A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*Húszonnegyedik*

Amikor el olvasom, a szívem hatalmasat dobban majd gyorsan körbe nézek de senkit nem látok. Újra a telefonomra meredek és újra el olvasom.
"Ki vagy te?  És honnan tudod a számomat? "
Talán hülyeség volt azt kérdeznem hogy ki ő, hiszen pontosan tudtam. A gondolat hogy ő is itt van valahol boldogsággal töltött el, pedig haragudnom kellet volna rá amiért ő nem ismert fel és hogy nem tartotta be az igéretétt.
-Mi a baj? - rángat ki a gondolataimból Jasmine. Egy apró mosolyt erőltetve magamra felé fordulók.
-Nincs semmi, csak apu írt és gyors ki kelet talánom neki valamit, mert holnap találkoztunk volna. - hazudom.  Sose szeretem hazudni de most nem akartam el mondani neki, hogy valójában mi a problémám.
A telefonom újra jelzett. Egyenlőre nem akartam meg nézni mit írt, mert tudtam hogy csak ő lehet. Túl feltünő lett volna Jasmine-nak ha folyton a telefonomat bámulom.
Amikor végre meg érkeztek a rendelt italok mosolyogva kocintottunk majd meg ittuk. A következő kör előtt végre meg néztem hogy mit írt.
"ugyan már kicsi Lea, pontosan tudod hogy ki vagyok. De ha nem tudnád akkor jobb ha csak annyit tudsz hogy egész éjszaka még itt leszel én figyellek. És most hogy meg találtalak, ne is számíts rá hogy egy hamar el engedlek. "

Megint körbe néztem, de a halvány fények miatt nem láttam senkit aki csak hasonlítana rá.
Újabb kör után, a mosdó felé vettem az írányt. Muszáj volt picit fel frisitenem magam, és végig gondolni mindent.

"Csalodást kell okozak,de nem nem tudom ki vagy...de és ha én ma úgy döntök, hogy haza viszek magammal egy pasit?  Mr. Kitulajdónító mit szólna hozzá? "

Mikor el küldtem az üzenetet hatalmas mosollyal az arcomon mentem vissza a barátnőmhez. Persze neki ekkora már társasága volt. Egy igazán helyes, és magas férfival beszélgetett ezért nem zavartam meg őket, csak kértem még egy kört. A pultos aranyosan rám mosolygott majd egy ittal helyett kettőt rakot elém, mire értetlenül néztem rá.
-Ezt miért?  Egyenlőre csak egyet kértem. - motyogom.
-Egy férfi volt itt az előbb és azt mondta ha maga vissza tér, mondjam meg hogy meg hívta egy italra. - mondja majd odébb ál hogy fel vegye a következő rendelést.

"Mr. kitulajdonító?  Ez tetszik. Remélem nem bánod ha udvariasan meg hívtalak egy italra. "

A telefonomat bámulva, mosolyogtam. Határoztan biztos vagyok benne hogy ez a személy Dale.  És most végre újra beszélgetünk. Talán a barátnőmnek igaza volt és tényleg hiányzot. Ő és minden ami vele kapcsolatos.

"Ez is egy formája hogy fel hívd a figyelmet egy nőnek. Talán az is elő fordul, hogy Mr. Kitulajdonító meg mutatja magát? "

A kérdésre várva meg iszom a negyedik körömet meg lassan fel mászva a bár székre a barátnőmet figyelem. Jasmine mosolyogva beszélget a pasal, miközben ő hol a mellét hol pedig a száját figyeli.  Tudom hogy mi a célja és azt is hogy ez kölcsönös de még is fel kavar. Oda kint áll az ajtó előtt egy olyan ember aki valakinek nézi is de ő mit sem törödve vele flörtölget ezzel a balfasszal.
-Bocsánat szabad ez a hely? - kérdezi egy férfi a mellét ülő helyre mutatva. Lassan bólintok majd a pultonak intve újabb kört kérek. 
-Ezt írja az én nevemre. - felém fordul mosolyogva. - meg hívtsm, ha nem probléma. -
-Attól függ mit vár cserében. - mondom.
-Semmit, csak a társaságát élvezni egy ilyen kifinomult és igazán csinos hölgynek. - bókol, mire érzem ahogy el pirul az arcom.
-Az meg oldható. - mondom majd bele menve a játékba beszélgetni kezdek vele.  A telefonom egy párszor meg rezen de aztán abba hagya.
-És modja hogy hogy itt ül egyedül? - kérdezi imár a kilencedik kör után. Érzem ahogy kicsit be ütött a pia ezért gyorsan jelzek majd újra a mosdóba találom magam. Mivel a telefonom a pulton maradt ezért nem is foglalkozom vele hogy meg nézem mit írt.  Majd ha akar valamit személyesen jönn.

***

Határozottan sikerült be rugnom. Idő közben Jasmine le lépet de nagy nem azzal a fickóval akivel sokáig itt beszélgetek hanem a nagy darabbal aki az ajtó előtt volt. Annyira boldog voltam, hogy kértem erre még két kört. Azt is meg tudtam a későbbiekben hogy akivel eddig el beszélgetem azt Nathaniel-nek hivják.  Igazán aranyos neve van az biztos.
-És lenne kedved valahová máshová menni? - kérdezi egy kis idő el teltével.
-Igen haza, már nagyon fáradt vagyok és holnap vár a munka. - hazudom, majd lassan meg probálok a saját lábamra állni de sikertelenül. A testem vissza hanyatlik  a bárszékbe majd nevetve újra a Nathaniel felé fordulók. -Úgy látszik ez még nem nagyon megy. - motyogom és halom ahogy össze folynak a szavak.  Tényleg túlzásba estem így hirtelen.
-Ugyan, gyere akkor haza kisérlek én, na mit szólsz? - kérdezi mire oldalra döntőm a fejem.
-Nem is tudom. - motyogom érthetetlenül.
-Van otthon valaki, édes? - kérdezi fel vont szemöldökkel.
-Nem, azt hiszem nincs senki. - válaszolok.
-Akkor gyere, mindenképpen haza kell hogy juttassalak. - mondja mosolyogva madj stabilan fel állva magához ránt.
-Nem kéne ezért engem is meg kérdezi róla? - nézek rá idegesen.
-De édes, csak gondoltam úriemberkét viselkedve haza kisérlek ha már nincs otthon senki. - mondja majd védelmezően fel tartja a kezét.
-Igen igazad van, menjünk. - adom be a derekam.  A telefonomat gyorsan be dobom a táskámaba majd sétálni kezdünk a kijárat felé.