A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*Második*

Dale még mindig azal a lányal volt el foglalva, és persze engem figyelembe se vett. Ott gubasztottam hátul egyedül miközben őket néztem, ahogyan nevetgélnek. El fog hanyagoni ha azzal a lánnyal van, és akkor én megint egyedül maradok azokkal a szörnyű rémálmokkal, és a sok gúnyolodó emberrel.
Hirtelen nagyon rossz érzés fogott el ezért előlre sétáltam Mrs. Marsall-hoz, hogy jelezem neki nem érzem jól magam.
-Mit akarsz Lea? - kérdezi felém fordulva.
-Csak... Csak... Nem érzem jól magam. - dünnyögöm.
-És még csak most szólsz? - emeli fel a hangját, mire az összes gyerek a buszon, bele értve a rosszul létem okozóját felém kapja a fejét.
-Mert, reggel még azt hittem el múlik. - motyogom.
-Rendben, ülj vissza. Majd mikor a többiek be értek az iskolába el viszünk orvoshoz. - mondja, mire válaszul bolintok. Némán sétálok vissza a helyemre, majd le ülve ki nézek az ablakon, majd újra Dale-ra pillantok. Mint akit nem érdekel tovább beszélget a lánnyal. Egymásra mosolyognak, és még meg is fogják egymás kezét.
Undorító.
A busz meg áll mire Mrs. Marsall fel olvasa az összes gyerek nevét majd egyesével küldi le őket a buszról. Mikor végre mindenki bele értve Dale is le szállt a buszról hozzám sétál.
-Lea, nagyon ajánlom hogy tényleg legyen magával valami, mert ha csak ki találta az egészet, büntetést fog kapni.  Érthető voltam? - bólintok. - akkor írány a doki. - sétál vissza a helyére, majd a busz újra el indul.  Dale és a lány lassan be sétálnak. Észre sem vette, hogy nem vagyok ott. Érzem ahogy lassan le pereg az arcomról egy könnycsepp, mire apró kezemet használva le törlöm.  Nem szabad sírni. Nem szabad, mert anya is ezt kérte.
Amikor végre meg érkezünk az orvoshoz, nagy levegőt veszek majd én is le szállok a buszról.  Mrs. Marsall egy kis idővel később követ.
A rendelőben el fog a rémület.  Mindenkinek ott van az anyukája, de nekem nincs.
-Ülj le Lea. - utasít a hátam mögül a mogorva felügyelő nő. Épp hogy meg pihentem a széken amikor az ajtó ki nyílik és a doktor hatalmas mosolyával találom szembe magam.
-Lea Hopkins. - szólít mire lassan komotosan fel állok majd felé sétálok.
-Jó napot kis hölgy. -
-Üdvözlöm doktor úr.- szólal meg Marsall.
-Fáradjanak beljebb. - mondja a doki kedvesen, majd be felé kezd el sétálni. - Na Lea, akkor mesélj mi a baj? -
Mesélni kezdek a ki talált fájdalmaimról, mire hümmögbe válaszol.
-Mi az doktor úr? - kérdezi meg egy kis idő után Marsall.
-Valószínűleg Lea- nak hamarosan vérzése lesz. Általában a tízen két- tizen három éves lányoknál gyakoriak az ilyen fajta rosszul létek, az ilyen helyzetbe.- magyaráza.
-És ez mit jelent? - kérdezem meg, félbe szakítva az orvost.
-Ez az jelenti kicsi Lea, hogy kezdesz felnőtté válni. -
-És akkor hogyan tovább? - kérdezi Marsall.
-Egy pár napig ne menjen iskolába, hogy ő is meg tudja szokni ezt a helyzetet. Elővigyázatosság képen, azért tanácsolnám a részletes fel világosítást, és az ovitézkedéseket.  Ilyen az egészségügyi betét és a többi. - szóval ez az jelenti, hogy kezdek felnőni.  Milyen szuper is lenne, nem kéne itt raboskodnom, hanem élhetném valahol máshol az életem.