Harminc ötödik

347 12 8
                                    

Jacky el mélyitette a csókot. Éreztem, hogy már nagyon rossz ezért én szakítottam meg majd a füléhez hajolva meg kértem hogy kis érjen el mosdóba. Bólintot majd diadalmas szemmel Dale felé fordult. Erre rá szóltam és húzzni kezdtem. Azért mert őt választottam még nem jelenti azt, hogy dicsekedhet is vele.
A mosdóba végre ki adtam magamból, majd fel frissítettem az arcom és mosolyt erőltettem az arcomra.  Ki vettem egy pár papír kéztörölőt majd meg indultam, miközben azokat el dugtam a táskámba.  Sose lehet tudni, hogy mikor lehet jó. 
-Mehetünk? - kérdezte Jacky ahogy vissza felé sétáltunk.
-Persze és köszönöm, hogy el kisértél. - mondom mire mosolyogva bólint. Olyan unalmas, hogy mindenki mosolyog és állandóan bólint mint ha csak én lennék az aki mást is csinál. Jó Jacky és Dale az előbb össze verekedett amit titokban nagyon is élveztem és legszívesebben még én is be szálltam volna de ezzen kivül minden más meg szokott és unalmas.
-Min gondolkozol? - kérdezi meg törve a csendet ami kettőnk közé telepedett.
-Nem sok mindennen. Igazából rajtunk is. - hazudom. Erre kiváncsian fel vonja a szemöldökét.
-Tudod ami az előbb volt. Dale és közted. Nagyon régóta ismerem, ő volt a legjobb barátom. Miután el vesztettem a családomat és árvaházba kerültem ő mellettem volt meg védett és szeretett.  Aztán ő el ment és teljesen más lett. Nem az akit én ismertem. - montyogom bele merülve.  Színte fájdalmas ki mondani ezt, mert tudom hogy így van. Nem a mostani Dale-nak adtam a szívemet hanem a réginek.
-Ez teljességgel érthető. Dale és én osztály társak voltunk. Tett bennem kárt nem is keveset. Ő neki az a legfontosabb hogy másokat tönkre tudjon tenni. - mondja mire a szemébe nézek és meg állok.
-Tessék? -
-Igen, el vette a mennyaszonyomat. Le feküdt vele és amikor rá nyítottam, vagy is rájuk ő csak mosolygott. Azt suttogta ő ezt meg teheti. - mondja mire a szememet el lepi a könny.
-Ő nem ilyen. - suttogom.
-Pedig de. A fejébe szált a siker, és ezzen te sem változtathatsz. A legjobban az idegesíti, hogy aki neki fontos volt most velem van. Hogy te is tudod hogy meg változott és hogy most engem választottál nem pedig őt. Ez számára teljesen váratlan volt és most majd meg öli a kín hogy történt valami olyan amire ő nem számított,hogy ki csúszott a kezéből az írányítás. -
Ez mind annyira sok, és fájdalmas. Nem akartam hogy ez legyen. Azt sem akartam hogy Dale ilyen legyen.
Szegény Jacky, milyen lehetett neki hogy Dale el vette élete szerelmét. És hogy ahelyett hogy mentegetőzni kezdett volna még jobban a földre taposta aztán pedig magára hagyta.
-Sajnálom Jacky. - mondom majd vigasztalon meg ölelem. Biztosan nem lehet kellemes.
- Nincs már semmi baj, el felejtettem és most leginkább azzal szeretnék foglalkozni, hogy téged jobban meg ismerheselek. - mondja.
-Ez nehéz lesz. Mert még én sem ismerem saját magam. És annyi problémám van, amiből jobb lenne ha te is ki maradnál. -
-Ez teljességgel lehetetlen. - újra a szemébe nézek és úgy várom, hogy válaszoljon.  Egy részt a kiváncsiság más részt az érzések.
-Lea, egy elképesztő lány vagy. Gyönyörű és erős. Azt a kedvességet amit te adsz másoknak színte meg sem érdemlik még én sem, de meg probálkozom azzal, hogy még érdemelhesem. Meg értem ha ez neked mind sok egyszerre ezért adni akarok időt. - a gondolat, hogy Dale-n kivül valaki más is érdeklődik írántam, és nem az olyan emberekről beszélek mint Jerry vagy olyanokról akik csak az egy éjszakás kalandot látják bennem, szó szerint meg rémiszt és ideges leszek tőle.
-Nem is tudom Jacky, valóban tényleg nagyon gyors. És nem szeretnék én lenni az aki miatt folyton versenyezgetek agymással. Amit Dale tett az el fogathatlan, és undorító de hidd el hogy ha bármikor is tovább lépek veled nem ő miatta vagy a tettei miatt lesz. - válaszolok határozottan, majd ott hagyom és a szálloda hátsó virágos kertjébe megyek. Muszáj kicsit egydül maradnom.  Hogy tudjak gondolkodni, hogy végre el szánjam magam. Dale a barátom volt, független az érzésektől amit egymás iránt éreztünk. Ha ő azzal a nővel találta meg a boldogságot akkor nekem is annak kénnel hogy legyek, hiszen ő végre boldog ahogyan Jasmine is. Nem szabad gyerekes dolgokon rágodnom. És mindegy mit tett Jacky-vel mert nem velem tette.
Tudom hogy ez önző dolog de szükségem van rá, és muszáj valahogy beszélnem vele. Persze akkor mikor ez az egész le zárul. Nem akarom tönkre tenni az esküvőt és nem akarok a felesége vagy Jacky jelenlétében.  Erre egy ideális és tökéletes idő és hely kell.

A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT) Donde viven las historias. Descúbrelo ahora