A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*Tízennegyedik*

Margarete, Anette és én vásárolni mentünk. Kaptam új ruhákat és szép lányos dolgokat. Margarete szerint, az új iskolába, új cuccokat is kell venni.
Szerintem ezt csak azért mondta, hogy ne bántson meg. Pedig tökéletesen igaza lenne, mert nekem kevés ruhám van és azok is már régiek. Hiszen használt ruhákat kaptunk, a gyülekezet által.
-És fel próbáltad már a fülbevalókat is? - kérdezi mosolyogva Margarete miközben a fözéshez készití elő a dolgokat.
-Nem még nem volt időm. Azon gondolkodom, mit kéne tegyek hogy James -nak is könnyebb legyen. Hiszen és sem örülnék ha tízenhét évesen egy újabb gyerköc lenne a nyakamon. - mondom, mire Margarete hangos nevelésbe tör ki.
-Tudod szívem, James olyan mint az apukája. Makacs és utálatos viselkedése van néha. De én így is szeretem. Mert tud ő ha akár kedves is és meg értő lenni. Azt hiszem, jobb ha adsz neki egy kis időt. - mondja mosolyogva. - de örülök, hogy te próbálsz kezdeményezni.
-Igen, tudod anyukám azt mondta senki sem rossz, csak nagyon fáj nekik valami és ezért gonoszkodnak a másikkal. - mondom, mire bólint.
-Anyukád igazán okos nő volt. - jegyzi meg.
-Igen, de néha konok és el viselhetetlen. - mondom én is mosolyogva.
-Mint minden anya, aki csak óvni probálja a gyermekét valamitől. -
-Én nem tudom engem mi miatt védett. - mondom.
-Hát biztosan meg volt rá az oka, hogy ne mondja el. - magyarázza, miközben apró szeletekre vágja a répákat.
-Lehet, hogy igazad van. - mondom.
-Akkor jó. - mosolyodik el újra.
-James amúgy milyen kapcsolatban van az apukájával? - kérdezem.
Margarete kezében egy percre meg áll a kés, majd kis idő múlva újra vágni kezdi a répát.
-Jó kapcsolatuk volt. Szinte el válaszhatatlanok. Aztán Wiensent meg halt és James magába fordult. Azóta sajnos nem igazán ön maga. - motyogja.
-Én, annyira sajnálom. - suttogom.
-Nem kell, én már sokkal jobban viselem a dolgot mint James. Előtte ne is nagyon beszélj eről ha lehet. - mondja, mire bólintok.
Muszáj végre meg beszélnem a dolgokat James-al mert amig ő és én kénytelenek vagyunk együtt lakni addig muszáj lesz el is viselni a másikat.
- Egy pillanat és vissza jövök. - itt a nagy lehetőség Lea. Most tudsz beszélni James-al hiszen most már tudod mi lehet a baj és akár meg is tudtok állapodni valamibe.