A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

Harmincnyolc

A levegő hirtelen forrónak és elviselhetetlennek tűnik ahogy tovább ostromoljuk egymást kínzó vágyakat ébresztve a másikba. Dale szorosan magához húz mint ha attól félne,hogy el szökök tőle,pedig  ez most egyszerűen lehetetlen. Annyira akarom hogy ő az enyém legyen,hogy már fáj. A csípőmnél meg ragadva fel emel majd a lábam automatikusan a teste köré fonódik. Egy mélyről fel törő morgás kíséretében hozzám nyomja egyre keményebb erekcióját.

-Akarlak.- suttogja fátyolos hangon. Olyan csábító érzés a karjában miközben érzem milyen hatással vagyok rá. De nem tehetem,mert felesége van aki szereti és ez bármilyen fájdalmas el kell fogadnom. Bele törődtem,hogy én és Dale nem vagyunk egymásnak teremtve.

- Dale,nem tehetem.- nyögöm ki fájdalmasan,majd lassan újra a lábam alatt érzem a talajt. Ragyogó szemeibe nézve érzem,hogy újra el gyengülök. A szájához hajolok majd egy apró csókot lehelek rá, majd el mosolyodom meg akarom mondani neki,hogy szeretem és hogy bármeddig képes vagyok rá várni.

- Min mosolyogsz? - kérdezi rekedt hangon. Nem válaszolok, csak a háta mögé nézek. Az ajtó ki nyílik majd az ismerős szőke haj látványától a mosolyom meg szűnik. És valami észszerűtlen harag talál utat magának a fejembe.

- A feleséged éppen felénk tart,nyugi nem látott meg semmi és az én szám is csukva marad. - nézek vissza a szemébe. Ideges lesz és egy percre ő is a feleségére néz. Nekem pedig éppen akkor esik le a dolog aminek már régen meg kellett volna történnie. - annyira bolond vagyok, hiszen még csak most esett le milyen játékot játszol velem. Kitulajdonítasz,nem engeded hogy mással legyek mert félsz hogy el veszítesz,de közeben neked sem kellek úgy igazán csak barátként. De én akkor sem adom fel, várni fogok arra pillanatra mikor végre teljesen az enyém leszel és te sem úgy tekintesz rám ahogy most. - mellette el sétálva a felesége felé indulok,majd meg ragadva a kezét arrébb húzom. Dale csak áll egy helyben le hajtott fejjel, miközben bennem egyre hangosabban cseng,hogy minél előbb lépjek le innen.

Hamarosan erre is sor kerül.

- Mit akarsz?- kérdezi dühösen Mrs.Szőkeség.

- Csak hogy el mondjam mennyire sajnálom,hogy az utadba álltam és hogy akár mennyire gyűlöllek azért mert mint egy pióca rá cuppantál Dale-ra, melletted kötött ki és egy ideig a tiéd lehetett -

- Édesem, Dale mindig is az enyém volt,és nem szokásom ilyen cselédekkel osztozkodni. Jobb lesz ha le szállsz róla mert akár mit képes vagyok meg tenni azért,hogy ne tudj a közelébe kerülni. Felfogtad? -

- Ne hívj így,és nem érdekelsz mit teszel Dale akkor is a barátom marad. Még ha te féltékeny házisárkány meg próbálsz változtatni rajta. És egy része mindig is az enyém lesz. Ezt pedig jobb ha te vésed bele abba a csökevény agyacskádba.- nem hagyom hogy válaszolni tudjon mert mosolyogva tovább folytatom az utamat az ajtóig. Még utoljára vissza fordulok, majd be megyek és a barátnőm keresésére indulok.