A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

Harminchét

Szinte meg éreztem,hogy a hátam mögött van. A testem úgy reagált rá mint egy fontos szerre ami nélkül nem élhetnék tovább.  Tudtam,hogy most lenne alkalmam beszélni vele még ha végén fájni is fog de nem tehetem ezt a barátnőmmel,nem lehettem egy érzelmi romhalmaz hogy tönkre tegyem,mert azt sose bocsátanám meg magamnak. Sajnos azonban Dale-nak más tervei voltak,ő most akart beszélni mert rekedtes hangja el árulta.

-Miért pont ő, Lea?- fájdalom csendült ki a hangjából ahogy lassan ki mondta a nevemet. Szembe fordultam vele és egyenesen bele néztem a szemébe.

- Mert ő nem te vagy. Nem az az ember akit szerettem,és aki el menekült előlem. Nem az aki ígéretet tett és nem,hogy az ígéretét nem tartotta be de még volt képe ide jönni a feleségével holott tudta,hogy én is itt leszek. Nagyon fáj amit tettél,és amit vele is.- könnybe borul a szemem ezért hátat fordítok majd  sétálni kezdek.

-Sajnálom Lea, annyira rohadtul elcseszett vagyok és sajnálom. Fontos vagy nekem,még is távolt tartalak magamtól mert félek hogy ha közel engedlek el veszítelek. - mondja miközben követni kezd.

- Egy dolgot árulj el nekem. - némán könyörgök,hogy válaszoljon.

- Mindent el mondok amit csak tudni akarsz.-

-Szeretsz te engem? Vagy csak én is egy hódítás vagyok a könyvedben ami még egyenlőre nem adta be a derekát?- meg állok ahogy várom a válaszát. Meg ragadja a könyököm,majd maga felé fordít és hatalmas tenyerével az állam alá nyúlva kényszerít hogy a szemébe nézek.

-Te sose leszel hódítás az életemben ezt már akkor tudtam mikor kedvesen be mutatkoztál azon a kibaszott szar helyen. Te mindig csak te leszel,nem tudlak máshoz hasonlítani mert különleges vagy. Hatalmas hibákat halmoztam egymásra, amit sose tudok jóvá tenni de hülye lennék ha nem mondanám azt hogy nem sóvárgok minden lépésed után. Ha nem kívánnálak minden nap,ha nem akarnálak magam mellett tudni minden lélegzet vételnél. - könnyek ezrei kezdenek potyogni a szememből ahogy hallgatom. Nem tudom most mit kéne tegyek azt sem hogy mit kéne mondanom. - nem tudom mit akarsz,számomra mindig is rejtély voltál, amit akár hogy próbáltam nem sikerült meg fejtenem. -

-Dale.- motyogom zavartan ahogy eszembe jut,hogy neki én már csak egy barát vagy még annyi sem vagyok.

-Ne bánts meg még jobban.- könyörög miközben magához szorít.- Akármire válaszolok de maradj mellettem.- lassan tudatlanul bólintok.

- Szereted a feleséged?- kezdek  bele.

-Nem, üzleti okokból házasodtam vele,mert meg vettem az apjától a céget és a ki kötés az volt ,hogy biztosítom a hátterét. Hamarosan el válunk így ő kap részvényeket a cégből. -

Hirtelen hangosan dobban a szívem,ahogy el jut a tudatomig. Dale üzlet miatt tette. Nem azért mert szereti ami egy részt fájdalmas más részt meg nyugtató.

- Tényleg el vetted Jacky menyasszonyát?- fájdalmas morgás szakadt belőle majd még szorosabban magához húzz.

-Szóval ezt hazudta neked. Nem történt köztünk semmi. Amióta ismerem tönkre akar tenni engem és mindenkit aki fontos. Nem tudom miért de a lelkemre meg esküszöm,nem történt semmi. -  Újra kényszerít,hogy a szemébe nézek.majd egy perccel később meg érzem puha ajkait az enyémen ahogy ki fejezi mit érez. Egyszerre vad és gyengéd. Amikor bele harap az alsó ajkamba halkan fel nyögök,mert bizseregni kezd az ölem.