A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*Huszonötödik*

Az éjszaka borzasztóan hideg volt, és haza felé persze hogy sétálva kellett mennem, mert Jasmine már el ment és mivel a kocsi kulcs nála maradt én meg részeg voltam, nem vezethetem.
-Nagyon gyönyörű vagy. - mondja mosolyogva a férfi akinek a nevét azóta sajnos már el is felejtettem.
-Köszönöm. - motyogom. Hirtelen egy meleg, hatalmas kéz került a hátamra mire a férfi felé fordulva, idegesen el löktem onnan jelezve neki, hogy nem éppen vagyok oda az ötletért.
-Ugyan már, ne légy ilyen. - mondja, majd újra vissza rakja a mancsait.
-Bocs. - fordulók újra felé most már sokkal idegesebben. - de az előbb szerintem eléggé egyértelműen jezetem hogy nem igazán szeretném hogy fogdos úgy hogy ha meg kérhetlek a kezeidet tartsd magad mellett. Vagy ha annyira akarod fordulj vissza és keres egy másik lányt aki talán vevő az ilyenekre mert én egyáltalán nem. - miközben el magyarázom neki, idegesen hadonászok a kezemmel.  A szemeivel követi a kezeimet, majd mikor abba hagyom meg ragad és a falhoz nyom.
-Tudod nem igazán értem az olyan lányokat akik egyszer fel ajálkoznak aztán pedig vissza vonulót fújnak. - mondja miközben a nyakamhoz érinti a száját.
-Én pedig az olyan pasikat nem értem akik ennyire udorítoan ki használják a nőket. - szorítom össze a számat majd gyorsan fel húzom a térdem így pont az ágyékát találom el. Ekkor a férfi el hátrál majd fájdalmas arccal esik össze. Össze szedem magam, majd futásnak indulok. Nem tart sokáig mire végre le hagyom így egy picit sikerül meg nyugodnom.
A házhoz érve sötétség fogad. Fel kapcsolva a villanyt le elenorzőm, hogy mindenhol be zártam majd a fürdőbe indulok. Muszáj le mosnom ezt a mocskot magamról.

***

Hangos döröbölésre kelek fel, majd meg ragadva a gyertya tartott lassan ki mászok az ágyból. Az ajtónál azonban meg állok, mint ha meg érezte volna hogy ott vagyok beszélni kezd.
-Jó estét Lea, Dale Donovan küldött hogy meg bizonyosodjak arról hogy maga jól van. - mély hangja ijesztő.
-Jól vagyok, vagy is voltam még maga nem probálta be törni az ajtót. - motyogom miközben a fejem mellet tartom a gyertya tartott.
-Értem, esetleg be engedne vagy be kell törnőm az ajtót? - kérdezi.
-Nem, menjen el vagy hívom a rendőrséget.- a férfi hangosan fel nevet.
-Magánnyomozó vagyok, magyarán ha be töröm az ajtaját hogy meg bizonyosodjak az épségéről egyáltalán nem be török. - lassan le engedem majd az ajtóhoz lépek. Elöszőr csak annyira nyitom ki az ajtót hogy meg nézem ki van ott. Egy ősz hajú magas idegen férfi néz rám. Gyorsan elő kapja a pénztárcáját majd meg mutatva a jelvényét be engedem. - Azt hittem tényleg olyan makacs és meg kell tennem. - mondja.
-Igázan sajnálom, csak tudja nem igazán bízok az emberekben. Főleg ha az éjszaka közepén be döröbölnek az ajtómon. - eresztek meg egy apró mosolyt.
-Ezzel nincs is semmi baj. De szeretném ha ezek után jobban oda figyelne. Aki ma haza akarta kisérni nem mást mint Sebastian. Egy ízig-vérig rossz ember aki nem éppen a törvény tisztelő embernek lehet nevezni. Miután Donovan be számolt mit látott, azonnal ide jöttem. - tájékoztat mire bólintok.
Szóval akár rosszabb is lehetett volna, csak hála az alkoholnak és a gyors mentő ötletemnek, na meg a nagy szerencsémnek sikerült el szabadulnom tőle.
-Kérem mesélje el mi történt, de előtte ha meg engedi gyorsan át kutatnám a házat. - megint bólintok majd követve őt, át nézzük a házat.
-Tiszta. - elő veszi a telefont majd gyorsan be pöttyög valamit. - bocsánat de értesítenem kellet Mr. Donovan-t hogy minden rendben. -
-Meg értem. - nem mondthatam neki azt hogy minek, hiszen nem tartozom neki beszámolóval és azt sem hogy nem éppen jó a kapcsalotam vele mert én és ő rá tartozott csak.
-Akkor most mondja el pontosan mi történt, aztán már itt sem vagyok. - bólintok majd helyel kináltam amit el fogadott.
-Szóval, éppen szórakozni mentem a barátnőmel, és ő nem sokkal később le lépett. Én egyedül maradtam amikor is a férfi vagy is Sebastian aki azt hiszem teljesen más nevet használt, meg hívott egy italra. El fogadtam hiszen én nem ismertem. Aztán mikor fáradt lettem mondtam neki hogy haza jövők ő pedig ragaszkodott hozzá hogy mint egy uri ember el kisér. Nagy nehezen bele is mentem a dologba. Ide felé jövet azonban kissé tulzásba vitte és fogdosni kezdet, majd a falnak lökött mire én ágyékon rúgtam és hazáig szaladtam. Ennyi, innentől már csak maga jött. -
-A barátnőjéről tud valamit? - kérdezi.
-Ő az egyik ki doboval akit már régóta ismert azzal lépet le. Gondolom ő hozzá mentek. - válaszolok késégesen.
-Tudja hol lakik az illető? - nemmel bólintok. - értem akkor köszönöm, további szép estét és azt tanácsolom, hogy figyeljen oda és ha Sebastian újra meg jelenik azonnal hívjon fel. - ad egy név jegy kártyát majd udvariasan ki kisérem.
-Én köszönöm és bocsánat a modortalan viselkedésemért. - barna szemébe ami majd nem olyan sötét mint ha fekete lenne.
Nem válaszol csak le sétál a lépcsőn majd el tünnik. Mindent gondosan vissza zárok majd az éjszaka további óráit ébren töltöm és minden zajra fel figyelve gondolkodom.
Még mindig nem értem vajon Dale miért pont most tért vissza az életembe és hogy miért tesz úgy mint aki semmit nem tett. Pontosan a legrosszabb tette amit valaha.  Meg ígért valamit és nem tartotta be.  És ezek után ő el várja hogy én mint egy tárgy az övé legyek. Gyerekként még biztos izgi volt, de most már nagyok vagyunk és jó lenne ha be fejeznénk ezt a játékot.