A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*Harmincadik*

-Lea. - lép be mosolyogva Jasmine. El mosolyodom majd lassan rá veszem magam hogy fel üljek.
-Te hogy bírod? - kérdezem mire fel vonja a szemöldökét.
-Mit? -
-A mássnaposágot. - mondom majd vissza fekszem.
-Hát jobban mint te. Na de mi volt? - huppan le mellém. -mesélj el minden mocskos ki részletett. Hogy néz ki póló alatt?  És mekkora, bár nem csodálkoznák ha oda lent is szép nagy lenne. - erre hangosan fel nevetek.
-Most min nevetsz? - kérdezi.
-Azon hogy azt hiszed le feküdtem vele. Ő. - fel ülök majd szembe fordulók a barátnőmmel. - Ő más, nem ért hozzám és nem használta ki hogy részeg vagyok. Gondoskodott rolam és ami még jobb mint ki derült a vendég szobában aludt még én az ő ágyába. - motyogom.
-Azta. Nekem is kell ilyen. - mondja.
-Neked ott van az a hatalmas izom tömmeg. De ha már itt tartunk neked is van mit el mesélned. - kezdem el valatni a barátnőmet.
-Igen, hát ő vagy is Max egy picit talán más témába tartozik. Ő egy nagyon kedves és nagyon jó az ágyba, de tényleg egy igazi szexisten de nem tudom vajon képes lennék mellette maradni. - mondja.
-Miért?  Hiszen annyira össze illetek, és látszik rajta hogy kedvel. -
-Tudom, de nem ő miatta aggódom hanem miattam.  Hogy el szurnám a dolgot és talán el veszíteném. - vallja be el pirulva.
-Te szerelmes vagy. - jelentem ki. - te bele zugtál igaz? -
-Igen, vagy is talán. - még jobban el pirul.
-Nem határozottan szerelmes vagy. Jasmine szerelmes. - tapsolgatni kezdek mint egy idióta.
-Jó, igen szerelmes vagyok és ettől félek igazán. Mivan ha meg unja hogy után szaladgál és inkább valaki mást keres. -
-Olyan nincs, ha adsz neki egy esélyt és hagyod hogy meg mutassa hogy kedvel akkor hidd el hogy semmi baj nem lesz. Ha meg állsz és nem futsz el előle akkor nincs min szomorkodnod. - simitok végig az arcán. - Jasmine tudod én miért szeretlek annyira? -
-Nem. -
-Azért mert arany szíved van, és mert ha szomorú vagyok te meg érzed és a segítségemre síetsz.  Hogy ha bárki bántana te meg védenél. Hogy képes voltál olyan szerepet be tölteninálam amit más nem. Hogy úgy tudok rád tekinteni mint a legfontosabb emberre a világon. - ekkor sírni kezd. - és ha okos vagy észre veszed, hogy ő biztosan rajong érted és ha vele is úgy viselkedsz majd mint velem, akkor senkiért nem fog el dobni, mert ha még is meg teszi akkor egy hatalmas gyökér. - erre nevetésbe tör ki. - de nem fog az lenni mert ha idáig képes volt várni rád akkor ha végre meg kap esze ágában sem lesz el dobni. Küzd érted és egy hatalmas dolog. Ő ki választott téged maga mellé, már csak az a kérdés te mire fogsz hallgatni. Az agyadra vagy a szívedre ami azt suttogja hogy tedd te is azt amit ő. Válaszd ki őt magad mellé. - fejezem be.
-Annyira imádlak. - ölel meg, majd újra zokogni kezd.
Sok időbe telik mire újra sikerül meg szólalnia.
-Tudod, most legszívesebben el mennék hozzá és szarrá csókolgatnám miközben azt mondom neki hogy szeretem, de nem akarlak itt hagyni téged. - mondja.
-Nem, most nem én vagyok a fontos. Én meg leszek hidd el, hiszen más naposan hová mennék?  Arra vágyom hogy végre el menj és ki tudjam aludni magam. - erre hatalmasat bokszol a vállamba. -Au. - nyögöm ahogy simogatni kezdem.
-Ez akkor is gonosz volt. Vagy is annyira azért nem,de egy kicsit igen. De akkor megyek és össze szedem magam. Remélem igazad volt és tényleg ez a helyes.- mondja.
-Biztosan.- mondom mosolyogva.
-Akkor te meg rendbe leszel?- bólintok.- akkor jó ét édes, holnap hívlak hogy be számoljak mi volt.- mondja majd ki rohan a szobámból.
Ő már csak ilyen. Én meg végre újra vissza térhetek Dale és az én emlékeinkre.
Mert ő az aki az én szívemmet lopta el csak egyenlőre még magam sem tudom mi az ami köztünk van vagy lehetséges.
-Szeretlek. - ordítja majd be csapva maga után az ajtót le lép. 
Lassan fel állok majd a fiókomhoz lépve elő veszem a levelet amit neki írtam miután le lépet az árvaházból hogy az új családjához menjen.
Ahogy újra el olvastam kényszer lett úrrá rajtam. Muszáj nekem is beszélnem vele.
Elő kaptam a telefonomat majd ki kerestem a számát.

Szia Dale!
Remélem nem zavarlak. Gondoltam meg köszönőm, hogy.... A gondomat viselted amikor is én a tudatomon kivül voltam. Udvarias voltál ami végképp meg nyerő.
U. I.:  ne bízd el magad semmiben, ez csak egy köszönet űzi volt. :)

Vissza bújtam az ágyamba, és kényelmesen el helyezkedtem, majd mikor csipogot a telefon vigyorogva néztem meg. Ahogy számítottam, Dale vissza írt.

Dale: Lea!
Egyáltalán nem zavarsz, sőt igazán örülök,hogy végül még is nekem lett igazam.
Sose bírod ki hogy ne szólj hozzám.
Remélem minél hamarabb újra láthatlak. Esetleg lenne kedved valamikor boldogítani a társaságoddal?
U. I:  én mindig meg kapom amit akarok és most téged akarlak.

Hatalmas vigyor terült el az arcomon és éreztem ahogy fel forosodik a levegő, a szívem ezerrel kezdet el dobogni. Dale engem akart, és azokkal a mondatokkal válaszolt amiket én használtam mikor legelöszőr beszélni kezdtünk.

Lea: Dale!
Ha azt szeretnéd akkor abba is hagyhatom az irogatást, persze annak bizonyítására hogy ki tudom bírni hogy nem írok neked.
És a vacsora meg hívást talán el fogadom talán nem. Túlságosan sokra tartja magát Mr. Donovan. :)
U.I.: Holnap este rá érek ha te is. ;)

Nem sokkal később meg is jött a válasz.

Dale:Ismerlek, tudom hogy nem tudnád. Különben megint a csokival jönnék amivel mindig sikerült ki békítenem téged.
Nem felejtek egy könnyen kicsi Lea.
Te az enyém vagy de mivel udvarias vagyok elöszőr el csábítalak és csak az után tulajdonítalak ki.
U. I:  rád mindig van időm. Holnap este nyolckor ott leszek érted.

Lea: Akkor jó, de csak hogy tudd ahhoz hogy el csábíts több kell egy csokinál.
De nagyon örülök hogy még te is emlékszel arra a napra mikor meg ismertük egymást. Nekem pont ma jutott eszembe. 
U. I:  hiányoztál Dale, el sem tudod képzelni mennyire.

Dale: Mindenre emlékszem veled kapcsolatban, és szeretnék is majd újabb emlékeket szerezni amire emlékezhetek Lea.
U. I:  Holnap este találkozunk!