A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*Huszonhetedik*

-És egyszerűen imádom. Olyan erős és hatalmas minden ami nekem kell ő benne meg van. - meséli boldogan a barátnőm a második pohár bor után.
-Akkor örülök, hogy nektek nem volt ilyen pörgős estétek. - mondom vissza emlékezve az estére.
-Miért? - ráncolja össze a tökéletesre szedett szemöldökét.
-Nem fontos. Csak miután te el mentél egy kicsit a kelleténél többet ittam ennyi az egész. - hazudom.
-Értem. - néz még mindig gyanúsan. - van amit nem akarsz el mondani? - kérdez rá egy kis idő múlva.
-Neked?  Ugyan semmi nincs. Tudod hogy mindent el mondok. - hazudom tovább, mivel nem akarom tönkre tenni a boldogságát azzal hogy el mesélem mi történt velem az este. Sem azt hogy egy bűnözövel akartam haza jönni sem azt hogy utána Dale magán nyomozója itt járt és fel kutatta az egész házat.
-Jól van. Akkor igyunk még egyet. - áll fel majd el tünnik a konyhába. Én addig gyors zenét rakok mire ő mosolyogva és táncolva tér vissza kezében a vér vörös italokkal. Boldogságot hoznak magukkal az biztos, de ugyan annyi kárt is.
Azt hiszem ma is egy nagyon jó estének nézünk elébe. Csak most nem lesznek kutató szemek és részeg gonosz pasik.
-Tessék. Igyunk arra hogy te vissza kaptad Dale-t és hogy hamarosan az ágyába találod magad és arra hogy én meg szerelmes vagyok. - kocintottunk majd nevetve táncolni kezdtünk. Még hogy Dale ágyában szép is lenne. Ő mindig is a húgaként tekintett rám, vagy pedig csak egy barát.  Az igérete pedig gyerek fel lángolás volt.
-Imádlak Jasmine. - ordítom mert a zenét hogy feljebb vettük nem biztos hogy hallani fogja. Bólint majd gyors nyom egy puszit az arcomra. Tovább táncolunk miközben borozgatunk és mesélünk.

***

Mivel el fogyott a bor ezért kénytelenek voltunk ittasan le menni a közeli boltba ami ilyenkor még nyítva volt, hogy vegyünk egy pár üveggel.  Viháncolva fogtuk egymás kezét ahogy közeledtünk ahhoz a helyhez ahova soha nem akartam vissza jönni. Dale cégéhez. Mivel a bolt sajnos utána volt ezért számítottunk arra hogy el kell majd mennük, de még csak most tudatosult bennem hogy milyen érzéseket vált ki.
-El képzelem milyen arcot vágna ha meg láttna így minket.- nevetve mondja Jasmine.
-Hát biztosan füstölögne és azt mondaná hogy... - de nem tudtam be fejezni mert egy mély ismerős hang a hátam mögött meg tette helyettem.
-igazán felelőtlen. Nem elég hogy az este de ma is. - mind ketten Jasmine-val egymásra neredünk majd nevetésbe törünk ki.
- Mike kérem ültese be a hölgyeket az autóba. Azonnal jövők csak vissza kell mennem mert ott hagytam a papírokat. - mondja Dale majd egy kedves szőke kék szemű férfi jelenik meg előtünk.
-Hölgyek, kérem fáradjanak velem. - mutat egy fekete limuzin felé. Hát aki meg teheti hogy ilyennel utazgat.
Újra a bolt felé indulok, mire Jasmine vissza ránt.
-Hova mész? - kérdezi.
-A boltba ahova eleve indultunk. Ne dőlj már be neki. Emlékez hogy haragszom rá. - nézek a szemébe idegesen.
-De azt mondtad hogy meg probálod helyre hozni, hogy meg ragadod az esélyt, hogy újra az életed része legyen még ha barátként is. - mondja.
Az ajtóra nézek majd a sofőrre. Mint túl szép hogy igaz legyen. Ki rántom a kezem a barátnőméből majd utat engedek a fájdalmas könnyeknek.
-De ő úgy tett mint ha én nem léteznék. Én is ezt akartam de én sose tudtam őt elengedni. - gyorsan le törlöm az arcomról a könnyeket majd mikor meg látom ahogy nyílik az ajtó futásnak eredek.
-Lea gyere vissza. - szól utánam Jasmine.
Nem sokáig juttok mert egy erős kéz háturol meg ragad és a melkasához szorítva suttogni kezd a fülembe.
-Mennyire hiányoztál te is nekem. De örültem volna ha nem így kell találkoznunk megint. Egyszer már hagytam hogy ki csúsz a kezemből most nem fogom. - az érintése az ismerős és szív facsaró illata meg hozta a hatását mert el engedem magam és hagyom hogy ő írányítson.
A szem újra meg telik könnyekkel mire maga felé fordít így bele tudok nézni az ismerős szemeibe.  Sokáig csak nézük egymást majd az ölelésébe probálok menedéket találni.
-El hagytál, hagytál szenvedni, nem írtál és még csak nem is jöttél el értem. - motyogom.
-Sajnálom Lea, de majd mindent meg magyarázok csak adj időt nekem. Adj esélyt hogy helyre hozzam. - kérlel mire lassan bele egyezően bólintok.
Ekkor meg érzem meleg puha ajkait a homlokomon.