A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

Harmincnegyedik

Nem tudom mennyi az idő, azt sem hogy hol vagyok. Csak a hangos zenét hallom és azt hogy valaki hozzám beszél. De még beszélni is alig tudok,és ez marha jó érzés. Valaki meg fogja a kezem és a mellkasához húz. Fel nézek és egy sok kis fémmel díszített alakot látok. Nem mondom,nem is néz ki olyan rosszul. Lehet én is csináltatok egy párat. Tényleg még tetováláson is gondolkodtam csak szörnyen félek a tűtől.
-ki vagy te?- kérdezem, próbálva értelmes mondatokat alkotni. Le néz majd lassan el mosolyodik. Mi a francért mosolyog?
-Mondtam,hogy nagyon erős pia..- nevet fel hangosan mikor én össze ráncolom a szemöldökömet. Honnan kéne ismernem? Aztán végre be ugrik. Ő a barátnőm pasijának vagy is most már völegényének az öcse.
-Te vagy.... Te vagy a barátnőm völegényének a tesója igaz? - kérdezem mire bólint. Jó akkor ezek szerint az eszemet tudom még használni ha úgy van. - ne haragudj, azt hiszem nem érzem jól magam. - mondom ahogy érzem, hogy elő tör belőlem a hányinger.
-Oda kisérlek a mosdóhoz ha kell. - mondja mire most én bólintok mert félek ha ki nyítom a számat, valami ki fog jönni amit nem szeretnék.
El indulunk, de mielőtt oda érnénk, valaki meg állít.  A hangja olyan ismerős de még sem tudom ki az mert egyrészt háttal állok más részt nem vagyok tiszta és most amúgy sem azzal akarok foglalkozni, hogy meg tudjam ki az.
-Jacky. - jelzek neki, hogy most már tényleg induljunk meg, de ő mint ha meg sem hallana, tovább vitatkozik valakivel.
Idegesen mozogva meg fordulok majd hangosan beszélni kezdek.
-Elég legyen. - kezdek el szédülni ezért gyorsan bele kapaszkodok Jacky vállába, majd folytatom. - nem ismerlek, per pillanat nem is érdekel. El akarok menni a mosdóra mert túl sokat ittam és szeretném egy kicsit rendbe szedni magam.- mutatók a mosdó írányába, majd mikor Jacky át karolja a derekamat el mosolyodok.  Ekkor viszont minden jó kedv el tűnnik, ahogy Jacky is a földre kerül.
-Hagyátok abba.... - mondom, de a sötét hajú, ismerős hangú férfi tovább üti Jacky-t. Hogy lehet az hogy nem tudom ki az. Tudnom kéne ha a hangja ismerős.
Vagy csak lehet nem akarok rá emlékezni.
Mikor fel emelem a fejem, egy tökéletes hibátlan szőke nő jelenik meg előttem, majd hangosan utasítja a férfit hogy szálljon le Jacky-ről.  Amikor ki mondja a nevét akkor jutt eszembe újra a fájdalmas igazság.
-Dale hagyd abba. - mondja a nő majd dühös gyilkos szemét rám mereszti. - ez a te hibád. Csak is a te hibád, mert eddig nem így viselkedett. Ki vagy te? - annyira rosszul esik hogy nem tudja. De hogy le bonyolítsam és mert én is azt szeretném amit ő ezért egy két szavas választ adok.
-Volt barát. - azért mondtam az hogy volt, mert már nem vagyunk azok. Soha nem akarok még egyszer ezt.
Mikro végre sikerül szét szedni őket, Dale engem kezd el figyelni. Én meg csak állok és a két férfit figyelem.
Mind a kettő adott és kapott is. Tudom hogy most arra várnak hogy kihez megyek, de én már döntöttem. Elég régen el vesztettem ahoz hogy tudjam hogy kell le mondani róla.  Jacky felé indulok amikor Dale fájdalmas szavai meg állítanak.
-Te az enyém vagy Lea. - a szemébe nézek amikor válaszolok. Számomra is nehéz ki ejteni de így helyes.
-Nem, már nem. - és meg csókolom Jacky-t aki visszonoza.
Egy örök életre le mondtam Dale-ról ahogyan a közös jövőnkről is... Neki akartam adni a szívemet, de most már nem. Dale számomra meg halt, el temetem ahogyan az anyámat is.