezért egy utolsó undorodó pillantással díjazva, felbaktatott a lépcsőn.

Csendben összekapartam magam és vállamról leeső táskám. Fáj a derekam, de ez kit érdekel, nem de? Majd kipanaszolom magam Kooknak este. Ha addig élek még, mert anya kitudja mennyire fog meggyilkolni, hogy nem szóltam neki a késésemről.

***

- Drága Kim Taehyung!- kezdte anya amint betettem egyik lábam a házba

Szép. Még bent se vagyok, de már kapom. Na, akkor essünk túl rajta.

- Bocsánat- motyogtam, de vagy nem hallotta tisztán, vagy annyira ideges volt, hogy nem is akarta hallani. Ugyan olyan idegesen folytatta.

- Ha még egyszer bejelentés nélkül maradsz vacsora után is távol rád fogom küldeni a rendőrséget! Legalább egy üzenetre válaszolhattál volna!- fakadt ki a végére már szomorúan, mintsem dühösen.

- Lemerültem- hazudtam reflexből ,mert nem akartam elárulni neki a dolgokat. – Tényleg bocsi anya, de hát tudod milyen az életem. Ha nem Parkéknál vagyok akkor Kooknál. Nem járok el szórakozni vagy bulizni. Sőt, még alkoholt is jó, ha szökő évente egyszer, ha iszok. nem lesz bajom- próbáltam észérvekkel nyugtatni aggódó édesanyámat.

- Apád is ugyan ezt mondta...- tette kezét szája elé.

Oh tae... hogy rohadnál meg.

- Anya én nem úgy...- nem tudtam befejezni, mert elviharzott a szobájába.

Szuper... a saját anyámat is megsiratom. Nem akar esetleg még meg is jönni? Akkor már teljesen kész lennék mai napra.

Idegesen felvágtattam a szobámba és leöltözve egy szál bokszerbe elkezdtem csörgetni Kookot. Nem, nem a hangjára akarok önkielégítést csinálni, csak lusta vagyok fürdeni.

- Igen?- vette fel barátom a telefont. Tisztán hallatszódott a vonal másik végéről, hogy a villa a tányér sima pereméhez koccan.

- Jó étvágyat- túrtam sötét hajamba. – Megzavartalak?

- Dehogy. Érdekesebb vagy, mint a biosz- csattanással jelezte, hogy a tankönyvét eldobta a rákba.

- Oh, köszi- csalt ki ezzel belőlem egy harsány kuncogást. - Izé... elvittem neki a kaját...

- Na és mi volt?- szinte láttam magam előtt összevont szemöldökét és megvillanó szemeit.

- Elestem. Nem is bántott meg semmi... De sikeresen elestem és a víz ráömlött a kaja egy részére...

- Te szerencsétlen- sóhajtott

- Jól van, na!- kértem ki magamnak idegesen. – Ne mond már rám ilyet!

- Tae olyan vagy, mint egy lány- állapította meg a nyilván valót.

- Kösz baszd meg, ez jól esik...- inkább rácsaptam a telefont.

Most akkor én sértődők be. Jogom van hozzá!
Mérgelődve nyomtam a fejemre a párnát és próbáltam kiüríteni az agyam, de akkor egy egész érdekes beszélgetés kezdődött.

SunMika: hey bátyó... beszélhetnénk?

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, ne haragudjatok érte 😃

Oh boii, picit rövid, nem? 😂😂 Próbálkoztam na 😅
Remélem tetszett😌

Ha igen, hagyjatok nyomokat ❤ és köszönöm azoknak, akik olvasnak ❤❤

Pussz: VALAKI