A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

2/3

Határozottan megint sikerült be rúgnom és iszonyatos fejfájással fel kelni másnap. Mivel már nagyon is ismerős helyzetbe voltam,kertelés nélkül a mosdóba mentem a gyógyszeres táskámért amiből út közben ki potyogott a fele gyógyszer de ami fontos volt az természetesen egészen a konyháig ki tarot.

Még szerencse,mert képtelen lettem volna vissza fordulni és fel venni a padlóról.

Be vettem a fájdalom csillapítót majd neki álltam valami normális el fogadható külsőt varázsolni a pocsék kinézetemből. Kezdésnek,egy meleg fürdőt vettem,majd egy egyszerű szürke szűk farmert és a nyaknál kivágott fehér pulcsit választottam és egy kevés alapozóval és szempilla spirállal be fejeztem a projektemet. Elégedetten néztem a tükörbe,majd magamra erőltettem a szokásos mosolyt és le mentem a boltomba. Lola sokkal jobb kedvel szökdécselt be két gőzölgő kávéval a kezében. Egyiket oda adta majd a pultra fel huppanva kortyolgatni kezdte.

-Milyen estéd volt a pincérrel?- kérdezem egy kis idő után,meg szakítva az egyre kínosabb csendet.

-Csodás. Értem már miért pincér. A kéz ügyessége egyszerűen tökéletes volt.- ábrándozik mosolyogva.

-Akkor meg kötöttétek az üzletet?-

-De meg ám. Még több más opciót is választottunk.- kacsintott mire én hangosan el nevetem magam. Le raktam a kávét majd gyorsan hátra mentem előre hozva a listámat a mai rendelésekről.- Most már csak neked kéne valakivel üzletet kötnöd, tuti  biztos hogy a bozontora oda lent rá férne egy alapos kertészkedés.- erre vörös arccal felé kapom a fejem majd a kezére ütve a papír halommal a kezembe el nevetem magam.

- Nem kell semmilyen kertészkedés,hidd el.- motyogom miközben újabbat kortyolok a kávémból.

-Te tudod kislány.- sóhajtott majd a kukába dobva a műanyag kávés poharat meg fordítja a kártyát az ajtón. -Hivatalosan meg kezdtük a mai napot.- vissza fordul,majd el kezdi át nézni a termékeket és ki rakni az újabb ár címkéket. Az ajtó csengő csodás hangjára mosolyogva fel kaptam a fejem,de a vendég örömöm azonnal el szált mikor egy ismerős szempárba bámultam.

Dale.

-Szia!- köszön kedvesen de én ügyet sem vetve rá meg kérem Lolát,hogy szolgálja ki ő a vendéget mert nekem hátra kell mennem a raktárba. Talán hülyeség így el menekülni előle de egyszerűen nem tudok beszélni vele. Még mindig tisztán emlékszem akkor és ott mit tett velem,és még a mai napig fáj is.- Miért akarsz ennyire kerülni?- hallom meg a hangját a hátam mögött.

- Neked is szia,nem akartam azt a hittet kelteni benned,hogy kerüllek de mint látod sajnálatos módon nem éppen érek rá veled beszélgetni. Ha venni szeretnél valamit akkor oda kint meg teheted.- hazudom,kerülve a szemkontaktust.- Amúgy sem tudtam,hogy itt vagy a városban. Nem utánad kutakodom.-

Még közelebb lép,szinte már érzem a teste melegét és erős karjait a testemen.

-Egy ideje már itt vagyok,csak eddig kötelességnek meg felelően a munkával foglalkoztam. Anya mesélte,hogy ez a bolt a tiéd és hogy itt járt ajánlatot tenni a társ tulajdonos címért.- döbbenten pislogók miközben  meg próbálom fel emészteni az imént hallottakat.

-Ő az anyád?- kérdezem meg találva a hangomat amit úgy éreztem már sosem kapom vissza.

-Igen,a cégünk.Pontosabban a cégem bele fogott egy új projektbe és most meg próbálunk arra érdemes kisebb boltokkal terjeszkedni. A tiéd is a jelöltek között van.- mondja miközben szemével végig néz rajtam.- Nagyon sokat gondoltam rád. Tudom,hogy mennyire hihetetlen de hiányoztál.-

-Attól tartok ezzel el foglak keseríteni,de én mostanában nem sokat. És hazudnék ha azt mondanám hiányoztál,mert nem.- ismét hazudok meg próbálva meg tartani a keménységet mutató arcomat.

Mindig,minden percben hiányoztál. De te már nem az vagy akit én hiányoltam.

-Nos egyáltalán nem csodálkozom ezen,hiszen nem éppen a legcsodásabban váltunk el. Viszont szeretném ha tudnád mindent nagyon sajnálok. Egy ideig még itt leszek,ha esetleg van kedved beszélgetni velem és esetleg meg bocsájtasz hívj fel. Itt hagyom a névjegykártyámat azon rajta lesz a privát telefon számom is.- meg fordul majd kedvesen köszönve Lolának távozik.

-Ez meg még is ki volt? - kérdezi döbbenten ahogy meg áll előttem a raktárba.

Sok gondolat forog hirtelen a fejemben.Másnapos vagyok egyszerre csalódott és boldog és legszívesebben már most fel hívnám,de tudom hogy nem tehetem mert Dale számomra csak is fájdalmat és veszélyt jelent.

- Lea?- szólít meg újra Lola most már sokkal nagyobb aggodalommal.

- Ő az aki egyszer már össze törte a szívemet.-