A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*Tízenkettedik*

Nem tudom ki nyitni a szemem pedig valaki meg fogja az arcomat és a nevemet sutogja... De nem hallom tisztán. A fájdalom ami folyton a hátamba nyíllal el viselhetetlen. A hideg ami kivülről okoz fájdalmat lassan kínoz. 
Anyát Dale-t akarom, annyira hiányoznak. Annyira szeretnék a meleg karjaikba menekülni a fájdalom elől.
Az ismerős illatt csapja meg az orrom mire az agyam automatikusan beszédre utasít.
-Anya.... Annyira fáj. - ezer könny lepi el a sötétség borította szememet. Az illatta egyszerűen meg különbözhetetlen a hiánya pedig felfoghatatlan. -Anya hol vagy? - kérdezem szipogva. Valaki újra végig simít az arcomon.
Újabb fájdalom ami olyan mint ha ezer kést szurkálnának belém. Hol vagyok? Mi történik velem?
-Lea. - szólít meg újra valaki. Meleg puha keze újra az arcomra téved. - Lea, kicsi szívem, muszáj erősnek maradnod. Hallod? - próbálok válaszolni de nem megy. A számmat is alig van erőm mozgatni. A levegő vétel annyira fáj, hogy már kezdem fel adni.
-Lea, kérlek válaszolj. - mondja újra az ismerős hang. A fejemet sem tudom meg mozdítani, és valami erősen vágja a nyakamat is. A szememből ezer könny folyik végig az arcomon. A fájdalom el hatalmasodot az érzéseim felett.
Egy hangos ordítás riaszt meg mire lassan sikerül ki nyitnom a szemem. Körülötem minden véres. Az ablak pokhálosra tört és hiányzik néhány darabja. A lábam is tiszta vér. És még csak most jöttem rá, hogy aki eddig szólongatott az anya.... Anya....
-Anya, anya... - szólongatom mire mosolyogva felém fordul. Arca el torzul a fájdalomtól, de az apró grimaszokon kivül nem mutatja ki a fájdalmát.
-Nyugodj meg Lea. Semmi baj életem. - simogat meg újra. Keze most már hideg. Arca el fehéredet, de ő még mindig mosolyog. - édes szívem igérj meg valamit anyának. - motyogja.
-Mindent meg igérek, anya amit csak szeretnél. - mondom majd a keze után kapok, ahogy lassan le ereszkedik, de mint ha levegő lenne, nem tudom el kapni.
-Igérd meg, hogy sose fogsz sírni. Hogy erős leszel és bátor. Igérd meg, kérlek. - mondja könnyezve.
-Igérem, anya. Erős leszek és bátor. - mondom majd el csuklik a hangom. Hangos sziréna jelzi, hogy itt a segítség. - anya meg jöttek, meg menetenek minket.- mondom lassan hátra fordulva. Amikor újra előre nézek anya mosolyogva néz.
-Szeretlek. - folyik végig egy könnycsepp. Az életének utolsó könny cseppje.
-Anya.. Hallod... Anya... - kezdek el ordítozni. A nyakamat még mindig vágja valami a hátam pedig nagyon fáj, de én előre hajolok és próbálom meg fogni a kezét. A szememet hirtelen egy erős fény vakítja meg, mire síkitani kezdek. - Anya.....-
-Nyugodj meg Lea. - hallom meg az ismerős hangot. A hang írányába fordulva Dale-t láttom. Az én meg mentőmet. Az én Dale-m aki el lopta a szívemet. Az aki ki mentett a sötétségből most itt van velem.
-Dale. - újabb könnyek peregnek le a szememből.
- Lea. - mondja halkan,majd a karjaiba zár.
- El mentél. Egyedül hagytál. Egyedül védtelenül. És el vitted magaddal a szívemet. - suttogom ahogy mélyen bele bújok a védelmező ölelő karjaiba.
-Tudom, és annyira sajnálom. - mondja majd puszit lehet a fejem tetejére. Hirtelen minden újra el sötétül és sehol nem látok semmit.
A fény is ki aludt és Dale is el tünt. Anya sincs és én sem tudom hol vagyok.
-Lea. - hallom meg a hátam mögül Dale hangját, meg fordulva azonban senki nem látok.
-Dale. - szólítom meg remegő hangon.
-Lea. - most újra a hátam mögül hallom, mire a hang írányába fordulva újabb csalódásér.
-Dele. - ordítom kétségbe esve.
-Lea. - suttogja, hangjából fájdalom halatszodik. Újra meg fordulok mire észre veszem. Lassan össze esik majd a szívére helyezve kezét lassan dünnyögni kezd.
-Dale. - futtok oda hozzá. Kezét vér borítja. És fehér pólóját is kezdi teljesen át színezni.
-Lea. Annyira fázom. - mondja.
- Mit tegyek hogy jobb legyen. - kérdezem remegve.
-Semmit, csak maradj mellettem. - mondja mire válaszul bólintok. Teste el nehezedik. Szeme le csukodik.
-Dale. - szólítom meg de válasz már nem érkezik.
-Dale. - simogatom meg az arcát ami most már jéghideg.
-Dale. - ordítom majd össze roppanva sírni kezdek.

-Dale. - ordítom arcom nedves a könnyektől, a szoba sötét, a testem izzadt. Margarete jelenik meg aggódva, majd meg látva az arcom azonnal a nyugtató karjaiba kap.
-Nincs semmi baj, Lea. Ez csak egy nagyon rossz állom volt. - mondja majd simogatni kezdi a fejem. Lehet hogy álom volt, de az biztos hogy hallottam ahogyan össze roppan a szívem.