Without Him [VMIN/BEFEJEZETT]

1. évad 55. rész

Jimin PoV

- Jimin, hoznál még egy kis fát? - miután nagynehezen, szenvedések és kiabálások közepette sikerült azt a francos sátrat felállítani, már azt hittem nyugtom lesz, de nem. Kai keresztülhúzta a számításaimat.

- Hát persze- enyhe gúnyt csempésztem a hangomba, nehogy ne vegye észre a fáradtságot, ami szemmel láthatóan elkezdte átvenni testem felett az irányítást, hiába terveztem ezt az estét eseménydúsra. Khm...

Ropogó lábakkal kényszerítettem magam állásba és miután visszautasítottam Tae segítségi ajánlatát, elindultam a kért fáért. Néhány vastagabb rönköt a kezembe fogtam,hogy nehogy mégegyszer erte kelljen jönnöm. Akkor már kérdés nélkül elküldöm Tae-t. Ha már az asszonyom akar lenni, megteszi.

Na igen. Még ezt is fura így...kijelenteni.
Még így magamba is. Nem vallom magam melegnek ezek után se, de Tae más. Ő... ő benne van valami, ami nem, hogy a többi lányban nincs meg, de még a többi fiúban sem tapasztaltam hasonlót. Az a báj, az az ártatlanság... lenyűgöző. És minden egyes percben azt érzem, hogy jobban meg akarom ismerni. Többet akarok róla tudni. Mindent...

- Köszi Chim- zavart meg keresztapám hangja.

Észre se vettem, hogy ilyen könnyen és hamar visszaértem.
Lágy mosollyal nyugtáztam köszönetét majd elfoglaltam újra a helyem. Ami persze szorosan Tae mellett volt.
A kis padon pont elfértünk ketten.

- Legközelebb segítek- súgta oda azonnal miután újra kényelembe helyeztem magam.

Ezen már csak vigyorogni tudtam. Még talán a gondolataink is egyeznek.

- Nem tudom drágám mennyire tartod még azt a szigorú fogyókúrát mint anno, de most akkor is pillecukrot fogunk sütni- veregetett hátba Nancy majd két nagy csomag pillecukrot dobott az asztalra.

- Már semennyire- legyintette. Igaz,hogy anno nagyon komolyan vettem hisz nem kevesen csúfoltak általánosba azért, mert cseppet pufók voltam,de mára már rájöttem néhány dologra. Mondjuk,hogy kit nem csúfolnak a mai gyerekek, ha nem úgy néz ki mint egy csontváz?
És a többségük, csak ki akar tűnni a tömegből mert otthon nem veszik észre.
Egyszerű és buta kölykök.
Valószínüleg, ha újrakezdeném se változtatnék semmin. Maximum azon, hogy ha beszólnak,rávágom, hogy egyetértek. Akkor már a másik fél nem fog tudni mit reagálni mert nem erre számított. Elég a saját magunk ostorozása. Nem kell más butaságát is a nyakunkba venni.

- Ennek nagyon örülök. Legalább anyádék már nem aggódnak annyira, hogy vajon melyik sarkon fogsz össze esni- nézett komolyan a szemembe bár a sajátjaimat lesütöttem. Hiba volt. Tudom. Nem kell felemlegetni.

- Azóta sok minden megváltozott- erőltettem magamra mosolyt majd összecsaptam a tenyereimet,hisz megláttam,hogy a tűz már ég na meg persze a témát is terelni akartam.

- Nyami- mosolyogott el mellettem Tae is végre, aki eddig csak kapkodta a fejét a beszélgetésben. Hirtelen elgondolkoztam,hogy Tae vagy a pillecukor az édesebb. Jajj

***

- Francba!- visított fel elvékonyodott hangon TaeHyung miközben még egy megkaramellizálódott cukorkát akart lehúzni a nyársról.

- Gyík- morrantam rá elfolytott hangon.
Sajátomat félretéve mentem mellé leellenőrizni sérülése súlyosságát. Szerencsére csak egy kisebb piros folt látszódott. - Máskor szólsz és segítek.

Aprót biccentett, de nem nagyon akarta kezét elhúzni az enyémből. Ez hízelgő.
Féloldalas mosollyal nyomtam rá gyógypuszit.

- Jobb?- kérdeztem csendben.

- Sokkal- próbálta valószínűleg észrevehetetlenül beharapni az ajkát, de azonnal szemetszúrt tette. Kis huncut.

- Nos én tele vagyok- nyújtózott egy nagyot Kai.

- Én is. Meg már hulla fáradt is- tápászkodott fel Nancy majd szoros ölelésébe vont mindkettőnket. - Vigyázzatok egymásra. Ha hideg lesz és fáztok, gyertek be nyugodtan, de hagyok kint a kanapén plussz takarókat.

Cuppanós puszit kaptam a homlokomra, amit régen ugyan eléggé rosszul fogadtam, most viszont szeretettel és melegséggel töltötte el a szívemet. Imádom őket.

- Aludjatok jól- mosolyogtam rájuk majd fél szemmel TaeHyungra néztem, aki szintén csak mosolyogva integetett.

Teljesen megnyugtat,hogy így kijön a családommal. Bár nehezen lehet rá rossz szemmel nézni. Mint mar említettem,az ártatlansága mindent visz.

Nos és,ahogy ezek után mind a ketten elvonultak csendben lepihenni, köztünk a levegő megfeszült. Nem akartam a tüzet eloltani még mert túl fiatal volt az este.
Na meg jól esett az a melegség,amit árasztott.
De ezt a fránya csendet kellene megtörni, hogy végre a lényegre tudjak térni...

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, elnézést kérek ♡

Nem szeretném itt kifejteni, higy miért nem volt rész, de a következő részben mindent megmagyarázok.
Örülök jelenleg, hogy egy ilyen...szar részt is össze tudtam hozni xD
Ha tetszett,hagyjatok nyomokat♡

Pussz: VALAKI