A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*Negyvenedik*

Az esküvő csodálatos volt,sikerült mindent meg beszélnem Jamine-val. Teljesen érthetőek voltak az érvei amiket el  mondott miért nem akar hozzá menni de sikerült meg győznöm,ha most nem teszi meg később báni fogja. Ki engedne a kezéből egy ilyen nagyszerű férfit csak azért mert meg ijedt egy kis akadálytól?

A vacsoránál még utoljára át gondoltam mindent amit készülök mondani,majd fel álltam és meg kocogtattam a pezsgős poharamat. Minden szem rám figyelt és egy percre át járta a testemet a félelem. Nagy levegőt vettem be csuktam a szemem és meg próbáltam valami szépre,nyugatóra gondolni mielőtt beszélni kezdtem.

- Egyenesen a közepébe vágok,hiszen nem szeretném el venni másoktól a lehetőséget,hogy gratulálni tudjanak az ifjú boldog párnak. - ekkor a barátnőm felé fordultam és a szemébe néztem. - nem tudom el mondani neked mennyire fáj a gondolat,hogy most már nem csak én vagyok és a terveink az esti bulizgatásokról,de ez mind csak egy apróság ami el bújik a lehengerlő boldogságom mögé. Felnőtt nő vagy és most már feleség. Kicsiként te sok mindent meg éltél,sosem volt biztos pont az életedbe ettől érettük mi meg egymást úgy igazán. Ez a férfi aki most már az életed része és a családod egyik alapja végre meg adta neked az állandót. Egy otthont ami sosem volt,amire titkon olyan régóta vágytál. Emlékszem amikor egy szobába kerültünk te állandóan pozitívként fogtad fel a dolgokat és ezért annyira irigyeltelek. Egy két alkalommal annyira akartam én is úgy fel fogni ezeket mint egy hatalmas kaland, de én gyengébbek bizonyultam.- fel emelem a poharamat majd be fejezem a mondatomat. - Sok boldogságot neked Jasmine, remélem sosem kell majd könnyeket törölnöm az  arcodról és azt is remélem,hogy ezentúl mindent meg kapsz majd amire csak vágysz. Igazán egy klassz nőszemély vagy még ha néha idegesítő is és legszívesebben le ütnélek hogy egy kis nyugtom legyen tőled - erre egy két ember halkan kuncogni kezd -de te vagy az aki  meg érdemli a jó dolgokat. Egészségetekre és még egyszer sok boldogságot nektek. - kortyolok a hideg édes pezsgőmből majd az asztalra le téve helyett foglalok. Jasmine csak mosolyog miközben próbálja vissza tartani a könnyeit. Eszek még egy pár falatott majd beszélgetni kezdek az  asztalomnál lévő emberekkel,amíg a házaspár be nem jelenti,hogy ideje lenne át menni a kertbe. Fel állok,majd mindenkitől el köszönve a szobámba indulok. A gépem hamarosan indul és szeretném el érni hogy időben ott legyek. Ma reggel beszéltem elsőnek apával,és amikor el mondtam neki,hogy megyek hozzájuk nagyon boldog volt a hangja. Talán  ez is ami ösztönöz arra amit végig gondoltam a fejembe. Össze szedtem a dolgaimat a fürdőből,majd a bőröndömet meg ragadva a lift felé indultam. Meg nyomtam a hívó gombot mire néhány perc múlva fel ért,azonban akit pontosabban akiket oda bent találtam nem igazán volt jó látvány.

Dale háttal állt nekem miközben a falhoz szorítva csókolta a felesége tökéletes nyakát. Erőt vettem magamon majd be szálltam. Erre végre szét szakadtak de egyikőjük sem nézet rám. Szeretem volna látni ő hogy reagál rá,hogy el megyek de mint akinek ez az egész csók oda kint nem jelentett semmit pedig nekem határozottan igen. Szeretem Dale-t,szerelmes voltam belé de ő ezt mind ki használta. Össze gyűrtem a papírt amit eredetileg neki szántam majd amikor a lift ajtó ki nyílt a földre dobtam.

"Néha le kell zárni a múltat,hogy egy újat kezdj el alkotni. Szeretlek Dale és szeretném azt gondolni,hogy te is. Szeretném ha részese lennél az új múltamnak, jelenemnek és a jövőmnek. Várni fogok rád! "

Vége az első évadnak!