A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*Húszadik*

Megint a szobámba vagyok, eddig szinte mindig ide menekültem el ha úgy éreztem szükségem van az egyedül létre, ha jobbanak láttam a magányt mit a veszélyt ami a barna ajtó mögött volt. Talán meg is nyugtatott a tudat, hogy ez csak is az enyém, és ide nem jöhet be akár ki. Ez csak is az enyém amin nem kell osztozkodnom senkivel, az én dolgaimmal amit nem néz senki más meg. A kopogás mely inkább csak enyhe bögdösésnek tünt meg rémisztett, még is bátran fel ülve invitáltam be. James arca bukkant elő mire a percekkel ez előtti félelem újra el hatalmasodott rajtam.
-Mit... mit akarsz? - kérdezem dadogva ahogy a szemébe nézek, majd hogy még távolabb legyek, ki kellek az ágyból és az ablakhoz megyek közben továbbra is fent tartva vele a szem kontaktust. Itt talán még hallani is fog valaki, ha segítségre lesz szükségem.
-Nem foglak bántani. Figyelj Lea, annyira sajnálom, csak annyira nehéz el fogadni ezt az egészet. És őszintén meg mondom, kurva szarul csinálok mindent, de nézd el. Csak annyit akartam, hogy sajnálom ami anyukáddal történt. Nem mondom hogy tudom milyen, mert én nem voltam ilyen helyzetbe. De ahogy kérted meg probálok kedvesebb lenni. Ha úgy van egyszerűbb, hogy elő állítunk egy szabályt, vagy többet amit meg probálunk be tartani. - mondja kezét a tarkojára teszi és tovább néz, miközben a válaszomra vár. Azt hittem ez már sose történik meg. Hogy James mindig is olyan lesz amilyen. Konok és rosszindulatú.
-Rendben, én is benne vagyok. Ami pedig történt az már nem számít. - lépek közelebb. - tudod én már a legelején arra törekettem hogy neked is sokkal könnyebb legyen. Csak eléggé meg nehezítetted a dolgomat. - mosolyodok el.
-Hát én már csak ilyen vagyok. - ereszt meg ő is egy félénk még is barátságos mosolyt.
-De az ilyenek teszik egyedivé az embereket. - mondom.
-Akkor itt maradsz? - kérdezi.
Nem is tudom. James beszéde előtt ha valaki más kérdezte volna akkor egyből rá vágom hogy igen, de hogy James be állított és körül írva de bocsánatot kért így már nem tudom.
-Még nem tudom. - mondom, mire bólint.
-Tudod kár lenne ha el mennél. Anyámat azóta nem láttam ilyen boldognak, hogy apáddal össze házasodtak. Igazán meg kedvelt. És én... Én pedig nem tudnák rád hivatkozni a suliba. - most már hatalmas vigyor jelenik meg az arcán.
-Ez igazán kedves James, de legközelebb kérlek ne rám hivatkoz. Nem szeretnék én lenni a csúnya rossz kislány. - mondom én is viccelődve.
-Azért ezt nem tudom meg ígérni. -
-Nem baj, majd meg probálkozól vele. -
-Igen, meg. - motyogja ahogy meg fordul. - na akkor én most megyek, jó ét törpe. - mondja mire én újra el mosolyodok.
-Jó ét, gonosz bratyó. - suttogom.
-Hallottam. - csukja be az ajtót. Nevetve bújok be az ágyba. Ilyen tényleg csak az ember álmában lehetséges. Hirtelen ennyire kedves lett James? Talán hatott valamit a mai beszédem?
Jó mondjuk azért szerintem nem volt egy olyan rossz beszéd. Elég lényegre törő volt ugyan akkor el is árult rólam dolgokat. Talán igaza volt Margaretenek Jame-el kapcsolatban. Lehet hogy tényleg tudd kedves lenni ha akkar.
-Jó ét anya! Szeretlek és nagyon hiányzol,de köszönőm hogy ma erőt adtál nekem és át segítetél engem. Kérlek a továbbiakban vigyáznál a többiekre is? Persze ha nem olyan nagy kérés.- nézek a plafonra,majd anya képéhez fordulva az újammal végig simitok az arcán.- a legjobb anya voltál a világon. Köszönőm,hogy te voltál az anyukám.- majd be csukom a szemem és mély álomba merülök.