A szobámba, a takaró alatt el bújva sírni kezdek. Jerry nagyon is rá világított az igazságra. És ha ez nem lenne elég annyira hiányzik Dale. A meg nyugtató mosolya az ölelése az illatta. A szememet ezernyi könnycsepp lepi el ahogy emlékeim újra le játszodnak a fejembe. Meddig kell még ezt a szörnyű érzést el viselnem?
-Lea, jól vagy? - kérdezi egy vékony hang, mire lassan le húzzon a fejemről a takarót. Jasmine, barna szemeibe nézve újra el sírom magam. Egy perc sem telik el, mire ölelő karjaiba találom magam.
-Semmi baj kislány. Minden jobb lesz hidd el. - motyogja majd lassan ringatni kezd.
-Hogy... Hogyan lenne jobb? - kérdezem szipogva.
-Úgy hogy hamarosan el mész és új életett kezdesz valahol máshol. Ha rám hallgatsz még ezt a várost is el hagyod. - mondja.
-Nem... Nem tehetem.... Dale... Dale azt mondta... el jönn értem... és magával vissz.- válaszolok, majd újra sírni kezdek ahogy Dale nevét ki ejtem a számon.
-Nem el keseríteni akarlak, de szerintem az a fickó már nem fog ide vissza jönni. - mondja.
Annyian mondták már, de senki nem ismeri Dale Donovan-t úgy mint én. Senki nem tudja mi történt vele csak is én. És lehet hogy eddig nem kaptam tőle levelet, de majd fogok. Hiszen meg ígérte, hogy írni fog. Le csukom a szemem majd hátra dőlők. Jasmine eközben nyugtatóan simogatni kezd, majd dudolgatni kezd.
***
Észre sem vettem, hogy el aludtam csak akkor mikor este a többiek is be jöttek a szobába. Hangos nevetgélés csapta meg a fülem mire ki nyitottam a szemem és egy pohár hideg víz került az arcomba.
-Ébresztő, Lea. - vihogja az egyik.
-Nem igazságos, hogy te itt aludhatsz miközben nekünk oda lent kell pakolni. De hogy kárpotólj, szépen össze takaríthatod a szobát. Legalább szép tiszta lesz. - utasít a másik szőke lány.
-Rendben. - motyogom az orrom alatt, majd lassan ki mászok az ágyból és a szekrényem felé sétálok. Nagy meg lepetésemre azonban, nem találok benne semmit.
-Hol... Hol vannak a ruháim? - kérdezem feléjük fordulva.
-Oh. Azt hiszem kindobtuk őket. Hiszen olyan elavultak voltak. Mellesleg eléggé undorítóan is néztek ki rajtad. - újra vihogni kezdek, mire én szomorú arccal az ajtó felé sétálok. De mielőtt még ki mehetem volna egy újabb lány jelenik meg, és állja el az utamat.
-Hova mész? Még nem végeztél a takarítással. - mondja mosolyogva.
-De így nem is tudok, hiszen kell valami száraz, mert így meg fogok fázni. - mondom a kék szemébe nézve.
-Nem, nem kapsz szárazat, majd meg szárad. Az kéne még, hogy a felügyelő nő meg tudja és mindannyiukat meg büntetesen miattad? - kérdezi idegesen.
-Nem, nem fogok árulkodni, csak hadd kapja legalább egy száraz polót. - könyörgök tovább esettlenül.
-Nem, majd kapsz ha ki takarítottál. Most már úgy sincs itt Dale, hogy meg védje a segged, szóval jobb lesz ha engedelmes leszel. - mosolyog bele az arcomba.
-Nem kell nekem Dale ahoz, hogy ki áljak magamért. - mondom.
-Igen? - kérdezi a lány fel vont szemöldökkel.
-Igen, egyedül is képes vagyok erre. - mondom határozottan. A három lány szinte egyszerre jöttek felém majd el kapva a hajam, és a ruhámat tépni kezdték. Nevetésük és borzasztóan hideg kezük bele ívodott a memoriámba.
Jasmine hangja töri meg őket.
-Hagyátok békén. - ordítja.
BẠN ĐANG ĐỌC
A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)
Lãng mạnEgy lány és egy fiú gyönyörű úgyan akkor szívfacsaró története. Hogy az érzelmek meddig képesek meg maradni egy emberben arra ők biztosan tudják a választ, és hogy szét szakíthat-e a távolság? Arra is. Hiszen ők meg élték. Kiváncsi vagy a kicsi L...
