A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*kilencedik*

A nap mikor úgy kelsz fel, hogy tudod el mész innen. Hogy itt hagyod azokat az embereket akik csak bántani tudtak, és akik kedvesek voltak veled. Tudom, hogy hiányozni fog ez a hely, de nem azért mert szeretem itt lenni, hanem mert itt találkoztam Dale-val és itt láttam őt utoljára.
-Lea, a felügyelő szólt hogy ideje indulni.- mondja be nyítva Jasmine, szemével gyorsan át járja a szobát.
El mosolyodok, majd fel állva lassan végig nézek rajta. Igazi felnőtt nő lett belőle.
-Hiányozni fogsz. - mondom majd könnyek ezrei kezdi el lepni a szemem.
-Oh, ugyan. Hidd el látjuk mi még egymást. És tudom, hogy nem hiszel az igéretekbe, de igérem hogy én nem foglak egyedül hagyni. Mindig mindenben melletted.  Emlékszel? - kérdezi fel vont szemöldökkel mire én bólintok majd a karjaiba menekülök vigaszért.
-Olyan nehéz és annyira félek. - motyogom.
-Pedig nem kell. Inkább akinek izgulnia kell az én vagyok, hiszen holnap már én is el megyek. Csak én családhoz, hanem egyedül.- mondja.
-Tudom, és ez is rossz vagy is nem olyan értelemben, hanem eddig legalább te és Jerry is itt voltatok de most egyedül leszek és máshol. Nem fogok tudni ide jönni, hogy találkozak veled. - mondom szomorúan.
-Az igaz, hogy miattam már nem fogsz tudni ide jönni, de Jerry szívesen lesz majd a társaságod, ha ide jössz.  Szegényke beléd van esve. - mondja mire én el pirulok.  Tudom, hogy Jerry- nek teszem, mert tegnap este végre el mondta eddig mi volt a baja, amiért került.
Azt mondta sajnálja, hogy még csak most tudta el mondani nekem amit meg is értek, hiszen így nem tudunk mit csinálni.
Ahogy lassan meg fogom a meg pakolt táskámat nagy levegőt veszek és újra körbe nézek.
- Jerry miatt még vissza jövők, és téged pedig meg foglak keresni. Hamarosan újra találkozunk Jasmine. - mondom búcsúzoul majd gyorsan még egyszer meg ölelem.

                                                 ***

Az új ház felé tartva, egyre jobban el fog az ijedtség. Mint ha jártam volna már itt korábban. Minden olyan ismerősnek látszik, és a kutyára is emlékszem ami mikor el haladtunk a hát előtt hangos ugatásba és morgásba kezdett.  Igen hátározottan ismerős. Amikor a kocsi meg áll, az én szívem is vele együtt.  Ez az a ház amelyiket akkor láttam utoljára mikor a szüleim temetése volt. Ez az a ház amibe utoljára éltem normális gyerek kort. Ez a ház nem más mint az apámé aki akkor le mondott rolam.